Publi

Stumpf András

Egy biztos: a Fidesz nyeri a választást

/ 2018.04.06., péntek 12:25 /

Mi a vasárnapi választás tétje? Az biztosan nem, hogy ki nyeri. Ugyanis egészen biztos, hogy a Fideszé lesz az aranyérem a pártok versenyében. Neki lesz a legnagyobb frakciója a következő országgyűlésben is. A kérdés csupán az, mekkora lesz az a frakció, és hogy a győzelem mire lesz elég.

Ha 100 vagy annál több képviselője lesz a pártnak, Orbán Viktor egyedül kormányozhat tovább, mindenféle megkötés, egyeztetési kényszer nélkül, ahogy eddig tette. Aki tehát teljhatalmú Orbán Viktort szeretne, annak könnyű dolga van vasárnap. Listán szavazzon a Fideszre, egyéniben pedig a fideszes jelöltre. Ennyi.

De mi a másik opció? Ha nincs meg a Fidesznek a 100 mandátum? Biztos, hogy akkor nem Orbán lesz a miniszterelnök? Korántsem. A koalíció intézménye ugyan már a feledés ködébe vész itthon, ám attól az még létező lehetőség. (Jó pénzért ráadásul nem csak vadkan akad mindig – képviselő is, aki alkalom adtán átül vagy kívülről támogat kormányt, persze csak a haza érdekében.)

A kérdés tehát nem az, hogy Orbán vagy nem Orbán. A kérdés az: folytathassa-e teljhatalomban vagy ne? Utóbbi lehetőségben benne van az is, hogy koalíciós kormányt alakít, meg az is, hogy nem ő alakít kormányt. Egy a biztos benne: úgy, ahogy eddig, korlátok nélkül nem folytathatja.

A kérdés most már csak az, hogy aki nem akarja Orbánt teljhatalomban látni, az hogyan adja le vasárnap a kettő darab szavazatát. Népszerű elmélet, hogy listán kedvenc pártjára, egyéniben a legesélyesebb ellenzéki jelöltre szavazzon az ilyen polgár. Utóbbi stimmel is. Olyannyira, hogy még azokban a választókerületekben is tehet így a Fidesz-egyeduralmat nem kedvelő választó annak újbóli kialakulása ellen, ahol egyébként biztosan a Fidesz jelöltje nyeri az egyéni mandátumot.

A fideszes győztesre és a második helyezettre leadott szavazatok különbsége ugyanis a Fidesz országos listájára megy. Magyarán: újabb fideszes parlamenti mandátumhoz járul hozzá.

Ha sokfelé oszlik az ellenzéki szavazat, értelemszerűen nagy lesz a különbség, tehát akarata ellenére is a Fideszt támogatja a nem a legesélyesebb ellenzékire, hanem személyes kedvencére szavazó ellenzéki polgár. Ha a második helyezett csak egy százalékkal marad el a fideszes mögött, akkor – noha az egyéni mandátumot megszerezte a kormánypárti – a Fidesz listáját alig erősítik extra szavazatok, amelyek akár döntők is lehetnek a kérharmad/nem kétharmad, esetleg a többség/kisebbség kérdéskörnél.

Szóval igen, az elmélet egyik része stimmel: aki nem akar kontroll nélküli hatalmat adni Orbán Viktor kezébe, az egyéniben a legesélyesebb jelöltre kell, hogy voksoljon.

Az elmélet másik része viszont sántít. Az ugyanis, hogy az ilyen választó úgy is célt érhet, ha listás szavazatát a szívének legkedvesebb pártra adja. Ha ez a legkedvesebb párt nem éri el az öt százalékot, akkor minden rá adott szavazat megy ugyanis a kukába.

Magyarán: aki listán a Momentumra, a Kétfarkú Kutya Pártra vagy az Együttre szavaz, Orbán Viktor folytatására adja a voksát. Ha akarja, ha nem. A „hallgass a szívedre”-elv a következő pártokra érvényes tehát a pártlistás szavazáson: Jobbik, MSZP-P, DK, LMP. Közülük technikailag bármelyikre szavazhatnak az elégedetlenek. Az LMP persze nagy kérdés volt. Íme az indoklás:

A zöldeket néhol a parlamenti küszöb alá, de inkább azért fölé mérik. Kérdéses, bejutnak-e. Az viszont nagyon valószínű, hogy ha nem, akkor ők közelítik meg leginkább az öt százalékot. Azaz, ha kiesnek, velük megy a kukába a legtöbb ellenzéki szavazat. A változást akaró választóknak tehát alapvető érdeke, hogy átugorják a küszöböt. Ellenkező esetben, a kihullásukkal ugyanis megint csak a Fidesz jár jól.

