Publi

Vörös Szabolcs

Egy ösztönlény valóságshow-ja

/ 2017.07.03., hétfő 08:30 /
Egy ösztönlény valóságshow-ja

Már rég nem kormányzás, amit Donald Trump művel.

Valahogy érezni lehetett, hogy ez lesz. Három munkatárs mondott fel a múlt héten a CNN-nél, miután a csatorna kénytelen volt visszavonni egy hírt, amely – a minimum elvárt kettő helyett egyetlen névtelen forrásra hivatkozva – azt állította, hogy Donald Trump újabb közeli munkatársa ellen folyik vizsgálat az Oroszország amerikai beavatkozását feltárni hivatott nyomozásban. Csak emlékeztetőül: ez eddig egy nemzetbiztonsági főtanácsadó és egy FBI-igazgató állásába került, az igazságügyi miniszterre pedig nehezen kopó bélyeget ütött. Azaz: olyan nagyon már nem lepődött volna meg senki, ha a CNN híre igaz.

De nem volt az. Hibáztak. Ami még akkor is megbocsáthatalan, ha lettek következményei. Azért megbocsáthatalan, mert ingyen muníciót adtak a liberális sajtó „háttérhatalmát” szajkózó elnök kezébe. Erről beszélünk:

 

A videó eredetije 2007-ben készült; Trump Vince McMahon pankrátor-ősatyát vágja oda a földhöz – vagyis már akkor sem a washingtoni luxushotele melletti Smithsonian-tárlatokat látogatta.

Ez azonban senkit nem érdekel, mert az elnöknek jelenleg nincs ellenzéke. A demokraták romokban – se üzenet, se vezérarc –, egyetlen mondanivalójuk, hogy „Trump, takarodj!” – ott mondjuk még nem tartanak, hogy az artikulálatlan sípolás legyen az egyik legfőbb politikai cselekvésük. Trumpra eddig két dolog volt veszélyes: önmaga és a média. És ha már az elsőn képtelen uralkodni, maradnak az „őszintétlen” újságírók, akiknek ekézése tökéletesen rezonál – a két óceánpart közti, úgynevezett flyover (átrepülendő) államokban élő – szavazóbázisának gondolataival. 150 nap elnökség után sem tud mit felmutatni a munkanélküli detroiti melósnak vagy a megújuló energiától összerezzenő ohiói bányásznak? Semmi gond, ott a mainstream sajtó, amire bármikor lehet lőni – akár már egy műsorvezetőnő külleme miatt is –, hiszen az elefántcsont tornyából „az igaziak” helyett például orosz ügyekkel foglalkozik. Már rég nem hatnak azok az érvek, hogy a sajtó a többi között attól szabad, hogy eldöntse, mit tart fontosnak, Trump pedig magára vethet, hogy ez most általában az oroszokkal való kapcsolata.

Amit most Amerikában – meg máshol – látunk, már rég nem kormányzás. Hanem egy alternatív falanszter, amiben tények és teljesítmények helyett ösztönök meg érzelmek dominálnak. Tény lett az, amit sokan hajlandók elhinni. Kétségünk ne legyen: Trumpnak eszébe nem jutott volna kirakni ezt az egybites egyszerűségű videót, ha nem tudja, hogy a törzsközönsége nem az elnöki hivatal maradék tekintélyét is leromboló sarlantánt, hanem egy közülük való bagórágó macsót lát benne.

A gond csak az, hogy a Fehér Házból szivárgó tesztoszteronszag a sajtónak éppen azt a részét büdösíti be, amelyik képes lenne a hatalom ellenőrzésére. A CNN-ügy pont azért kellemetlen, mert a felsülő újságírók jó előre hiteltelenítették kollégáikat azzal, hogy tények helyett ösztönökre próbáltak hatni. Lealacsonyodtak Trump módszereihez, és ők húzták a rövidebbet – mert elfelejtették, hogy ebben a műfajban az elnök verhetetlen

„Nem hagyja, hogy a liberális sajtó nevessen a végén.”

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Alakul a Budapest–Tel-Aviv-tengely – kulcsszerepben Finkelstein

Hasonlóan gondolkodik az izraeli és a magyar kormány Soros Györgyről és a migrációról. De Benjamin Netanjahu budapesti útja azt is jelzi: a zsidó állam nyit az őt a nyugatiakkal ellentétben alig kritizáló visegrádiak felé. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.