Publi

Egy fedél alatt – és egy asztalnál?

/ 2014.02.12., szerda 12:09 /

A magyarországi keresztény egyházak képviselői Alois Löser, a Taizéi Közösség elöljárójának felvetésére válaszolnak.

„Az egyik legkényesebb kérdést is szeretném érinteni: nem fogadhatná-e el minden keresztény Róma püspökének szerepét az egység elősegítésében?” – fogalmazta meg egyházpolitikai jelentőségű javaslatát Alois testvér, a katolikusokból és protestánsokból álló Taizéi Közösség elöljárója. Írása egyszerre jelent meg több európai lapban – a szerző Magyarországon a Heti Választ érdemesítette felvetésének közrebocsátására. Alább Fabiny Tamás evangélikus püspök, Kránitz Mihály professzor, Kalota József ortodox protopresbiter, Szűcs Ferenc református lelkész, teológiai tanár és Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára válaszait közöljük.

 

Fabiny Tamás válasza: „Eljön majd az idő, amikor egy fedél alatt leszünk”

Amikor még a Duna Televízió szerkesztő-riportereként dolgoztam, 1997-ben a grazi ökumenikus találkozó keretében interjút készíthettem Roger Schütz testvérrel, a Taizéi Közösség alapítójával. Egyebek mellett a következőket mondta akkor: „Amióta a Taizéi Közösség megalakult, mindig nagyon sok fiatal keresett fel bennünket. Most négy évtized távlatából elmondhatom, hogy valóban az egész világ, minden nemzet képviselője megfordult nálunk. A fiataloknak különösen is szükségük van a bizalomra, megértésre, arra hogy odafigyeljünk a kérdéseikre, arra, ami aggasztja és foglalkoztatja őket. Ha megérzik a bizalmat, és az életünket hitelesnek látják, feloldódnak és megszűnik bennük a félelem. A világban ma mindenütt válságot, feszültséget találunk. Erőszak és nehézség vesz körül bennünket. A fiatalok, legalábbis a keresztény fiatalok számára viszont az élet hitelessége a fontos. Szent Ágoston 16 évszázaddal ezelőtt ezt mondta: »Szeress, szeress és életeddel tégy tanúságot ne csupán szavaiddal!«".

A személyes találkozás során különösen is megragadott interjúalanyom természetessége és egyszerűsége. Csak utóbb, montírozás közben vettem észre, hogy az operatőr kolléga Roger testvér szép arcáról egyszer csak az ő ruhájára fordult, megmutatva hogy az egyszerű fehér köntös bizony számos helyen cérnákkal volt összeöltve. Manapság Ferenc pápánál találkozunk az egyszerűségnek ehhez hasonlítható jeleivel. Magam is több alkalommal megtapasztalhattam a Taizéi Közösség áldásait, az együttes éneklés és ima erejét, valamint az ökumenikus nyitottságot. Az eredetileg protestáns családból származó Roger testvér pedig hét évvel az interjú után bekövetkezett mártírhalálával nemcsak beteljesítette Szent Ágoston általa idézett tanítását, hiszen nemcsak szavaival, hanem életével – és halálával! – tett tanúságot a szeretet Jézusáról.

A Taizéi Közösség kisugárzása azért is jelentős, mert az nem „felülről", egyházvezetői vagy egyházpolitikai megfontolások alapján, hanem „alulról", elsősorban a hívő fiatalok tanúságtételével és egységtörekvésével munkálja az ökumenét. Ezért is tartom Alois testvér javaslatát figyelemre méltónak. Evangélikus teológusként azzal a talán sokakat meglepő információval szolgálhatok, hogy Róma püspökének ilyen jellegű elismerésétől még a reformátorok sem zárkóztak el. Pontosan húsz évvel a 95 tétel kiszögezése után, 1537-ben írta Luther Márton a híres Schmalkaldeni Cikkek című hitvallási iratot. Ebben ugyan számos ponton bírálja a római egyház gyakorlatát és a pápa tevékenységét, de az egyház egysége érdekében el tudná fogadni olyan vezetőnek, akihez mindannyian igazodnak. Komoly feltételt is szab azonban: a pápának le kell mondania arról, hogy „isteni jogra vagy parancsolatra alapítsa elsőbbségét.” (Az Evangélikus Egyház Hitvallási Iratai, Budapest 1957, II, 22.)

