Publi

Sztankóczy András

Együtt örülünk a tanárokkal. De pontosan minek is?

/ 2016.02.10., szerda 13:00 /
Együtt örülünk a tanárokkal. De pontosan minek is?

Beszéljünk kicsit az iskola(rendszer)-szülő munkamegosztásról.

Az ember tényleg nem győz örülni, hogy a kormány és a tanárok ilyen konstruktívan egymásra találtak. Mindenki meghallgat mindenkit, az empátia hulláma, mint időjárási front burkolja be az országot.

Úgyhogy csak félve jegyzem meg, hogy ha kitart ez a páratlan kompromisszumkészség, és sikerül legalább néhány végtagját levágni a Klik nevű szörnyetegnek, az is csak azt jelenti majd: nagy örömmel ünnepelhetjük, hogy visszatérünk a végtermék tapicskolásához, ami évtizedek óta kormányoktól függetlenül folyik. És most nem is magával a tananyaggal foglalkoznék, megtette azt már a minap Dévényi kolléga, hanem az egész szülő-iskola munkamegosztással.

Nincs testhezállóbb feladat egy újságírónak, mint egyetlen cseppet sem reprezentatív esetből messzemenő következtetéseket levonni, úgyhogy a másodikos gyerekeim tegnap kiosztott környezetvédelem dolgozatát hoznám példának. Egész hétvégén drilleztük őket, ügyesek is voltak, alig hibáztak, kivéve egy részt, azt ugyanis benéztük, nem tudtuk, hogy olyan kérdés is lesz. Így aztán miközben a többinél kilencven százalék felett írtak, az utóbbinál jóindulatú pontozás mellett is majd’ annyi volt a hibás, mint a jó válasz. Amivel viszont akaratlanul is sikerült tökéletesen lemérnünk, mit érnének el a fiaink, ha nem tanulnánk minden este velük.

És mindezt úgy, hogy az iskola, ahova járnak, kiváló, a tanárok hozzáértők és lelkiismeretesek, az egész osztály pedig messze átlagon felüli. Vagyis az, hogy ez a helyzet, senkinek nem hibája, maga a rendszer ilyen. És mi persze tanulunk a gyerekeinkkel, ahogy az osztálytársaik szülei is, de mi van azokkal, akiknél nem így van? Mert például a szülők még egy hetilapos újságírónál is többet dolgoznak, vagy egyszerűen nem tudnak velük tanulni, vagy éppen nem tartják olyan fontosnak. Ilyen helyzetben esélyegyenlőség, gyarapodó ország, tudásalapú vagy éppen munkaalapú gazdaság (ha a munkán a betanított, segéd- és közmunkán kívül bármi mást is értünk), mind üres kampányszöveg marad.

De nemcsak gazdaságpolitikát, hanem a kormány másik kedvencét, a népesedéspolitikát is iderángatnám. Mert például az ember nyilván örül annak, ha a harmadik gyerek mellett a pólyában talál egy tízmilliós csekket - bár továbbra sem vagyok meggyőzve, miért kell ennek beváltásához kiköltöznie valami csúnya, új tömeglakásba a város szélére. De talán nemcsak én vagyok, akit ennél is sokkal jobban ösztönözne, ha tudnám, hogy egy harmadik gyerek nem azt jelentené, hogy este - miután hazaértek az iskolából, meg az edzésről, ahova még utána elcipeltem őket - még eggyel több holtfáradt gyerekkel kell üvöltve gyakorolni. Hanem mondjuk játszhatnánk, beszélgethetnénk, azaz mi szülők élvezhetnénk, hogy gyerekeink vannak, ők meg, hogy nem árvák.

Aligha véletlen, hogy a legborzalmasabb termékenységi mutatókat épp azok a kelet-ázsiai országok produkálják, ahol a szülőknek egészen extra erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a gyerekeik az iskolában, és így később az életben, jól boldoguljanak.

A gyereknevelés rengeteg öröm és sok bosszúság változó arányú keveréke. Az állam pedig leginkább azzal segíthetne, ha minél többet magára vállalna az utóbbiból, hogy a szülőknél minél több maradhasson az előbbiből. Mindezen persze jóval macerásabb változtatni, mint odatolni egy rakás pénzt.

Rosta

Borbás Barna

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Egy fotósorozat, ami veszélyesebb a Fideszre, mint a Voldemort-ügy

Mráz Ágoston Sámuel és Török Gábor a kvótanépszavazás kampányától a lovagkereszt-ügyön át a migráció ügyében folytatott európai küzdelem állásáig beszélik át az elmúlt hónap fő témáit. Alább egy részlet a csütörtöki Heti Válaszban megjelenő páros interjúból. A kérdés: mennyire veszélyes a Fideszre a Voldermort-ügy?

Hoppá! Tananyag lett Orbán, Bródy és a Heti Válasz

A nyolcadikosok új, állami történelemkönyve most először 2004-ig mutatja be az eseményeket. Benne van Kim Dzsong Un Örömbrigádja és Mága Művész Úr – no és persze a migráció. Részletek a csütörtöki Heti Válaszban.

Szoci őskövületeket hoz helyzetbe a kormány – meg Tiborcz holdudvarát

A külgazdaságban nincs két elit, csak régi és új. A csütörtöki Heti Válasz címlapsztorija arról szól, hogy egyre több ősszocialista és bukott SZDSZ-es áll a Fidesz-kormány szolgálatába. Illetve arról, hogy a tavaly Bahreinben tárgyaló Tiborcz István rokoni-üzleti holdudvara amerikai és szaúdi kereskedőházakat alapít állami pénzből.

Budaházy György 5 nagy pillanata

Nyilván sokat lehet vitatkozni arról, hogy a ma első fokon kiszabott 13 év letöltendő sok-e vagy kevés. Addig idézzük fel Budaházy György 5 nagy pillanatát.

Jeszenszky figyelmezteti Orbánékat: inkább Merkel, mint Putyin!

Aggodalommal tölt el, hogy '56 nemzetében felvetődik a lehetőség, hogy nyugati szövetségeseink helyett bízzunk inkább Moszkvában – mondja a Heti Válasznak Jeszenszky Géza. A volt külügyminiszter beszél az Antall-kabinet alatti orosz kémtevékenységről és lerántja a leplet MSZP-s kollégája határrevíziós ötletéről is. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban!