valasz.hu/publi/kina-okozhatja-a-focivebe-tortenelem-kovetkezo-meglepeteset-129009

http://valasz.hu/publi/kina-okozhatja-a-focivebe-tortenelem-kovetkezo-meglepeteset-129009

Publi

Salát Gergely

Csang Ta-csien lenyomja Picassót

/ 2012.05.05., szombat 09:35 /

"Kína Kína Kína!!!" - ez nem az új amerikai nemzetbiztonsági stratégia elnevezése, hanem egy nemrég megrendezett angliai kiállításé. A kortárs kínai műalkotásokat bemutató tárlat címe a nemzetközi művészeti életben eluralkodott Kína-mániára utalt. A kínaiak ugyanis az utóbbi években nemcsak az iparcikkek világpiacát hódították meg, hanem a nagy galériákat, aukciós házakat, múzeumokat is. Méghozzá világszínvonalú művekkel. Az árveréseken Klimt már nem menő - ellentétben mondjuk Vu Kuan-csunggal vagy Jüe Min-csünnel.

Tavaly a világon a művészeti árverések forgalmának 41 százaléka már Kínában bonyolódott. Az 1675 egymillió dollár felett elkelt mű közül 774 volt kínai. A legtöbb bevételt Csang Ta-csien művei hozták, s az első tízben rajta kívül még négy kínai művész szerepel; közéjük csak olyan egykori nagyágyúk tudtak befurakodni, mint Andy Warhol vagy Picasso. A legdrágábban elkelt képet Csi Paj-si festette: a Sas fenyőfán című, fekete-fehér alkotást, amely valaha Csang Kaj-sek születésnapi ajándékául szolgált, 57 millió dollárért vette meg egy ismeretlen gyűjtő.

Mindez nem jó hír azoknak, akik szerint a kínaiaknak az okostelefon-összeszerelő üzemekben kéne kiélni alkotásvágyukat, nem pedig a Tate Modernben. Egy-egy traktorgumibelsőből, LCD-képernyőkből és testnedvekből összehegesztett kínai installáció láttán azok is kénytelenek belátni tévedésüket, akik mindeddig hittek abban az ostoba közhelyben, mely szerint a kínaiakból hiányzik a kreativitás. A valóság az, hogy a kínai művészek kétezer, ezer és kétszáz éve is csúcskategóriás műveket alkottak, és ez most sincs máshogy - Kína mostani gyors előretörése a kultúra frontján (is) csak az eredeti állapot helyreállása.

S hogy mit szól mindehhez a kínai politika? Természetesen örül neki, hiszen a művészek által - a bevétel mellett - az ország presztízse is nő, s a legelborultabb absztrakt alkotások is hozzájárulnak az országimázs javításához. Ezért aztán az utóbbi években az állam jelentős erőkkel támogatja a kínai művészeti nyomulást: múzeumokat épít, biennálékat, triennálékat és egyéb -ennálékat támogat, fesztiválokat szervez, művészpalántákat oktat. Persze néha egy-egy - politikailag túlságosan aktív - alkotót bevisznek párhónapra, és a műteremmé alakított romházak sincsenek biztonságban az ingatlanfejlesztők buldózereitől, de azért jellemzően több akcióművész kap állami ösztöndíjat, mint letöltendőt.

A kínai művészeti élet felvirágzása - az állam szerepvállalása ellenére - elsősorban nem a kormánynak köszönhető, hanem magánszereplőknek. Először is ott vannak a művészek, akik a kínai városokban gyakran egész üres gyárnegyedeket foglaltak el, kihasználva a tisztázatlan tulajdonviszonyokat, s kísérleteznek a kínai és nyugati technikák, témák, látásmódok vegyítésével, gyakran zseniális műveket létrehozva. Másrészt megjelentek a kínai műgyűjtők: az újgazdagok körében divat lett festményeket, szobrokat, fotókat vásárolni, és több milliomos múzeumot is alapított gyűjteménye bemutatására. A legfontosabb ma mára belső piac: bára virágkora nyugati gyűjtők kínai megjelenésével kezdődött, a fő vásárlók ma már kínaiak.

A Kína - s egész Kelet-Ázsia - felemelkedése jellemezte újtrendből mi csaknem teljesen kimaradtunk. Miközben a világ kulturális elitje évek óta Kínáról beszél, Magyarországon sokévente rendeznek egy-egy kínai kiállítást (az idén éppen lesz egy a Szépművészetiben), s a magángyűjteményekben is alig-alig tűnik fel egy-két ázsiai alkotás. Az Andrássy úti Hopp Ferenc múzeumot - mely a térség egyetlen, kelet-ázsiai művészetre szakosodott kiállítóhelye, s szakértői hátterével a keleti kulturális kapcsolatok fő közvetítője lehetne - valószínűleg bezárják, gyűjteményét betagolják az éppen összeomlani készülő Iparművészeti Múzeuméba, más jellegű tárgyak mellé. Művészeti iskoláinkban alig esik szó Kelet-Ázsiáról, folyóiratainkban sem találni sok vonatkozó írást. Mindez persze önmagában nem világtragédia, de jól jelzi, hogy még az elitünk elitje sem mindig érti, mi zajlik odakinn a nagyvilágban. Nem ártana jobban figyelni.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.