Publi

Sztankóczy András

Együtt örülünk a tanárokkal. De pontosan minek is?

/ 2016.02.10., szerda 13:00 /
Együtt örülünk a tanárokkal. De pontosan minek is?

Beszéljünk kicsit az iskola(rendszer)-szülő munkamegosztásról.

Az ember tényleg nem győz örülni, hogy a kormány és a tanárok ilyen konstruktívan egymásra találtak. Mindenki meghallgat mindenkit, az empátia hulláma, mint időjárási front burkolja be az országot.

Úgyhogy csak félve jegyzem meg, hogy ha kitart ez a páratlan kompromisszumkészség, és sikerül legalább néhány végtagját levágni a Klik nevű szörnyetegnek, az is csak azt jelenti majd: nagy örömmel ünnepelhetjük, hogy visszatérünk a végtermék tapicskolásához, ami évtizedek óta kormányoktól függetlenül folyik. És most nem is magával a tananyaggal foglalkoznék, megtette azt már a minap Dévényi kolléga, hanem az egész szülő-iskola munkamegosztással.

Nincs testhezállóbb feladat egy újságírónak, mint egyetlen cseppet sem reprezentatív esetből messzemenő következtetéseket levonni, úgyhogy a másodikos gyerekeim tegnap kiosztott környezetvédelem dolgozatát hoznám példának. Egész hétvégén drilleztük őket, ügyesek is voltak, alig hibáztak, kivéve egy részt, azt ugyanis benéztük, nem tudtuk, hogy olyan kérdés is lesz. Így aztán miközben a többinél kilencven százalék felett írtak, az utóbbinál jóindulatú pontozás mellett is majd’ annyi volt a hibás, mint a jó válasz. Amivel viszont akaratlanul is sikerült tökéletesen lemérnünk, mit érnének el a fiaink, ha nem tanulnánk minden este velük.

És mindezt úgy, hogy az iskola, ahova járnak, kiváló, a tanárok hozzáértők és lelkiismeretesek, az egész osztály pedig messze átlagon felüli. Vagyis az, hogy ez a helyzet, senkinek nem hibája, maga a rendszer ilyen. És mi persze tanulunk a gyerekeinkkel, ahogy az osztálytársaik szülei is, de mi van azokkal, akiknél nem így van? Mert például a szülők még egy hetilapos újságírónál is többet dolgoznak, vagy egyszerűen nem tudnak velük tanulni, vagy éppen nem tartják olyan fontosnak. Ilyen helyzetben esélyegyenlőség, gyarapodó ország, tudásalapú vagy éppen munkaalapú gazdaság (ha a munkán a betanított, segéd- és közmunkán kívül bármi mást is értünk), mind üres kampányszöveg marad.

De nemcsak gazdaságpolitikát, hanem a kormány másik kedvencét, a népesedéspolitikát is iderángatnám. Mert például az ember nyilván örül annak, ha a harmadik gyerek mellett a pólyában talál egy tízmilliós csekket - bár továbbra sem vagyok meggyőzve, miért kell ennek beváltásához kiköltöznie valami csúnya, új tömeglakásba a város szélére. De talán nemcsak én vagyok, akit ennél is sokkal jobban ösztönözne, ha tudnám, hogy egy harmadik gyerek nem azt jelentené, hogy este - miután hazaértek az iskolából, meg az edzésről, ahova még utána elcipeltem őket - még eggyel több holtfáradt gyerekkel kell üvöltve gyakorolni. Hanem mondjuk játszhatnánk, beszélgethetnénk, azaz mi szülők élvezhetnénk, hogy gyerekeink vannak, ők meg, hogy nem árvák.

Aligha véletlen, hogy a legborzalmasabb termékenységi mutatókat épp azok a kelet-ázsiai országok produkálják, ahol a szülőknek egészen extra erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a gyerekeik az iskolában, és így később az életben, jól boldoguljanak.

A gyereknevelés rengeteg öröm és sok bosszúság változó arányú keveréke. Az állam pedig leginkább azzal segíthetne, ha minél többet magára vállalna az utóbbiból, hogy a szülőknél minél több maradhasson az előbbiből. Mindezen persze jóval macerásabb változtatni, mint odatolni egy rakás pénzt.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elbűvölő Sanghaj Budapesten

A kínai csomózással és a bársonyhímzéssel is megismerkedhetnek az Elbűvölő Sanghaj programsorozat látogatói egy hétig. Fotó, festmény, design.

Ugyanúgy?

„Ahogy ma az állam már a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül költséghatékony módon kezeli az állami hirdetéseket, ugyanúgy központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket”, nyilatkozta Szakács Árpád a Figyelőnek. A Médiaworks főszerkesztője a Magyar Időkben indított sorozatával a kulturális mecenatúrát, annak visszásságait vette célba, kritizálva, mi több, támadva a baloldali gondolatok előtt teret nyitó állami intézményvezetőket.

Itt a könyvhét mérlege: idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor

Több mint egy évtizedig az ünnepi könyvhét megnyitója után fél órával megjelent a Vörösmarty téren Esterházy Péter; tíz perc múlva már jöttek és nem akartak elfogyni a dedikálásra váró olvasók. Helyben vagyunk – bólogatott a közönség, ki örömmel, ki fanyalogva. Idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Azt ígérik, jobb lesz a MÁV, mint az osztrák vasút

Az osztrák vasút Budapestre közlekedő vonatánál magasabb színvonalat ígér jövőre a MÁV a felújított vasútvonalakon, saját gyártású kocsijai fedélzetén. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

„Putyin úgy fogja felhasználni a focivébét, ahogy Hitler tette az 1936-os olimpiával”

Kelet-ukrajnai háború, túlárazások, bosszúszomjas angol ultrák – néhány a 21. foci-vb-re vetülő árnyék közül. A nemzetközi politika nagyágyúi végül, a Krím annektálása ide vagy oda, nem maradnak távol a június 14-től kezdődő világbajnokságtól. Részletes háttér a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Prőhle Gergely: Lovas István halálára

„A kemény fiúk szemében nyilván a végső lúzerség, hogy most mégis leírom: megrendít Lovas halála.” Prőhle Gergely írása a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban olvasható.

Jó-e, hogy a fociválogatottak tele vannak bevándorlókkal?

A nyugat-európai válogatottakban a lakosság átlagánál jóval több bevándorlógyökerű játékost láthatunk a most kezdődő focivébén. Ami általános megítélés szerint az integráció nagy sikere. A legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszból kiderül, valóban sikerről van-e szó?

„Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi”

A Budapesti Wagner-napok kultuszhellyé avatta a Müpát, és sokak szerint Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi. Idén a szerző legnehezebben megrendezhető operája, a Trisztán és Izolda a fesztivál új produkciója. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.