Publi

Stumpf András

Alkotmánytalan köztársaság

/ 2010.10.27., szerda 11:00 /
Alkotmánytalan köztársaság

Kulisszatitkokat osztok meg ezennel itten. Egy tegnap írott, holnap megjelenő kis glossza keletkezéstörténete jön, sok-sok tanulsággal. Lehet röhögni. Rajtam. Aki akkora pofont kaptam Lázár Jánostól, hogy még most is sajog.

Tegnap délután háromkor csörög a telefonom. Ugyan, össze tudnék-e dobni egy glosszát gyorsan a csütörtökön - holnap - megjelenő lapba? Tényleg nagyon gyorsan kell: másfél óra múlva nyomda. Hát persze, hogy össze tudok, hiszen éppen most meszelte el az Alkotmánybíróság a kormány egyik első döntését! Téma tehát van. Körmölök, körmölök. Az eredmény:

Egészpályás feltámadás?

Magyarországon nem volt forradalom. Most áprilisban legalábbis nem. Ha lett volna, lehetne forradalmilag törvénykezni, egészpályásan letámadni, ahogy a maroknyi ellenzék rutinszerűen riogat, avagy éppen egészpályásan feltámadni, ahogy a kormány sikeréért imádkozó holdudvar szereti látni az eddig történteket. És tessék, most kedden kiderült: a kétharmados győzelem valóban minden korábbinál nagyobb pályát nyitott, ám a nemzeti válogatottnak mégiscsak számolnia kell azzal, hogy azért bíró is van a pályán. Alkotmánybíró, konkrétan. Tizenegy - akárcsak egy focicsapat. Kedden teljesen egységesen játszottak: egyhangúlag meszelték el a Fidesz-kormány egyik első intézkedését, azt ugyanis, hogy visszamenőleg, a 2010. január elseje után kapott állami végkielégítések kétmillió fölötti része után 98 százalékos extraadót kell fizetni. Bizony, még a Fidesz által az AB-be jelölt Stumpf István és Bihari Mihály is alkotmányellenesnek találta a visszamenőlegességet, a talárosok meg is semmisítették a passzust. Ennyit arról, hogy a kormány mindent elfoglal, hogy vége a demokráciának, alkotmányosságnak. Nincs vége, sőt. Ha a köztársaság elnöke nem kíván sokat magyarázkodni, bizony árgus szemekkel figyeli majd, milyen törvényeket ír alá - a presztízsveszteséget senki sem szereti, s milyen már, ha az AB utólag folyton elmeszeli, amit az elnök szignált? A rendszer tehát kitermeli a sokat emlegetett fékeket és ellensúlyokat - mindegy, ki honnan érkezett bele.

A cikket elküldöm, tíz percem marad, hogy összekapjam magam és induljak egy tévéfelvételre, már szedelőzködöm, amikor újfent megcsörren a telefon. Áldott jó szerkesztőm az, egy jó hírrel meg egy rosszal. „A jó, hogy remek kis írás. A rossz, hogy néhány perce már nem aktuális." Én csak nézek, aztán amikor Lázár János sajtótájékoztatójáról értesülök, még inkább nézek. Sebtében, öt perc alatt átírom a cikket. Így fog megjelenni holnap:

Egészpályás feltámadás?

