Publi

Vinkó József

Benke Laci bácsi és a kádárizmus: nesze neked, magyar konyhaforradalom!

/ 2017.02.13., hétfő 09:20 /
Benke Laci bácsi és a kádárizmus: nesze neked, magyar konyhaforradalom!

„Azt gondoltuk, hogy a kulináris igénytelenség visszaszorulóban van. De nem! A szakadék – amely a gasztrokádári hagyományokat a korszerű európai táplálkozástól elválasztja – nagyobb, mint valaha.”

Semmi bajom Benke László „négyszeres olimpiai bajnok Oskar-díjas” mesterszakáccsal, az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend nagymesterével. Noha „Oskar-díj” a szakmában nem létezik (főként nem k betűvel), az olimpián meg nem indulnak séfek, de felőlem úgy porítja Laci bácsi a C-vitamin-tablettát, ahogy akarja.

Legfeljebb annyit jegyeznék meg, hogy a sodrófával való gyötrődés helyett egyszerűbb vásárolni egy tasak aszkorbinsavport, ha már mindenáron zabkorpás C-vitamint akar az alföldi túrókrémbe keverni. Nincs kifogásom konyhafilozófiája ellen sem („A népi hagyományokat őrzöm és gondolom újra”), tőlem építhet piskótalapokból összetákolt sült fagylaltot, kotyvaszthat „könnyed és magyaros spagettitortát”, még a „hupikék törpikék-pizza” sem zavar, bár utóbbit nehezen tudom beilleszteni a hungarikumok sorába. Egye fene! Meg a rajongótábora.

Gondom a szemlélettel van, amely szerint ez volna az igazi magyar konyha. Friss paradicsom helyett ketchup, lestyán helyett vegeta, banán helyett banánpor. És Laci bácsi volna az évszázad magyar szakácsa! A becsületes magyar gyomor ikonja. Mintha Marchal József, Rákóczi János, Dobos C. József, Gundel Károly meg sem született volna.

Mindez csak azért jut eszembe, mert megnéztem a Schobert nevű üzletember (tudják: „Erős Norbi, Édes Réka, ettől fogok fogyni még ma!”) álszent kórházi videóját, amelyet a beteg Laci bácsival forgatott. A fitneszguru dörgedelmes posztban gyilkosnak nevezi az újságírókat, akik „ocsmány, becsmérlő kritikáikkal kórházba juttatták a házias, egyszerű, vidám főzés Atyját, a szakács Világbajnokot, a Teletál és az update1.hu ízeinek szakmai vezetőjét”. Mellesleg rúg egyet a magyar Bocuse d’Or csapaton is („még dobogóra sem kerültek”), majd felszólítja híveit: „Ti is fejezzétek ki az együttérzést és a szeretetet Laci bácsi iránt egy lájkkal és megosztással!”

Most ne bonyolódjunk bele a Norbi-jelenség elemzésébe. Einstein óta tudjuk, hogy nem a világegyetem végtelen, hanem az emberi butaság. A rajongók táborát sem a versenyhivatal büntetése, sem a dietetikusok megsemmisítő állásfoglalása, sem a látványos tőzsdei bukás nem ingatta meg. Norbi remekül ért a médiaricsajhoz, a „jobbra lép-balra lép-lábemel” módszerhez.

Azt az ízléstelenséget azonban, hogy egy beteg, idős emberrel való együttérzés kifejezéséből is hasznot húzzon valaki, a legelvetemültebb marketinghiénák is ritkán alkalmazzák.

Főként nem úgy, hogy egyik oldalon a nincstelenek ülnek „szegény kis ételükkel az ünnepi asztal mellett”, az ő képviselőjük Laci bácsi, aki vérét és verítékét nem kímélve látástól vakulásig szolgálja a Haza (pontosabban az Update és a Teletál) érdekeit, a másik oldalon meg a „nagyapáinkat sírba gyalázó”, állami pénzt elherdáló blöffszakácsok, akik apró pacákat tálalnak óriási fehér tányérokra. Miközben fogalmuk sincs arról, hogyan kell megsütni paprikás zsírban a fagylaltot.

Sokkoló a kép, amely Norbi követőinek kommentjeiből kirajzolódik. Azt gondoltuk, hogy a kulináris igénytelenség visszaszorulóban van. De nem! A szakadék – amely a gasztrokádári hagyományokat a korszerű európai táplálkozástól elválasztja – nagyobb, mint valaha. Puff neked, Bocuse d’Or, Michelin-csillag, Gastronomika kongresszus! Nincs gasztroforradalom, nem nőtt fel új szakácsnemzedék, nincsenek minőségi alapanyagok, sem termelői piacok, nincs fenntartható gasztronómia, semmi. Csak Laci bácsi aprít, gyúr és kavar, kirántja még a rántást is, de a petrezselymet mindenképpen.

Nem árt néha kijózanodni.

Úgyhogy mi is gyógyulást kívánunk Laci bácsinak. (Szerencsére már jobban van, maga posztolta.) De mielőbbi felépülést kívánunk a magyar konyhának is. Mert a rengeteg vegeta, amit a „nemzet szakácsa” használ, a végén még sírba viszi.


Az írás a Heti Válasz 2017. február 9-i lapszámában is megjelent

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ünnepel a Magyar Filmadatbázis

Két éve startolt el a legnagyobb hazai filmadatbázis, a Mafab.hu azzal a céllal, hogy egy közösségként fogja össze a hazai filmrajongókat.

László Zsolt: „Nekünk ki kell pusztulnunk”

Teljesíthetők-e Jézus tanításai ma, és egy nem hívő játszhat-e a szenvedéstörténetben? László Zsolt szerint erre is választ keres a Passió XXI. című előadás. A Radnóti Színház színészétől megkérdeztük azt is, dolgozna-e Vidnyánszky Attilával. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Merkel bukik vagy Erdoğan? – ez itt a kérdés

Kétséges Recep Tayyip Erdoğan többsége a hatalmát bebetonozó népszavazáson, emiatt fontos neki a nyugati törökség szavazata. A török politikusok kiutasítása miatti bosszúként havi 15 ezer migráns zúdulhat Európára. De kinek a karrierjébe kerül mindez: Merkelébe vagy Erdoğanéba? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Kortársunk, Jézus Krisztus

Profi színházi előadás, gyülekezeti közösségi játék, rockoratorikus, illetve rockzenén alapuló produkciók: húsvét közeledtével megnéztük, milyen múlt- és jelenbeli passiójátékok készültek, s hogy melyik mit üzen a ma emberének. Részletek a friss Heti Válaszban.

Kihátrálhat a kormány a multikat szorongató csomag mögül

A multik megszorongatására szolgáló tervektől a kis magyar boltok is pánikba estek, ami elgondolkoztatta a kormányt. A Góliátok és Dávidok versenyébe a világ több pontján próbál az állam beleszólni – a friss Heti Válaszban bemutatjuk, mekkora sikerrel.

Szeressük a kiegyezést! Történészvita a 150. évfordulón

Elárulták a kiegyezés tető alá hozói március 15-ét, vagy éppen megvalósították a céljait? Miért értékelődött fel Kádár alatt 1867? A kiegyezés 150. évfordulóján ifj. Bertényi Iván és Hermann Róbert történészeket kérdeztük. Interjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.