Az isteni vagy emberi jogon való irányítás szempontjait fogalmazza meg Luther közvetlen munkatársa, Philip Melanchthon is, amikor az irat hitelesítő záradékában így ír: „Én, Melanchthon Fülöp szintén igaznak és keresztyéninek tartom a fenti tételeket. A pápáról azonban azt tartom, hogy: ha engedélyezné az evangéliumot az alája tartozó és a jövőben alája kerülő keresztyének békessége és egyetemes egysége érdekében, akkor felsőbbségét a püspökök felett jure humano (emberi jog alapján) mi is meghagyhatnók” (u. o., 44) , Az Értekezés a pápa hatalmáról és elsőbbségéről című művében még visszatér erre a kérdésre Melanchthon: „A római püspök nem isteni jog alapján áll a többi püspökök és lelkészek fölött". Bibliai igazolást a Lukács 22,24-27-ben talál, ahol „Krisztus világosan megtiltja, hogy egyik apostol fölébe helyezze magát a másiknak” (u.o., 215).

A „iure Divino” és „iure humano” ilyen különbségtételét ma is vallják az evangélikusok. A pápát becsüljük, de benne nem Krisztus földi helytartóját látjuk. Nem kaptam felhatalmazást hivatalos és testületi vélemény megfogalmazására, de a magam részéről el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy – szigorúan „iure humano", vagyis emberi jogon – akár az egész kereszténységet megtestesítse Róma püspöke. Alois testvér szavával így „egy fedél alá” kerülnénk. Igen, ezt magam is jónak tartanám. De ennél tovább is szeretnék menni! Ha már egy fedél alatt élünk, akkor tudnunk kell egy asztal körül is ülni, vagyis meg kell valósítanunk, helyre kell állítanunk az eucharisztikus, úrvacsorai közösséget. Mert ez ma még nem lehetséges. Az evangélikus liturgiában felekezeti hovatartozástól függetlenül mindenkit meghívunk az úrvacsorai közösségbe, aki hiszi, hogy ott Jézus Krisztus testét és vérét kapja. Ez a meghívás ma még sajnos nem kölcsönös. A római katolikus gyakorlat nem engedi meg, hogy protestánsok velük együtt áldozzanak. Alois testvérhez hasonlóan nekem is van egy gyönyörű álmom. Hiszem, hogy eljön majd az idő, amikor katolikusok és protestánsok egy fedél alatt leszünk, és egy asztalnál élhetjük át a közösséget.

A szerző evangélikus püspök

*

Kránitz Mihály válasza: „Megbékélt különbözőség”

 

Az ökumenikus mozgalom immár száz évre vezethető vissza, de a kereszténység történelméhez az előző 1900 évet is hozzá kell számítani. A szakadások nem természetes jelenségek az egyházban, mert Krisztus épp azért imádkozott a minden emberért felajánlott keresztáldozatának előestéjén, hogy akik majd őt az apostolok szavára követik, azok mindnyájan legyenek egy (Jn 17,21). Ez az isteni oldal, de ott van az emberi oldal is, amely törékeny, és sajnos elkülönülésre is kész makacssággal a saját elgondolásait is követheti. Krisztus nagy egységkérésének azonban engedelmeskedni is kellene, s ezt először a protestánsok és ortodoxok, majd pedig a katolikusok is felismerték. Csak az elmúlt évben sokkal több történt a keresztény egység újra megtalálásának területén, mint korábban évszázadokon át. Nagyon sok kiengesztelődés, előrelépés, az emlékezet gyógyítása és személyes hitélmények is hozzásegítettek ahhoz, hogy baráti módon tudunk – különböző keresztény felekezetek képviselői – egymással találkozni.