Végezetül: fentiekben semmilyen moralizáló szempont nincs. Nem véletlenül. Mindenkinek saját szavazata van, azt tesz vele, amit csak akar. Ezt hívják demokráciának. Mivel ebben a kampányban a szokásosnál is erősebb egymás hazaárulózása bármi miatt (és nemcsak a politikusok, hanem a szavazók hazaárulózása is), nem árt tisztázni: a szavazat nem bűn, hanem jog. A Fideszre, az MSZP-re sem bűn szavazni, ahogy a Jobbikra, az LMP-re és a Momentumra sem.

Ha például valaki nem bír ellenállni Fekete-Győr András mindig frissen nyesett borostájának, miért ne szavazzon oda? Ha valaki azt szeretné, hogy a távoli jövőben a lila ifjak egyszer csak felhágjanak a magyar politika csúcsaira, teljesen racionális, ha rájuk ikszel. Azért mondjuk, hogy meglegyen a két százalékuk, kapjanak majd állami párttámogatást és építkezhessenek még négy évig. Szóval lehet racionális döntés a Momentumra szavazni, ha valakinek konkrétan nagyon szimpik, de azok a szavazatok tényszerűen és egészen biztosan Orbán Viktor hatalmának folytatását erősítik. A kétfarkúakat is találhatja viccesnek bárki, szíve joga rájuk szavazni, csak éppen szavazatával a változatlanságot erősíti.

Aki azt szeretné, teljhatalmú Orbánnal: szavazzon egyéniben is, listán is a Fideszre.

Aki nem szeretne teljhatalmú Orbánt, egyéniben szavazzon a legesélyesebb ellenzéki jelöltre, aztán pedig válassza ki a számára legkevésbé ellenszenveset az alábbi négy listából: Jobbik, MSZP-P, DK, LMP. 

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

Magyaroktól ideges a New York-i elit

Egy új médium mindig politikai káosszal köszönt be, ez köti össze korunkat a harmincéves háború korával, Daniel Kehlmann új regényének témájával. A német sztárszerző egy magyar írót tart nemzedéke legnagyobb tehetségének. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Az 1968-as esztendő – Orbán is ehhez képest határozza meg önmagát

Még huszadik századi mércével is kivételesen sűrű esztendő volt 1968. A fél évszázaddal ezelőtti történelmi sorsfordító a jelenből nézve gyökeresen eltérő értelmezéseket kap: egyeseknek Európa új tavaszát jelenti, másoknak a popkultúra kezdetét, vagy a hagyományos értékre épülő világ széthullását. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Népművészeti nagyhatalom vagyunk – megnyílt az idei Nemzeti Szalon

A hagyomány nem egy porosodó, kőbe vésett, mozdulatlanságra ítélt valami, hanem folyamatosan változik, sőt, mi magunk is hagyományt teremtünk – erről is szól az idei, augusztus 20-ig látogatható Nemzeti Szalon a Műcsarnokban. A népművészet először mutatkozik be az intézményben, a siker borítékolható. Részletek a friss Heti Válaszban.

Óriási fordulat: Macron nyit a katolikusok felé

Az állam és egyház elválasztását államideológiaként kezelő Franciaország államfője szokatlan gesztusokat tartalmazó beszédet mondott katolikus vezetők előtt. Emmanuel Macron ezzel új fejezetet nyitna a keresztény egyházzal, és az iszlámnak is üzen. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Bay Zoltán emlékkiállítás nyílt a Csopában

Bay Zoltán kutatóprofesszor kiemelkedő munkássága előtt tisztelegve, illetve a róla elnevezetett kutatóközpont megalapításának negyedévszázados fennállására tekintettel, a 2018-as évben ünnepi eseménysorozat vette kezdetét.

Jövőre pótvizsgázhat az ellenzék – lesznek-e új Márki-Zay Péterek?

A Fidesz a parlamenti választáson csak a budai és a belső pesti kerületekben múlta alul 2014-es önmagát. A 2019-es önkormányzati voksolás mégis ígér komoly városi csatákat – legalábbis összellenzéki, Márki-Zay Péter típusú jelöltek esetén. Részletes elemzésünk a csütörtöki Heti Válaszban.

Heti Válasz: Gulyás Gergely lehet a kancelláriaminiszter

Gulyás Gergely vezetheti az újraszabott kancelláriát Lázár János helyett – derül ki a csütörtöki Heti Válasz kormányzati változásokat összegző cikkéből. Arról is írunk, hogy közben gigászi küzdelem bontakozik ki az EU új hétéves költségvetéséről.