Publi

Stumpf András

Bakács Tiborc

/ 2011.02.10., csütörtök 12:33 /
Bakács Tiborc

A magukat barátnak, harcostársnak nevezők most is saját mániáikat, szellemi mócsingjaikat darálják bele nagy erővel abba a rúd szalámiba, amit megpróbált ellopni a Megasztár egykori zsűritagja.

Kezdem szánni Bakács Tibort. Kár. Az olyan, folyamatos „egotripen" lévő, nagyon laza, öregedő megmondók, akik saját nevük mellé általam érthetetlen indíttatásból valamilyen fura jelzőt pakolnak (jelen esetben Settenkedő, ugye), mindig megmosolyogtattak, mosolyogni meg jó érzés, nincs benne indulat, csak egy piciny értetlenség az efféle, névbe pakolt csúcsmodorosság láttán, de hát az ő dolga, írni erről sosem lett volna érdemes.

A szánalom érzése pedig, amelyet egyre inkább érzek most, két forrásból töltekezik. Egyrészt ugye a szalámilopáson kapott Bakács, kiderült, le van égve, tönkrement anyagilag. Ez sosem jó, nem illik rajta röhögni, de magánügy, amelyhez semmi közünk. Valójában kommentálni sem illik az efféle információt. S ha valamiért, hát éppen ezért sajnálom most nagyon Bakácsot.

A magukat barátnak, harcostársnak, miegyébnek nevezők miatt, akik a lehető legabszurdabb szintekig bizonyították az elmúlt napokban: az ember egyáltalán nem érdekli őket, a sztori maga sem, inkább saját mániáikat, szellemi mócsingjaikat darálják bele nagy erővel abba az ellopni próbált rúd szalámiba.

Itt van mindjárt Verebes István, aki jobban tudja Bakácsnál is, mi történt valójában. „Ő azt hiszi, hogy meggondolatlanul elemelt egy rúd téliszalámit, és viszont azt hiszem, hogy Bakács csak tudattalanul tüntetett a saját fajtájának nyomora ellen."

A színházi ember Verebes pillanatok alatt Bakács Tiborcot csinál Bakács Tiborból, függetlenül attól, hogy maga a főszereplő vázolta, szó sincs ilyesmiről. Mint amikor Mong Attilából csináltak meghurcolt szabadságharcost, holott ő maga mondta, hogy bocs, nem vagyok meghurcolva. Mindegy. Lényeg a hit, az üzenet, az ellenállásnak hősökre van szüksége. Verebes „felnéz Bakácsra", amivel azt üzeni: Bakácsnak járt az a szalámi. Ha volt rá pénze, ha nem. S ha nem, az a világ, a gonosz társadalom hibája. Semmiképp sem mondjuk Bakácsé. Egyébként szerintem sem. Vagy nem biztos, hogy az. Csupán az alapsugalmazással, azzal a járral van a gond. Merthogy az a helyzet: nem járt az a szalámi. A szalámi nem olyasmi, ami bárkinek is jár.

Andrassew Iván a Népszavában hozza, ami tőle elvárható: „Ráadásul jött az új hatalom. A totális bosszú hatalma. Mindenki azt gondolja, hogy a médiatörvény a legveszedelmesebb a sajtószabadságra nézve. Pedig dehogy."

Hát, bocs, de nem mindenki gondolja, hogy a médiatörvény a legveszélyesebb a sajtószabadságra, egyrészt, másrészt meg hogy jön ide a jogszabály? Mindegy, úgy. Úgy, hogy szerencsétlen Bakács tényleg nem érdekel senkit. Értem én, persze.

„A környezetem tele van szorongó emberekkel. Úgynevezett értelmiségiek, több diplomával. Teljesen védtelenek."

Bizonyára, de mi köze ennek Bakács szalámijához? Ja, nyilván háromnegyed év Fidesz-kormányzás tette tönkre őt is, meg azt a sok szorongó értelmiségit is.

TGM sem tétlenkedik. Nagy ívű rendszerelméleti fejtegetéssel mutat rá önnön egójára, Bakács itt sem érdekes, ellenben van Orbán Viktor, akit idéz: "az elkövetett bűncselekményekre a származás, a nehéz sors, a jó politikai összeköttetések vagy a nemzetközileg beágyazott szakmai kapcsolati háló sem adhat felmentést". Ezt idézi tehát TGM Orbántól, majd hozzáteszi: „Ördöngös fickó! Már előre tudja, mit fog megállapítani a rendőri/ügyészségi vizsgálat!" Hogy a filozófia mely ága szerint következik az idézetből a levont következtetés, azt nem tudom ugyan, de ha van ilyen irányzat, tényleg ne támogassuk közpénzzel véletlenül se!

Jön aztán Sebők János a HVG Online-on, ő is az értelmiség nehéz helyzetére hívja fel a figyelmet. De Bakács kapcsán? „Bulvárszereplés után bezáródtak előtte a „komoly" szellemi műhelyek, médiumok kapui, s az alkalmi - gyakran gratis - fellépéseken kívül mostanában már csupán a Klubrádió foglalkoztatta heti egy alkalommal." - sajnálkozik Sebők, mintha ezért a helyzetért a nagy betűs társadalom lenne felelős. Mintha általánosítható lenne a bakácsi élethelyzet.

Van még jó néhány elképesztő írás a témában, de inkább abbahagyom, s így a végén nézzük inkább meg, mi is történt konkrétan Tiborcunkkal, mi szülte a lánglelkű társadalomkritikát és rendszerellenes kirohanásokat. Annyi történt, hogy Settenkedőnk bevásárolt, krumplit, hagymát, zöldségeket tett a kosárba, mivel azonban csak tízezer forint volt nála, a szalámi már nem fért volna bele a keretbe. Megkívánta, eldugta, lebukott. Ennyi.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Magyaroktól ideges a New York-i elit

Egy új médium mindig politikai káosszal köszönt be, ez köti össze korunkat a harmincéves háború korával, Daniel Kehlmann új regényének témájával. A német sztárszerző egy magyar írót tart nemzedéke legnagyobb tehetségének. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Az 1968-as esztendő – Orbán is ehhez képest határozza meg önmagát

Még huszadik századi mércével is kivételesen sűrű esztendő volt 1968. A fél évszázaddal ezelőtti történelmi sorsfordító a jelenből nézve gyökeresen eltérő értelmezéseket kap: egyeseknek Európa új tavaszát jelenti, másoknak a popkultúra kezdetét, vagy a hagyományos értékre épülő világ széthullását. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Bay Zoltán emlékkiállítás nyílt a Csopában

Bay Zoltán kutatóprofesszor kiemelkedő munkássága előtt tisztelegve, illetve a róla elnevezetett kutatóközpont megalapításának negyedévszázados fennállására tekintettel, a 2018-as évben ünnepi eseménysorozat vette kezdetét.

Heti Válasz: Gulyás Gergely lehet a kancelláriaminiszter

Gulyás Gergely vezetheti az újraszabott kancelláriát Lázár János helyett – derül ki a csütörtöki Heti Válasz kormányzati változásokat összegző cikkéből. Arról is írunk, hogy közben gigászi küzdelem bontakozik ki az EU új hétéves költségvetéséről.

Új kormány – oktatáspolitikai fordulat jön?

Ha valóban a jegybanki ajánlások alapján kezd bele a kormány a versenyképesség javításába, akkor az oktatásban át kell állítani a váltókat. Részletes háttér a Heti Válaszban.