Magyarországon nem volt forradalom. Most áprilisban legalábbis nem. Ha lett volna, lehetne forradalmilag törvénykezni, egészpályásan letámadni, ahogy a maroknyi ellenzék rutinszerűen rémisztget, avagy éppen egészpályásan feltámadni, ahogy a kormány sikeréért fohászkodó holdudvar szereti látni az eddig történteket. Így viszont nem lehet. Nem lehetne. És tessék, mégis. Kedden kiderült: a kétharmados győzelem valóban minden korábbinál nagyobb pályát nyitott, ám a nemzeti válogatottnak mégiscsak számolnia kell azzal, hogy azért bíró is van a pályán. Alkotmánybíró, konkrétan. Tizenegy - akár egy focicsapat. A talárosok kedden egyhangúlag meszelték el a Fidesz-kormány egyik első intézkedését. Azt ugyanis, hogy visszamenőleg, a 2010. január 1-je után kapott állami végkielégítések kétmillió fölötti része után 98 százalékos extraadót kell fizetni. Bizony, még a Fidesz által a testületbe jelölt Stumpf István és Bihari Mihály is alkotmányellenesnek találta a visszamenőlegességet. Erre válaszként a Fidesz parlamenti frakcióvezetője közli, hogy változatlan formában fogadják el a törvényt, az alkotmánybírák hatásköreit meg szűkítik. Forradalmi tempó - forradalom nélkül. Pedig ha már nem volt elég nyolc év, hogy koherens, nyomdakész új alkotmányt írjanak kétharmad esetére, akkor ezt a kis időt, amíg jövő tavaszra elkészül az új, már ki lehetne várni. Ha abban netán egyáltalán nem lesz Alkotmánybíróság, az sem tragédia - éppenséggel kivehetik belőle, a felhatalmazás megvan. Addig azonban a jelenlegi alaptörvény az ország szentírása. Amit nem menet közben módosítgatunk, ha épp nem tetszik egy alkotmánybírósági döntés.

P. S. Így ugyanis az a helyzet állt elő, hogy alkotmánytalan köztársaság vagyunk. A régi ócska kis papiros, értéktelen a Fidesz szerint, akkor cincálják, amikor csak akarják. Az tehát nem alapozza meg ennek az államnak a működését. Új még nincs. Csak egy-két fideszes vezető fejében. Ez viszont nem fér bele. Azoknak a sokat emlegetett embereknek bizony joguk van tudni, milyen rendszerben élnek, milyen szabályok vonatkoznak rájuk, a parlamentre, az alkotmánybíróságra. Épp az a párt nem húzhat ilyeneket, mint a tegnapi, amely azzal kampányolt, hogy „a szocialisták a törvények fölé helyezik magukat". Meg azzal, hogy az orruk alá dörgölte, amikor semmibe vették az AB döntéseit. Nagyon helyesen tette ezt akkor a Fidesz. Ez a pálfordulás viszont a szavahihetőségüket kérdőjelezi meg. Az pedig, hogy mindez a nép nevében történik, sajnos a legnevetségesebb kommunista érv. Amit a Fidesz tesz, bármi legyen is az, egyenlő a népakarattal (ezért a népszavazás eddig olyannyira magasztalt intézménye is fölöslegessé vált)? Mindegy, hogy a konkrét ügyben a nép tényleg szereti ezt a különadót. Ha ugyanis a fenti logikát elfogadjuk, akkor el kell fogadnunk, hogy a Fidesz képtelen hibázni. Hiszen a hatalom a népé, a nép akaratát nem az intézmények, hanem a kétharmados többség képviseli, tehát még ha hibázik, sem hibázik. Nem riogatni akarok, de komolyan: ha van egy csalhatatlan, nem a törvények, vagy az alkotmány alapján működő (hiszen az rossz, nem képes megfelelni „az embereknek", ahogy Lázár mondta) pártunk, amely tehát magát a nagybetűs, alkotmány fölött álló Igazságot és Igazságosságot is a farzsebében tudhatja, mégis miért írjunk ki választásokat négy év múlva?

Persze lesznek választások. De mi van, ha azokat nem a Fidesz nyeri? Visszajön mondjuk Gyurcsány. És nem lesz semmilyen kontroll fölötte, visszamenőlegesen is azt tesz majd, amit akar. Fincsi lenne, ugye?

