Publi

Stumpf András

Csak a Fidesz?

/ 2014.10.30., csütörtök 12:09 /

Inkább fordítva van. A Fidesz csak...

Harmatos kísérlet lesz. Biztos naiv is. Sebaj. Ha egyetlen százalék esélye van az értelmes beszédnek, úgy érzem, meg kell próbálni. Mégpedig most kell megpróbálni, amikor helyzet van.

Méretes kormányellenes tüntetés zajlott Budapesten, közben pedig az amerikaiak, a németek, a V4-ek, az EU formálisan vagy informálisan, de gyakorlatilag mindenki jelezte már: a magyar kormány elszigetelődött a nemzetközi térben. 

A külpolitikai helyzet okai, az amerikaiak beavatkozási kísérleteinek módozatai, a nyugati kettős mérce Gyurcsányék és Orbánék vonatkozásában, emellett a jelenlegi magyar kormány hibáinak számbavétele sok cikket megér még, nem erről kívánok most írni. 

Hanem a jobboldalon belüli néhány reakcióról. Azokról, amelyek kizárólag barátban és ellenségben, miben és őkben, szolgában és árulóban gondolkodnak.  Ezzel a logikával pedig csak oda juthatunk, hogy minden kormányzati döntéssel, miniszterelnöki mondattal egyet kell érteni. Vagy ha nem, hát csöndben kell lenni. Lojalitásból. 

A politika logikája persze ezt diktálja, s a politikai logika használata nem is bűn. Politikusnál egyenesen erény. Azt viszont hiba a nem politikusokon is számon kérni. Márpedig a „jobboldali elit értelmiség”, vagy a „befolyásolható személyek” nem politikusok. Ha a tábor egyik-másik tagja netán kiábrándul korábbi kedvenc pártjából, s ennek horribile dictu esetleg még hangot is ad az árulás akkor sem vethető fel vele szemben. Egyszerűen értelmetlen a felvetés. Az elbizonytalanodás pedig, ha van, nem lehet bűn. Következmény, az lehet. 

Egyrészt. Másrészt most éppen három év kampányszünet következik. Még a politikai logikát követve is ilyenkor lehet ideje az őszinte beszédnek. Nem szórakozásból, hanem azért, mert helyzet van, mert tagadhatatlanul gond van a döntéshozatallal, ahogy gond van a külkapcsolatokkal is.

Amikor ilyen feszült a helyzet, az nyilván bizonytalanságot szül. Arra viszont nem az a megnyugtató válasz, hogy „talán nem kellene elbizonytalanodni”. Meg hogy áruló, akinek nem tetszik a kormányzati retorika, a nyugati kapcsolatok rovására tett keleti gesztusok, aki nem örül, hogy bárhol jár külföldön, arról kérdezgetik, hogy valami szamizdatot szerkeszt-e a pincében, vagy kormánypropagandista, mert itt nincs szólásszabadság, nyilván, tehát csak e kettő létezhet.

E kép kialakításában kétségkívül van szerepe a politikailag megboldogult baloldali-liberális exelitnek, de a kormány is mindent megtett, hogy példákkal is alá tudják támasztani gyakran vicchatár-átlépő túlzásaikat. 

Fotó: MTI

Az amerikaiak megszólalásai is sokszor voltak bicskanyitogatók: máig nem értem, mi közük volt például ahhoz, milyen emlékművet állít a magyar kormány. De azt sem értem, mit nyertünk a híres-hírhedt, csunyácska emlékművel. 

Ráadásul, miközben az amerikaiak valóban régóta igyekeznek puhán nyomást gyakorolni, két tényt azért nem ártana megjegyezni.

Egyrészt: a „korrupciós” botrányt nem ők robbantották, hanem egy újságcikk. Aligha ők fizették le a Napi Gazdaságot, hogy álljon elő a történet alapverziójával, amelyet aztán majd megcáfolhatnak. Másrészt le merem fogadni, hogy a netadót és a Déli Áramlat építésének a korábbi nyilatkozatokkal ellentétes lehetővé tételét sem a State Departmentben ötlötték ki. 

