Publi

Sárközi Mátyás (London)

Bevándorlás: ami elfogadhatatlan – és amin a közös jövőnk múlik

/ 2016.02.09., kedd 11:10 /
Bevándorlás: ami elfogadhatatlan – és amin a közös jövőnk múlik

„A magyar népfogyatkozás mérséklésében a fokozatosan tagolt és szelektált befogadás is segíthet.”

Hazafelé tartunk az Oxford Streetről metrón a legkedvesebb feleségemmel (Ottlik Géza emlegette így a hitvesét), kimerítő vásárlás után, és nézegetem az utastársakat.

„Nahát – jegyzem meg tréfából –, húsz közül csak mi vagyunk angolok.” A többiek afrikaiak, karibiak, kínaiak, hinduk vagy arabok, kivéve négy fiatalembert, akik hangosan vitatnak valamit – lengyelül. A 8,5 milliós Londonban a külföldi származásúak száma felülmúlja az angolokét. Mivel Nagy-Britannia gyarmattartó volt, majd Brit Nemzetközösséget alakított ki, régóta tart a bevándorlás. Napjainkban azonban (egyelőre) nem annyira a közel-keleti beözönlés következtében növekszik a külföldiek száma – a La Manche csatorna megóv ettől –, hanem az európai uniós munkavállalók beutazásának következtében. Szakértők már 10-15 éve megjósolták (akkor még a felmelegedés okozta aszályok és más természeti katasztrófák várható következményeit mérlegelve), hogy Európa népe idővel kávészínű lesz.

Vannak jövevényeket könnyen asszimiláló országok, és vannak e téren kevésbé jók. Anglia és Magyarország jól asszimilál. Kevés magyar család van, amelyben nincsenek más nemzetiségű ősök; a keveredés ma is tart, asszonyaink csinosak és jól főznek, ezért hívják tőrvívóbajnokunkat Mohamed Aidának, a gyorskorcsolyasport magyar Európa-bajnokát pedig Liu Shaolin Sándornak.

Anglia az erős és régi társadalmi hagyományaival, szokásaival is asszimilál. Az itt letelepedő, aki ezekhez nem alkalmazkodik, kényelmetlenül érzi magát. Így történhet meg, hogy a hindu vallású trafikos karácsonykor üdvözlő képeslapot küld zsidó törzsvevőjének, holott ez egyiküknek sem ünnepük. Erősen működik a pozitív diszkrimináció: a tévé műsorvezetői, riporterei és kiművelt angolsággal beszélő hírolvasói között egyre több a hindu és a néger, és minden párt igyekszik színes bőrű képviselőt is juttatni a parlamentbe.

Mindez azért jár mostanság az eszemben, mert fogyatkozik a magyar: tavaly kisvárosnyival lett kevesebb, már nem tízmilliós a nemzet. És öregedik is. A kormány sokat tesz a természetes népszaporodás serkentésére, de ez nem elég, bevándorlásra volna szükség. Jöttek és jövögetnek magyar nemzetiségű áttelepülők egyes határon túli vidékekről, ez nem oldja meg a helyzetet.

A közel-keleti migráció milliós tömegeinek kvótarendszer alapján történő letelepítése elfogadhatatlan, a demográfiai problémáikat tömeges befogadással megoldó németek és svédek pedig még nem tudják (vagy nem akarják bevallani, hogy sejtik), mivel kell megbirkózniuk a jövőben.

A magyar népfogyatkozás mérséklésében a fokozatosan tagolt és szelektált befogadás is segíthet. Bizonyos, hogy az egyre nagyobb számban magyar egyetemeken tanuló, gyakran távoli és számunkra egzotikus országokból érkező fiatalok közül lesznek, akik élhetőnek találják ezt a környezetet, és diploma után maradni akarnak. Továbbá akadnak majd, akik, Európában kalandozva, személyes vagy szakmai okokból itt akarnak kikötni. Az ne legyen elutasító ok, ha más színűek, más vallásúak. Csak az, ha ők akarnák, hogy mi idomuljunk hozzájuk.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Bosszú az online bulvár ellen

A digitális kor első nagy leszámolása az online bulvárral szenvedélyes indulatokat váltott ki Amerikában. Az ügy szálai Magyarországig vezetnek.

Mint a Kossuth téri számháború 2002-ben – A Milla-tüntetéseket is újrajátsszák Varsóban

Hányan is voltak a varsói ellenzéki tüntetésen a hónap elején? A rendőrség szerint alig több mint 30 ezren, Hanna Gronkiewicz-Waltz, varsói főpolgármester szerint – aki a most ellenzéki Polgári Platform (PO) vezetőségi tagja – „negyedmillióan voltunk”. Ahogy lenni szokott, ez a feltupírozott adat ment ki a nemzetközi közvélemény számára, ezt kürtölték szét a külföldi újságírók. Pedig a Piłsudski téren legfeljebb 120 ezer ember fér el. A valóságban 70-90 ezer tüntető lehetett ott.

Milyen lesz az első világháborús emlékmű?

Megvan az első világháborús emlékműre kiírt ötletpályázat eredménye, de a zsűritagok véleménye megoszlik abban, hogy megszületett-e az a terv, amelynek alapján érdemes volna megvalósítani az alkotást. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Konzervatív figyelmeztetés: saját ideológiája veszélyezteti a Fideszt

A posztkommunista elit ledarálásának csak akkor volt értelme, ha a helyükbe lépő újakat a teljesítményük, nem pedig a politika jelöli ki – mondja Mike Károly. A közgazdász szerint tévedés, hogy minél több gazdag embertől lesz virágzó az ország, vagyis hiába hizlalunk állami segédlettel nemzeti nagytőkéseket. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Beleőrülni a Gucci táskába

Huszonöt éve jelent meg Bret Easton Ellis Amerikai psycho című kultregénye. Az akkoriban botrányos mű mára bevonult az irodalomtörténetbe, a főszereplő pedig a yuppie-nemzedék emblematikus figurájává vált. Nagyinterjú az amerikai íróval a friss Heti Válaszban.

Apádat és anyádat tartsd el! – a gyereknek kell fizetnie az idősotthont

Ha az idős szülők ellátásában magukra maradnak a családok, fair dolog-e bíróságon behajtani rajtuk a kényszerből választott idősotthoni ellátás költségét? Egy parlament előtt lévő törvényjavaslat elfogadása esetén tömegével indulhatnak ilyen perek. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.