Publi

Bod Péter Ákos

A válságnak vége – és most?

/ 2018.01.02., kedd 10:59 /
A válságnak vége – és most?

A nemzet túlélte a válságot. De vajon a politika képes-e újabb harcok nélkül meglenni?

Európa gazdasága 17. negyedéve növekszik, hosszú ideje első ízben úgy, hogy minden uniós tagországban – a görögöknél is – nő a termelés. 2018 is hasonlóan kedvezőnek ígérkezik. Két százalékot meghaladó növekedési ütem: az EU magas fejlettségi szintjén ez nem kevés, ráadásul ehhez kiviteli többlet, javuló foglalkoztatási adatok és csökkenő államadóssági ráták társulnak. A gazdasági válságnak, amelyről annyi szó esett tíz éve, kétségtelenül vége.

Ám más a tényadat, és más az, ami a fejekben van. Felnőtt egy korosztály, amely egy évtizede mindennap hallott a válságról. Különösen igaz ez miránk. Egyetemi hallgatóim azt a szót, hogy gazdaság, gyerekkoruk óta a gazdasági válság jelzős szerkezetben hallották. A mi ügyünk kacifántosabb, mint a térség más országaié, mert itt már azelőtt válságról szólt a történet, hogy 2008 őszén pénzügyi vihar csapott le Európára. Nálunk ugyanis akkor már két éve beállt a társadalmi és gazdasági krízis.

Kedvező körülmények

A 2006-os választást a kormány és az ellenzéki blokk közti felelőtlen ígérgetési vetélkedés előzte meg, holott tudni lehetett, hogy az uniós pénzügyi normák tartós és nagymértékű megsértése miatt legkésőbb a választások után megszorítás jön. Mégis, az adatok visszatartásával, a választások előtti hónapokban meghozott, irreális ötéves (!) adócsökkentési törvénnyel, félelmek szításával a kormányoldal megnyerte (éppen csak) a választást, hogy azután ígéreteit rögtön megszegje. Kelletlenül – külső nyomásra, nem a jövő iránti felelősségtől vezérelve – költségvetési kiigazítások jöttek, lefojtva a gazdaságot. Míg Szlovákiától Romániáig a térség minden országának maradt még két kiváló éve a világméretű pénzügyi krízis kitöréséig, hazánkban 2005 volt az utolsó bő esztendő, az is az állam, az önkormányzatok, a családok és a cégek nagyfokú eladósodása mellett.

Az anyagi gyarapodás akkori rövid időszaka immár a régmúlt. Eladósodott, végletesen megosztott, politikától megcsömörlött országunk 2009-ben mély visszaesést szenvedett el, súlyosabbat, mint Európa zöme. Majd 2010-től ingatag helyreállítási szakaszba léptünk, jórészt együtt mozogva környezetünkkel. Fogyasztásban és beruházásban talán csak 2017-ben értük el a válság előtti csúcsot, de az export jól teljesít, főként persze a német autógyárak és a nekik bedolgozó cégek jóvoltából. 2016-ban két százalékkal, 2017-ben talán néggyel is növekszik gazdaságunk, végre.

Igaz, ritka előnyös külső körülmények közepette. Az európai konjunktúra néhány éve javul, a nagy központi bankok által teremtett pénzbőségben a nemzetközi kamatszintek a legutóbbi időkig rendkívül alacsonyak voltak, dőlnek az EU-források, megindultak a magyar vendégmunkások hazautalásai, a nyersanyagok és energiahordozók ára pedig 2014-től nagyot esett, „rezsicsökkenést” okozva az importőr országokban.

Hát igen, az Orbán-kormány a javuló külső feltételek előnyös következményeit élelmesen saját teljesítményének állította be: „a magyar reformok működnek”, és „Magyarország jobban teljesít”. A politika már csak ilyen, legyinthetünk a kincstári öndicséretre, bár az arra költött adómilliárdjaink mehettek volna értelmes célokra is. Ám az ügy ennél súlyosabb: a valóság módszeres eltorzítása téves következtetésekre vezet és kárt okoz. Először is, nem igaz a kormánypropaganda, miszerint az illiberális, azaz elnyomó rendszerek mindegyikében pezseg a gazdaság, szemben a fáradt demokráciákkal. Európa nem hanyatlik, ma már szintén „jobban teljesít”. Éppen a javuló európai konjunktúra, a nemzeti jövedelmünk négy százalékára rúgó éves EU-támogatás dúcolja alá gazdaságunk mostani növekedését. Az unió eleinte valóban küszködött a válsággal, bár ez is csak az uniós átlagra igaz: a magyar (meg a lengyel, szlovák, cseh) gazdaságnak fontos német–osztrák–holland mag hamar magára talált.