A kormány bukását persze nyilván szeretnék, az elszigetelés eszközei mára jól láthatók. Hogy egy gyakorlatilag despotikus, egyes szám első személyben írt, cézári, akarom mondani, elnöki proklamáció alapján tiltanak ki Amerikából embereket tárgyalás és bizonyítékok nélkül, persze azért, hogy a demokráciát védjék, kétségkívül komikus. Az Egyesült Államok guantanamói gyakorlata, világlehallgatása, valamint a fennkölt elvek és jogok között is feszes az ellentmondás – de most nem az USA problémáiról kívánok írni. A lényeg: hacsak a Fideszben nem gondolják, hogy  akárcsak Szíriában, André Goodfriend előző állomáshelyén  az amerikaiak jól felfegyverzik az ellenzéket, vagy annak hiányában Gulyás Mártont és félelmes csapatait, akkor most más hangnemre volna szükség. Most éppen volna rá idő, lehetőség. És indokolt is. Az áprilisi választások eredménye pontosan mutatja, hogy míg a győzelem tényleg nagy volt, az már egyáltalán nem igaz, hogy narancsszínű az ország. 44 százalék szavazott a Fideszre, a választók több mint fele, 56 százalék pedig ellene. Nem igaz tehát az általános tévképzet, hogy ugyanis „Csak a Fidesz”. Inkább úgy áll a dolog, hogy „a Fidesz csak...”. Csak egy párt. Nem a nemzet maga, hanem az ország kétségkívül legnagyobb politikai kisebbségének gyűjtőhelye.  Ha hatalmas hibákat vét, bizony megverheti magát és le lehet váltani. Majdan. 2018-ban, akár. Addig viszont nem.

Ennek megfelelően, amikor ilyen sok a kérdés, akkor egyszerűen válaszokat kellene adni. Nem propagandát. S nem kell elvárni az automatikus azonosulást, valamilyen kifejtetlen erkölcsi alapon. Aki így tesz, épp az erkölcsi alapot mossa ki maga alól. Aki meg akarja erősíteni azt, inkább bizonyítsa, hogy tényleg csupán arról van szó: gazdasági érdekeket csomagolnak csillivilli ideológiai papírba, s kormányt akarnak buktatni a külföldiek. Akkor viszont be kell mutatni azokat a bizonyos gazdasági érdekeket, az okokat, a szálakat. Nem összeesküvés-elméletekkel, félinformációkkal, hanem névvel, címmel, adatokkal. 

Ha netán mégis a kormány hibázott, ha mondjuk nem jól mérte fel az elmérgesedő orosz–amerikai viszonyt, a Krím-félsziget megszállásának következményeit, ha eltaktikázta magát, amikor úgy gondolta, hogy ami működött 2011-ben, az működik most is, ha mégsem volt jó ötlet nyílt ideológiai ütközetekbe bocsátkozni  azt pedig el kellene ismerni. 

Nem azért, hogy gyengének mutatkozzon. Hanem azért, hogy változtasson a rossz irányon. A politikában ugyanis az eredmény számít. S ha az oroszokkal lejtett pávatánc megharagítja szövetségeseinket (igen, azok), ha lassan már az EU-pénzeket is befagyasztanák, mindegy, hogy ez igazságtalan-e, vagy sem: akkor az eredmény rossz, mert rossz az országnak. Szűkíti a mozgásteret. Kizárólag szűkíti: az oroszoknak ugyanis pont addig vagyunk fontosak, amíg tagja vagyunk az EU-nak, a NATO-nak. Egy perccel sem tovább.

Volt már példa egyébként az irányváltásra kormányszinten. Szintén tüntetések előzték meg, csak ott tandíjterv volt a konkrét kiváltó ok, nem netadó-terv. Akkor G. Fodor Gábor hosszú blogbejegyzést írt arról, hogy még a politikai logika szerint sem gyengeség a visszavonulás, vagy ahogy ő fogalmazott, a nagyvonalúság. Biztató, hogy G. Fodor most, amikor ezeket a sorokat írom, változtatás nélkül újraközölte akkori írását. Ha ez a bugyuta netadóból való visszavonulást készíti elő, azt csak üdvözölni tudom. 

Ideje pedig a kormánynak, amint azt fentebb beláthattuk, most pont van változtatni – a többi, problémás ügyben is. Ezt nem nehéz elhinni. Adhatna hozzá önbizalmat például a valóban óriási parlamenti többség.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.