Róma püspökének mint az összkereszténység képviselőjének az elfogadása akkor valósulhat meg, ha helyi szinten már élő a különböző közösségek testvérisége, akik a megbékélt különbözőségben egyetlen családot alkotnak, amely Krisztus követőinek egyetlen nagy közössége. A taizéi közösség hitelességéhez, melyet már hosszú évtizedek igazolnak, nem fér kétség, mert ott az elmélet és az élet összeér. A konkrét formákat is itt látjuk a gyakorlatban érvényesülni: a Szentírás közös olvasása, az erről való beszélgetés és az együttes imádság. Ezek biztosítják a Szentlélek jelenlétét, aki a keresztény egységet idáig is támogatta, és neki lesz köszönhető, ha mi, lemondva önámításunkról, egyre készségesebben fordulunk ama eredeti terv megvalósítása felé, hogy együtt mégiscsak jobb, mint külön-külön, mert Krisztust sem lehet szétszakítani. Ebből a belátásból fakadhat a hagyomány útjának felismerésével – és nem csak a „Ki legyen a főnök?” kérdés megvitatásával – Róma szerepének különleges elismerése, melynek a püspöke „mindig a szeretetben elnököl".

A szerző professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Fundamentális Teológia Tanszékének vezetője

*

Kalota József válasza: „A szeretet dialógusa”

 

Magam is őszinte híve vagyok a keresztények közötti egységnek, és általában minden jó szándékú egységtörekvésnek. Szerintem Ferenc pápa karizmatikus személye különösen alkalmas egy ilyen mozgalom vezetésére. Most már csak az a kérdés, hogy ki fogja felkérni Őszentségét erre a rendkívüli feladatra? A Taizéi Közösség ebben is példát mutat. De szerintem mindenképpen szüksége lesz arra, hogy minél többen segítsék és támogassák a pápa ez irányú törekvését.

A magam részéről sok erőt és áldást kívánok erre a grandiózus vállalkozásra. És mindenekelőtt olyan kiváló segítőtársakat, mint Bartholomeosz egyetemes patriarcha, akivel idén Jeruzsálemben fognak találkozni, és együtt erősítik meg szándékukat a keresztények közötti megbékélés és párbeszéd folytatására.

Ezzel követik boldog emlékű elődeik, Athenagorász patriarcha és VI. Pál pápa nyomdokait, akik éppen ötven éve, ugyanitt találkoztak először és nyitották meg az utat az „anathéma” feloldása és a „szeretet dialógusa” felé.

Azt hiszem, hogy az idei találkozó egy újabb kiindulópont és egy újabb nagy lehetősége lehet annak, hogy teljesítsük az Úr akaratát, hogy „mindnyájan egy legyenek". Fogadjuk hát meg mi is, hogy az Egyház vezetőivel együtt mindent megteszünk ezért az egységért!

A szerző ortodox protopresbiter 

*

Szűcs Ferenc válasza: „Egy fedél alatt Krisztusban”

 

Korunkban az ökumenikus törekvések iránti kezdeti lelkesedés meggyengült és még az olyan fontos alkalmakat is, mint az egyetemes imahét, fenyegeti a „formális megszokás” veszélye – ahogy ezt Alois testvér is érzi. Ezért jogosan hangzik minden elégedetlenség és sürgetés: lépjünk tovább és ne elégedjünk meg a „megbékélt sokféleség ” modelljével a felekezetközi kapcsolatokban, hiszen még több területen lehetne összehangoltan együttműködni. Úgy gondolom, hogy ezzel a törekvéssel mindenki egyetért és a felhívást is hitelesnek tartja egy olyan mozgalom vezetője részéről, amely kezdetben ennek kötelezte el magát és különösen az ifjúság körében végez látványosan eredményes szolgálatot. Sőt bátran állíthatjuk, hogy énekeik már meg is hódították a keresztény/tyén világot.