A mediterrán térség sokáig vergődött, velük viszont nincs sok dolga a visegrádi csoportnak. A V4-ek között a válság előtt a második legfejlettebbek voltunk – ma az utolsók vagyunk.

A kormány rózsaszín szemüvegén át

Itt ismét elválik a kormányzati pr és a kritikus szakmai értékelés, ami persze joggal kelt értetlenséget az érdeklődőkben: kinek van igaza, netán hamisak az adatok? A számok ügyét félretéve, a nézeteltérés oka nem az, hogy a mindig kritikus közgazdászok ne látnák a napnál világosabb eredményeket. Nem, az eltérést a viszonyítási mérce megválasztása, a folyamatok hajtóerőinek és a kilátásoknak az értékelése magyarázza. Ha a viszonyítás alapja a 2009-es válságév, akkor nálunk valóban sokat javult a világ. De a világ egésze is. Sőt ugyanezen idő alatt a hasonló fejlettségű és adottságú országok jóval előbbre jutottak. Ami a fejlődés motorjait illeti: a kormánymagyarázat szerint a folyamatos válsághelyzetben az ország az állami erőközpontosítás és a nemzeti érdekek harcos képviselete révén fejlődik. A közgazdasági elemzés viszont pont az aktivista kormánypolitika által gerjesztett bizonytalanságot, a voluntarista döntések következményeit tartja felelősnek azért, hogy az elmúlt évek kegyelmi viszonyai ellenére nem tudtunk a lengyel, cseh, román, szlovák ütemben modernizálódni.

És bizony szakadék van a jövő megítélésében. A kormányzat rendszeresen nagy és növekvő fejlődési ütemet vizionál. A nemzetközi szervezetek kevésbé vérmesek Magyarország növekedési kilátásait illetően, noha a V4-es térség jelenét és közeljövőjét kedvezően ítélik meg. A fejlődéshez azonban olyan társadalomszerkezeti és gondolkodásbeli változások szükségesek, amelyek teljesülése éppen a mi esetünkben kétséges. Mostanra, a válság után egy évtizeddel a világ más lett, Európa is. És nemcsak azért, mert végre felszívódtak a krízist okozó bajok. Az időközben kibontakozó új ipari forradalom nagy lehetőségeket nyit az alkalmazkodásra képeseknek, és veszélyezteti a maradiak pozícióját. E revolúcióban az európai nemzetek hátracsúszhatnak, de boldogulhatnak is: még semmi sem dőlt el. Ám a nemzetközi értékláncolatokba beépülő magyarországi nagyvállalatok és beszállítóik, a nagy exportálók és fontos munkaadók pontosan a változásoknak leginkább kitett ágazatokban találhatók.

Miről maradunk le?

A robotizálás és algoritmizálás első áldozatai az egyszerű összeszerelő munkák lesznek. Az üzleti és személyi szolgáltatások terén inkább belső szerkezeti változásokat hoz a negyedik ipari forradalom, de mindenképpen jó alapkészségekre, kommunikációs és együttműködési képességre, önálló gondolkodásra lesz szükség a boldoguláshoz. A 2020-as évek Európájában nem lehetünk sikeresek engedelmes munkaerővel, szervilis (és így egyre szakszerűtlenebb) államapparátussal, a legszűkebb körben hozott improvizált döntésekkel, tőlünk idegen ázsiai minták felé kacsingatva.

Ez a felismerés, és nem politikai érzület motiválja a józan szakmai körök tiltakozását az oktatási rendszerben végrehajtott centralizáló, hatásában lebutító politika ellen. Innen fakad a kritika az állami nagyberuházások iránti kormányzati vonzódással szemben. Láthattuk tavaly a vizes vébénél, hogy a közpénzekből fizetett monstre beruházások költségei miként csúsznak meg. És még csak most jönne Paks II., a kínai vasút a rónán át, presztízsrendezvények sora.

Igen, növekszik a gazdaság, még ha nem tart is lépést térségünk ütemével. A beáramló rengeteg külső pénzforrás miatt egy ideig nincs finanszírozási gond. Az infláció is mérsékelt, bár növekvő. A jövedelmek emelkednek, a legfelső egytizednél szépen, csupán az alsó hatvan százalék él rosszabbul, mint tíz éve. A szerencsés – azaz politikailag jól fekvő – üzleti körök és a lojális önkormányzatok jó évet zárnak. A kormány nem henyél, aktív; igaz, a térségben minálunk nyúl be a magánzsebekbe a legmélyebben az állam.

A nemzet túlélte a válságot. De vajon a politika képes-e újabb harcok nélkül meglenni? Békén hagyja-e az embereket, hogy készülhessenek a jövő veszélyeire és esélyeire? És a társadalom fel tud-e nőni súlyos feladatainkhoz?

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.