A konkrét ügyről meg: a fene se érti, hogy néhány millió forintért miért éri meg szétrombolni a jogbiztonság érzését. Mit is nyernek az „emberek" azzal, ha a januártól kapott végkielégítések kétmillió fölötti részét be kell fizetni az államkasszába? Semmit. Azok, akik érdemtelenül kaptak végkielégítést, bíróság elé citálhatók, lásd Eleonóra asszony esetét. Aki meg a törvényben meghatározott módon kapta, annak járt, még ha jó erkölcsbe ütközött is a Fidesz szerint. Ja, ha már jó erkölcs: az például olyan, hogy ha van egy szerződésem, akkor betartom azt, amit abban vállaltam. Még akkor is, ha kellemetlen. Netán bántja az igazságérzetemet. Legfeljebb nem kötök újra ilyen szerződéseket. Visszamenőlegesen viszont nem módosítgatok. Ja, mielőtt nekem esnének a kommentelők, hogy ha most ilyen finnyás vagyok, miért nem voltam az mondjuk a magánnyugdíj-pénztárak ügyében: ott szó sincs visszamenőlegességről, nem „nyúlja le" a kormány senkinek az eddigi befizetéseit: az elkövetkező 14 hónapról született döntés. A kormány tehát eddig szokatlannak számító eszközökkel él, ráadásul egy rossz, értelmetlen rendszert korrekciójára ad módot, személyes szabadságomat jobban elismerve, mint az eddigi. A bank- és a teszkóadó meg egy sor adóintézkedés (gyerekek után járó kedvezmény, pl.) is olyan volt az elmúlt hetekben, hogy tényleg elismerést érdemelt, a párt azt tette, amire felhatalmazást kapott, úgy, ahogy a körülmények engedték.

Kár lenne elrontani ilyen, tegnapihoz hasonló akciókkal.

Rosta

Borbás Barna

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Áldozatok vagy eszközök? Tízezrével jöttek a kísérő nélküli gyerekek a Közel-Keletről

Tavaly 88 265 kísérő nélküli kiskorú kért menedéket az Európai Unió valamelyik tagállamában, többségük Afganisztánból érkezett – közölte legfrissebb jelentését az Eurostat uniós statisztikai hivatal hétfőn. Döbbenetes szám; az Unió egyelőre csak ismerkedik a jelenséggel, pedig érdemes felkészülni a gyermek migránsok újabb hullámára.

Ez a mozgalom kinőtte az utánzást, és egyre erősebb lesz

XXI. századi magyar világi népzene – legtöbbször így írják körül zenéjüket a Buda Folk Band tagjai. Mit jelent az „urbánus hagyományőrzés”? Miért egyre erősebb a népzenei mozgalom Budapesten? FOLK című sorozatunk harmadik epizódja.

Bazi nagy brazil balhé – komoly gondok vannak a riói olimpia körül

Belpolitikai válság, évi háromszázalékos gazdasági visszaesés, dollármilliárdos korrupció, a bűnözéstől életveszélyessé vált nagyvárosok és zikaláz. Brazília szeretettel várja a nyári olimpiai játékok résztvevőit. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Trumpot nem zavarja, ha Hitlernek vagy cirkuszi majomnak nevezik

A Washington körgyűrűjén belüli republikánus klubokban az értetlenség és a kiábrándultság sóhajai hallatszanak: hogyan jutottunk ide? A Republikánus Pártot éppen gyökerestől forgatja fel két, korábban esélytelennek tartott, ám annál elszántabb külsős jelölt. Részletek a friss Heti Válaszban.

Ezért jobb a budapesti olimpiai logó a riválisokénál

A tízmillió tervezőgrafikus országává váltunk: a vizes vb kínos arculatáról és a késve bemutatott olimpiai logónkról mindenkinek volt véleménye. A két tervezőt kérdeztük, hogyan rajzolták meg az arcot, amit hazánk a világ felé mutat. Részletek a friss Heti Válaszban.

Fordulat! A rántott csirke lesz az új rezsifegyver

Két legyet üt egy csapásra a kormány. A vásárlók számára kézzelfogható lesz az élelmiszer-ipari „rezsicsökkentés”, és visszaszorulhat a feketegazdaság az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése miatt. Részletek a friss Heti Válaszban.

Nem igénytelenebb a magyar, mint az amerikai, a német vagy a holland!

Nem vagyok hajlandó elfogadni a kultúrharcos a gondolkodásmódot – mondja Gulyás Gábor, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum vezetője. A Műcsarnok volt igazgatója szerint a műélvezethez szabadidő és stabil egzisztencia kell, e kettő híján nincs kulturális polgárosodás sem. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.