Publi

Borbás Barna

Egy arcot sem felejthetünk

/ 2017.10.23., hétfő 09:03 /

Van előttem egy kép: nők menete Kaposvár egyik utcáján, rendezetlen oszlopban, a tömeg vége a homályba vész. Macskaköves út, a kezekben zászló: trikolór és egyszínű fekete.

A fotó 1956. október 30-án készült. Nemrég találtam ezen az oldalon. Ahogy írják, a vakszerencse vezette őket a képanyaghoz; régi tejesüveget fordított ki a földből egy munkagép a kaposvári Együd művelődési központ építkezésén, az összetört üvegből pedig fotók és negatívok szóródtak szét. A helyi történelem felbecsülhetetlen értékű leletei.

Köztük ez a kép. Csak arcok, nevek nélkül, a fotó készítője is ismeretlen.

1956. október 30., Kaposvár

1956. október 30., Kaposvár (forrás: Kapospont)

Emlékeztet arra, hogy a forradalom nem Budapesté. Tavaly beszélgettünk erről két történésszel, Rainer M. Jánossal és Ötvös Istvánnal: a hatvanegy évvel ezelőtt történtek az ország egyik szegletét sem hagyták érintetlenül. Rainer könyvében van fotó a forradalom tarcali (távolság Budapesttől: 220 km) ünneplőiről is. A passzív odaállás is heroikus volt. Valószínűleg még mindig tele vagyunk el nem mesélt esetekkel, sehol sem közölt fotókkal, elásott tejesüvegekkel.

Hihetetlen erő rejlik abban, ahogy a szabadság rítusa, a Pesten látott forradalmi menet megismétlődött városban és faluban. Egybe fogva egyetemistákat, melósokat vagy akár bátor fiatal nőket. 1956-ban már másfél évtizede a mindennapok részét képezte a társadalom vagyoni és presztízsviszonyainak gyors, agresszív, bizonytalanságba taszító átalakítása. A fullasztó diktatúra.

Ahogy Ötvös az előbb idézett interjúban mondta, az '56-os forradalom kitörése egyedülálló; nem arról volt szó ugyanis, hogy a régi rendszer valamelyik szerve kijelentette, hogy nem hajlandó tovább együttműködni a többivel – 1848-ban ez történt: a forradalom a rendi gyűlésből indult – hanem valóban spontán, alulról mozdult meg a társadalom egésze. Tarcaltól Kaposvárig.

Az ő arcuk, bátorságuk sem merülhet feledésbe.

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

Pancserlehallgatók

Ha a HVG-nek igaza van, a világ legbénább lehallgatói keltenek botrányt Magyarországon.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.

Morvai Krisztina: „Ez nem hűségeskü a Fidesz mellett”

Nem tudja, a Jobbikra szavaz-e jövőre a Jobbik európai parlamenti képviselője. Morvai Krisztina azt mondja: három éve nincs kapcsolatban Vona Gáborral, de nem a személyes sértettség, hanem az irányváltás bizonytalanította el. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Kovács Ákos: Leszállni az egovonatról

A Nyugat nagyon mást ért kultúrán, mint mi, ebben a tekintetben igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat – mondja Kovács Ákos énekes, dalszerző, akit nemrég bemutatott Arany János-estjéről és a jövő évi jubileumi koncertjéről is kérdeztünk. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.