valasz.hu/publi/szeptember-1-az-europai-unio-hatralevo-eletenek-elso-napja-114800

http://valasz.hu/publi/szeptember-1-az-europai-unio-hatralevo-eletenek-elso-napja-114800

Publi

Búcsú az újságírástól

/ 2010.08.30., hétfő 08:36 /
Búcsú az újságírástól

Kilenc éve, a Heti Válasz születésével váltam hivatásos újságíróvá. Augusztus 31-ével befejezem ennek a szép, de nehéz mesterségnek a gyakorlását.

Az újságírás egyik alapszabálya, hogy az újságíró ne magáról írjon, még publicisztikában sem. Ami nem jelenti azt, hogy ne legyen nagyon is határozott, személyes véleménye a dolgok állásáról. Inkább azt jelenti, hogy a közügyek elválasztandók a magán természetű  dolgoktól.

Most ezt a szabályt fogom megszegni. Ez az írás rólam is szól. Pontosabban arról szeretne hírt és magyarázatot adni, miért fejezem be az újságírói szakma gyakorlását e hónap végén. Úgy gondolom, tartozom az olvasónak azzal, hogy elmondjam (legalább azt, ami elmondható abból), milyen okok játszottak szerepet döntésemben, s hogyan tekintek vissza magam az elmúlt kilenc év - a közönséggel és a kollégákkal közös -.munkálkodására.

Kilenc éve, a Heti Válasz születésével váltam hivatásos újságíróvá. Hogy így történhetett, annak ellenére, hogy világ életemben egyetemi ember voltam és maradtam, az Osztovits Ágnesnek és Elek Istvánnak köszönhető. Ágnes volt az, aki a régi Magyar Nemzet egyik publicistájának kért fel a kilencvenes évek közepén, és aki megosztotta velem a hírt, hogy új, konzervatív lap indul Elek István vezetésével. Ez utóbbit még miniszterelnöki főtanácsadói minőségében kerestem fel, parlamenti hivatalában, jóval a lap indulása előtt, így kerülhettem a lap alapító munkatársai közé.

Talán nem meglepő, hogy ha azt mondom, életem több meghatározó élménye kapcsolódik kitörölhetetlenül ahhoz a kilenc évhez, melyet a lap kötelékében dolgozva tölthettem. És nem csak az egyébként válogatottan jól képzett, mára ténylegesen csapattá összeállt munkatársi kör miatt. Hanem azért, mert meggyőződésem szerint a Heti Válasznak sajátos hivatása volt a rendszerváltás elhúzódó utórengései idején. Egy olyan mérsékelt konzervatív hangnemet sikerült megütnie, amely még az ellentábor érdeklődését és elismerését is kivívta.

Mindez azért különösen meglepő, mert emlékezetesen erős média-ellenszélben kellett belevágnunk a kalandba. Persze elismerem, nem volt túl elegáns a születésünk maga sem - a lapot valóban a jobbközép koalíció, és a kormányzat támogatása tette lehetővé. Ám senki nem mondhatja, hogy a lap elindítása oktalan lett volna, tehát hogy az adófizetők pénze kárba veszett volna.  

2001-ben még nem volt sem Hír Tv sem Echó tévé, a napilappiac is másként nézett ki: A Magyar Nemzet volt az egyetlen jobboldalinak mondott lap, hisz a régi Magyar Hírlap köztudottan baloldali elkötelezettségű volt. A Demokrata már akkor is létezett, de radikális hangvétele mellett nagyon is indokolt volt egy mérsékelt hangfekvésű jobboldali orgánum megjelenése.

Mára a Heti Választ biztos lábakon álló, stabil értékrenddel bíró, megbízható és a minőség elvére építő lapként ismerik az olvasók, és a lappiac egyéb szereplői is. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha úgy vélem, az ellenzéki lapszerkesztésben olyan mércét állított fel ez a közösség, amely későbbi vállalkozások számára is mintaadó marad.

Mindezért, s persze még sok minden másért is hálás vagyok a sorsnak, és persze a fent említett egykori vezető szerkesztőknek is. Hisz egyetemi emberként épp azért vágtam bele az újságírásba (azon a pőre tényen túl, hogy egyetemi fizetésemet valamivel ki kellett egészítenem), mert úgy gondoltam, a jobboldali minőségi újságírás létrehozása történelmi felelőssége e nemzedéknek.

Ezért is, büszke vagyok rá, hogy ennek a történetnek újságíróként részese lehettem. Ám úgy gondolom, a Fidesz 2/3-os győzelmével csakugyan döntő változások álltak be a hazai politikában és közéletben. Ezért én is új feladatot keresek magamnak, persze életem régi keretein, a felsőoktatás világán belül. (Ami nem jelenti azt, hogy ne maradnék visszatérő vendég a lap hasábjain. De már nem politikai újságíróként fogok cikkeket küldeni, hanem a közélet iránt érdeklődő, ám az aktuális politikai nézőpont fölé emelkedő egyetemi emberként.)

Köszönet tehát az együtt töltött kilenc évért kollégáimnak és a hűséges, vagy épp hűtlen olvasónak is!

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.