Publi

Stumpf András

El: Simon László

/ 2013.02.13., szerda 10:11 /
El: Simon László

Ha hiszteroliberálisaink most olyan fazont kapnak a kultúra élére, amilyennek L. Simont igazságtalanul leírták, az szórakoztató lenne, de még így is sovány a vigasz. Egy területét remekül ismerő, önálló gondolatokkal, tervekkel bíró, ám kormányához mindig lojális politikust pakolnak ki éppen a székéből.

Szörényi Levente addig-addig kutatta a magyar ősidőket, Attilát és Árpádot, míg egyszer csak maga is táltossá nem vált. Hogy ez pontosan mikor következett be, mégis melyik pillanatban, mikor ajándékozta meg a jövőbe látás képességével Szörényit a magyarok Istene, arról nincs pontos információnk, annyi azonban biztos, hogy tavaly decemberben a zeneszerző már érezte az eljövendőt. Beszélgettünk a Körszállóban, készült az interjú, s amikor azt ecsetelte, hogy mennyire kaotikus a jobboldali kultúrpolitika, visszakérdeztem: L. Simon László kinevezése tán nem üdvös? A válasz így szólt: „Dehogynem. Csak éppen kinyírják. Nem balról. Jobbról."

Ahogy a jó próféciák általában, ez is homályos kissé, nem jelöl ki pontos dátumot. Az sem egyértelmű, hogy amikor elhangzik a mondat, akkor már javában zajlik a nyírás, vagy egyszer csak, hirtelen jön majd a rozsdás bökő L. Simon hátába. Mégis, lenyűgöző a teljesítmény. Bevégeztetett, mégpedig úgy, ahogy írva vagyon.

Hogy pontosan mi történt, azt egyelőre nem tudom, annyit viszont igen: hétfőn délelőtt Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke találkozott az államtitkárral, utóbbi pedig megmondta, hogy az MMA által delegált tagokat kitessékeli a Vigadó jókora csúszásban lévő felújítását felügyelő alapítványból. Délután aztán jött a „sem nem cáfolt, sem meg nem erősített" hír: L. Simont leváltják.

Kár. Nagy kár.

Főleg ha igaz, amit a névtelenül pletykálók állítanak: az volt a baj L. Simonnal, hogy nem azonosult a Fekete György-féle művészetfelfogással.

Azzal márpedig sokan nem azonosulnak, példának elég a már említett táltos, aki elég keményen közölte: elege van a nemzeti szósszal leöntött fércművekből, amelyekre csak azért nem mondhatja, hogy ócskák, mert akkor máris megkérdőjelezik a nemzeti elkötelezettségét. Márpedig Fekete György kitart saját művészetfelfogása mellett. A holnapi Heti Válaszba készítettem vele egy interjút, abban is elmondja: nem korosztályban, nem vallásban, nem stílusban és nem műfajban gondolkodik, hanem abban, hogy „a nemzet megmaradása szempontjából mi hasznos". Idézem tovább: „A haszontalanok között van rengeteg nagy mű, a hasznosak között pedig akadnak közepes alkotások, ez igaz. Az én mértékem ennek ellenére is a hasznosság. Lehet, hogy ez ügyben sokat tévedek, de ezt a hozzáállásomat már nem fogom feladni." Hozzáteszi még, hogy ma „nem a szomorúságnak, az elkedvetlenítésnek az időszaka van, hanem a remény nyújtásának, ami megemeli az emberi lelket. A művészet lényege az üzenet."

Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, majd kiderül, ha elkészül a Vigadó, benne pedig az Akadéma kiállításai, addig pedig szíve joga Fekete Györgynek így gondolkodni, de ha már ez a helyzet, nem ártott mellé egy olyan kulturális államtitkár, aki számára a minőség volt az elsődleges. A világlátás fontosságát L. Simon sem tagadta (lásd nyilatkozatát a Nemzeti Színház ügyében, amely szerint: ha két egyformán minőségi szakember pályázik, akkor választják a hozzájuk kulturálisan közelebb állót), de másodlagosnak mondta - szerintem egyébként nagyon helyesen. A középszer, a bóvli sosem használ a nemzetnek, a megmaradásnak. Az alacsony költségvetésű Honfoglalás-film például közröhej, amely nemhogy nem emel meg, hanem inkább nevetségessé tesz egy amúgy szakrális tartalmú történelmi pillanatot.

Persze nem csak a nemzeti elkötelezettség nem mérhető centivel, dekával: a művészi minőség sem. Amit a politikus tehet, az annyi: kijelöli az egyértelmű felelősségi szinteket, a sajátját is, és vállalja a döntéseit, egyúttal indokolni is képes azokat. L. Simon a kinevezési gyakorlat megváltoztatásának, a kötelező pályáztatás eltörlésének ötletével épp tett egy remek lépést az álszentségtől a korrektség irányába.

Ahogy egyébként korrekt próbált lenni a hiszterolibekkel is - igyekezett például feloldatni a „független" társulatok pénzének zárolását - ezeket aztán ki is fizette a kormány.

Persze gyűlölték. Köcsögbunkóparasztozás ment L. Simonnal kapcsolatban, semmi más, lett légyen szó Tóta W. vagy Schilling Árpádról, esetleg Csáki Judit Revizor Online-járól. Természetesen mindig a demokrácia, a minőség és a művészi szabadság volt a zászlón. Tiszta, szent dolgok. Érdek soha. Hogy is lett volna? Hiszen az L. Simont gyalázó Revizor például az L. Simon által felügyelt Nemzeti Kulturális Alap pénzéből is él! Igaz, ma már nem kapnak annyit, mint amikor a főszerkesztő Csáki Judit gyerekének apja, Radnóti Sándor kurátorkodott az NKA-nál, de akkor is... Mondjuk, ha a verebek igazat csiripelnek, pályázaton kívüli keretből ment nekik akkor a közpénz, de ne akadjunk fenn ilyesmin. Akkor sem, ha egyébként gyönyörű a kép. A pályáztatásra rendkívül finnyás a liberális értelmiségi, aki azért nagylelkűen el tud tekinteni a pályázattól, ha épp neki járnak ki néhány milliót.

Mindegy, nem fontos, csak annyiban: legalább egy kicsit röhögök majd, ha olyan kultúrpolitikust kapnak a nyakukba hiszteroliberálisaink, amilyennek L. Simont igazságtalanul leírták.

De még ez is nagyon sovány vigasz.


Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.