Publi

Ablonczy Bálint

Csak bot és vászon?

/ 2013.02.09., szombat 07:30 /
Csak bot és vászon?

A székely zászló körüli botránnyal kapcsolatos legfontosabb kérdés: ugyan miért ne szerethetnénk egykor közös hazánk egészét?

Amikor ezeket a sorokat írom, az ENSZ biztonsági tanácsának még nem kellett összeülnie a székely zászló ügyén állítólag „civakodó” Románia és Magyarország miatt.

Az elmúlt napokban a lobogó miatt kiutasítással fenyegetett nagykövet, miniszterelnöki kirohanás és a magyar irredentizmus is szerepelt a híradásokban, úgyhogy a térség viszonyait nem ismerő szemlélő gondolhatja, itt az újabb tűzfészek, hívja valaki be gyorsan a kéksapkásokat!

Különféle magyar és román véleményvezérek, külföldi elemzők pedig éppen az ellenkező hibába esnek. „Nem a zászló a lényeg" – mondják és hivatkoznak az IMF-direktívára elfogadott román megszorító költségvetésére, meg a magyar kabinet összeférhetetlenségére. Ezen olvasat szerint a vihar egyszerű manipuláció, mindkét kormány egyszerű szavazatszerző célokra használja az ügyet, a kulisszák mögött talán nevetve lapogatják egymás hátát.

E leírás nem csak a két ország megszólaló politikusai közötti súlybeli különbséget hagyja figyelmen kívül. Míg magyar kormányzati oldalról Németh Zsolt külügyi államtitkár egy kerületi városházára kitűzött székely zászlóval kapcsolatban szólalt meg, addig Romániában Victor Ponta miniszterelnök emlegetett „arcátlanságot", „provokációt". A koalíciós liberális párt elnöke, Crin Antonescu pedig – nyilván az európaiság és a jószomszédi kapcsolatok jegyében – a konfliktust abból eredeztette, hogy Orbán Viktor a „magyarok pápája" akar lenni. Ellenben a magyar miniszterelnök, államfő nem nyilvánított véleményt, hagyta a feladatot az ügyben illetékes külügyminiszterre. Ezzel egyértelművé téve, kinek érdeke elsősorban a konfliktus.

Amely látszólag szól csak egy kék-sárga szövetdarabról; a valóságban a világról vallott két gyökeresen eltérő felfogás ütközik egymással. Az egyiket alighanem Sólyom László volt köztársasági elnök szavaival lehet leginkább összefoglalni: „Engedjék meg, hogy szeressem egykor közös hazánk egészét" – mondta még államfőként, amikor szlovák kollégájával találkozott. A mondat azért jó, mert benne van a szeretet más országokban található tájak, közösségek, emberek iránt, amely szemléletet egy nemzetállami koncepció képtelen tolerálni. S a sólyomi gondolat egyben annak elfogadása, hogy más is érezhet így a mai Magyarországon élő kisebbségekkel kapcsolatban. Én például örülök, hogy a gyulai nemzetiségi gimnáziumon büszkén leng a román zászló, mert kifejezi azt a sokszínűséget, ami Szent István óta jelen van a magyar politikai gondolkodásban. Magyarország történelmében éppen akkor követte el a legnagyobb hibákat, amikor nem akart tudomást venni saját etnikai-kulturális pluralitásáról.

Ellenben a román politikai elit jelentős része által láthatóan minden szimbolikus közösségvállalás vagy markáns kisebbségi érdekképviselet a revizionizmus előszobájának, s üldözendőnek tekint. Nem tudják vagy nem akarják elfogadni, hogy egy regionális egység zászlajának tisztelete, egyáltalán, az autonómia gondolata létezhet Románia dekonstruálásának szándéka nélkül. Pedig a valóság éppen ez. Azt ugyanis még a legelvakultabb árvalányhajas sem gondolja, hogy Székelyföld önrendelkezése, vagy a romániai magyarok kulturális-nyelvi jogainak kiterjesztése a terület elcsatolásával jár majd – hiszen a magyar közösség réges-régen számbeli kisebbségben él Erdélyben.

Az viszont régóta magyar politikai stratégia, hogy a külhoni magyarok legitim képviselői által vallott program – így a területi autonómia is – számíthat a mindenkori budapesti kormányra. Ezért méltánytalan most egy alapvetően defenzív, jogvédő, erőszaknak még a gondolatát is elvető kisebbségi mozgalmat és annak anyaországi támogatását egy súlycsoportba helyezni a merev, agresszív nemzetállami offenzívával.

„Szabad Európában nem mondhatja meg senki, hogy hol használhatjuk jelképeinket, és az is elfogadhatatlan, hogy az Európai Unióban hivatalos a magyar nyelv, de szülőföldünkön nem az" – írta az esettel kapcsoltban Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, az RMDSZ egyik legbefolyásosabb politikusa.

Ugye tényleg nem mondhatja meg senki?

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.