Az a kérdés azonban – ha jól értjük – , hogy nem lehetne-e Ferenc pápa az a fedél, amely alatt a szétszakadozott kereszté/tyének közelebb kerülhetnének egymáshoz, már korántsem válaszolható meg ilyen egyszerűen. Nem a régi, 16. századi reflexek miatt, hiszen a mai protestantizmus nagy része már túl van az olyan vaskos polémián, amelyik Róma püspökét Antikrisztusnak tekintette. Sőt, mi reformátusok a római egyházat keményen bíráló Kálvintól még olyan idézetet is találunk, amely azt kívánja, hogy legyen a pápa Péter apostolnak méltó lelki utóda. Ezt a lelkületet és magatartást mi szívesen fedezzük fel Ferenc pápában, amelyet minden protestáns egyházi vezető számára is követendő mintának tartunk. Ezért szívesen állunk vele együtt a valóban közös fedél, Krisztus oltalma alá és keressük a párbeszédnek és szolgálatnak közös alkalmait. Megnyerő személyisége biztosan nem akadálya az egység kesésének, de nem hiszem, hogy van ma egyetlen olyan személy, vagy tisztség, akinek ernyője alá összegyűjthető a szétszakadozott egyház.

Bizonyára ennek ellenkezőjét gondolta a Taizéi Közösség sokunk által tisztelt alapító priorja, a mártír Roger Schütz atya, aki sajátos módon csatlakozott a római katolikus egyházhoz. Sokan, még római katolikus bírálói is úgy látták, hogy ez hiba volt, mert némi árnyék vetült a közösség „felekezetközi” jellegére. Másrészt szívesen hallanánk konkrétebben arról a „legkényesebb kérdésről", hogy az eredendően is római katolikus Alois testvér hogyan is érti „Róma püspökének szerepét az egység elősegítésében".

A szerző református lelkész, teológiai tanár, egyetemi tanár 

*

Fischl Vilmos válasza: „Nem ellentét – együttlét”

 

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkáraként protestáns, anglikán és ortodox egyházak együttgondolkodásáról szeretnék nyilatkozni. Az előbb felsorolt egyházak saját teológiával rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy keresztény egyházak között vannak azonosságok és különbözőségek teológiai szempontból. Az evangélikus egyház Róma püspökeként tiszteletben tartja a pápát, de Krisztus földi helytartójaként nem. Az anglikán egyház az evangélikus egyházhoz hasonlóan gondolkodik ebben a tekintetben. A református egyháznál a centrális vezetés az egyházképétől idegen. A szabadegyházaknál nem a katolikus egyházkép a követendő modell. Az ortodox egyházak tisztelik a pápát, ami egy szimbolikus tiszteletet jelent. Mindezek ellenére semmi akadálya nincs annak, hogy ami összeköt bennünket, az összekössön. Az idei ökumenikus imahét vezérigéje volt az 1Kor 1,13a igeszakasz, amely így hangzik: „Hát részekre szakítható-e Krisztus?” A válasz egyértelműen hangzik: nem. Ez azt jelenti, hogy az együtt éneklésnek, imádkozásnak és igehallgatásnak megvan az összekötő ereje. Sajnos a közös úrvacsoravétel a katolikus egyház részéről nem nyitott még, azonban hiszem, hogy el fog jönni az az idő, amikor egyszer ez lehetővé válik.

Az ökumenikus imahét hivatalosan minden január harmadik vasárnapjától nyolc napig tart. Meggyőződésem, hogy eljön az idő, amikor nem csak ezen az egy héten lehetünk együtt, hanem a közös úrvacsoraosztáson keresztül – ami most szétszakíthat családokat – valóban az ökumené tartós jelenlétét élhetjük meg.

Az egy fedél alatt élés nem azt jelenti, hogy egyformák vagyunk. A kereszténység egy népes családhoz hasonlít. Ebben a családban nincs két egyforma ember. Mégis azonban egy családot alkotnak, mert mindenki ragaszkodik az identitásához. Ekkor nem az ellentét, hanem az együttlét a meghatározó.

A szerző evangélikus lelkész,
a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.