Publi

Sztankóczy András

Együtt örülünk a tanárokkal. De pontosan minek is?

/ 2016.02.10., szerda 13:00 /
Együtt örülünk a tanárokkal. De pontosan minek is?

Beszéljünk kicsit az iskola(rendszer)-szülő munkamegosztásról.

Az ember tényleg nem győz örülni, hogy a kormány és a tanárok ilyen konstruktívan egymásra találtak. Mindenki meghallgat mindenkit, az empátia hulláma, mint időjárási front burkolja be az országot.

Úgyhogy csak félve jegyzem meg, hogy ha kitart ez a páratlan kompromisszumkészség, és sikerül legalább néhány végtagját levágni a Klik nevű szörnyetegnek, az is csak azt jelenti majd: nagy örömmel ünnepelhetjük, hogy visszatérünk a végtermék tapicskolásához, ami évtizedek óta kormányoktól függetlenül folyik. És most nem is magával a tananyaggal foglalkoznék, megtette azt már a minap Dévényi kolléga, hanem az egész szülő-iskola munkamegosztással.

Nincs testhezállóbb feladat egy újságírónak, mint egyetlen cseppet sem reprezentatív esetből messzemenő következtetéseket levonni, úgyhogy a másodikos gyerekeim tegnap kiosztott környezetvédelem dolgozatát hoznám példának. Egész hétvégén drilleztük őket, ügyesek is voltak, alig hibáztak, kivéve egy részt, azt ugyanis benéztük, nem tudtuk, hogy olyan kérdés is lesz. Így aztán miközben a többinél kilencven százalék felett írtak, az utóbbinál jóindulatú pontozás mellett is majd’ annyi volt a hibás, mint a jó válasz. Amivel viszont akaratlanul is sikerült tökéletesen lemérnünk, mit érnének el a fiaink, ha nem tanulnánk minden este velük.

És mindezt úgy, hogy az iskola, ahova járnak, kiváló, a tanárok hozzáértők és lelkiismeretesek, az egész osztály pedig messze átlagon felüli. Vagyis az, hogy ez a helyzet, senkinek nem hibája, maga a rendszer ilyen. És mi persze tanulunk a gyerekeinkkel, ahogy az osztálytársaik szülei is, de mi van azokkal, akiknél nem így van? Mert például a szülők még egy hetilapos újságírónál is többet dolgoznak, vagy egyszerűen nem tudnak velük tanulni, vagy éppen nem tartják olyan fontosnak. Ilyen helyzetben esélyegyenlőség, gyarapodó ország, tudásalapú vagy éppen munkaalapú gazdaság (ha a munkán a betanított, segéd- és közmunkán kívül bármi mást is értünk), mind üres kampányszöveg marad.

De nemcsak gazdaságpolitikát, hanem a kormány másik kedvencét, a népesedéspolitikát is iderángatnám. Mert például az ember nyilván örül annak, ha a harmadik gyerek mellett a pólyában talál egy tízmilliós csekket - bár továbbra sem vagyok meggyőzve, miért kell ennek beváltásához kiköltöznie valami csúnya, új tömeglakásba a város szélére. De talán nemcsak én vagyok, akit ennél is sokkal jobban ösztönözne, ha tudnám, hogy egy harmadik gyerek nem azt jelentené, hogy este - miután hazaértek az iskolából, meg az edzésről, ahova még utána elcipeltem őket - még eggyel több holtfáradt gyerekkel kell üvöltve gyakorolni. Hanem mondjuk játszhatnánk, beszélgethetnénk, azaz mi szülők élvezhetnénk, hogy gyerekeink vannak, ők meg, hogy nem árvák.

Aligha véletlen, hogy a legborzalmasabb termékenységi mutatókat épp azok a kelet-ázsiai országok produkálják, ahol a szülőknek egészen extra erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a gyerekeik az iskolában, és így később az életben, jól boldoguljanak.

A gyereknevelés rengeteg öröm és sok bosszúság változó arányú keveréke. Az állam pedig leginkább azzal segíthetne, ha minél többet magára vállalna az utóbbiból, hogy a szülőknél minél több maradhasson az előbbiből. Mindezen persze jóval macerásabb változtatni, mint odatolni egy rakás pénzt.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

„Odafurakodnak, de Kocsis Zoltán tüze fogja elégetni őket”

Kocsis Zoltánt üstökösnek nevezi, és bizalmas barátja volt. Rácz Zoltánt, az Amadinda együttes tagját a Presser Gáborral közös szilveszteri bulikról és a kortárs zenéről kérdeztük, de közben üzent a kritikusoknak is. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Kiszámoltuk: ezért nem jó ötlet az óraátállítás eltörlése

Elsőre gumicsontnak gondolnánk, pedig több mint egy évszázada világszerte politikai csaták tárgya a nyári időszámítás. Hány világos téli reggelt áldoznánk fel a kevésbé sötét estékért a parlament elé kerülő javaslat szerint? A friss Heti Válaszból kiderül.

Gyurcsány Ferenc már diadalmas visszatérésről álmodik (2022-ben)

Az előző ciklus felénél a baloldal erősen bízott abban, hogy a Fideszt leválthatja 2014-ben. Most az önbizalom megcsappant, és az innováció is hiánycikk. Gyurcsány Ferenc viszont 2022-es diadalmas visszatérésről álmodik. Minden, amit a magyar baloldalról tudni érdemes – a csütörtöki Heti Válaszban.

Újabb törvénnyel kényszerítik ki a gyerekeiktől szüleik eltartását

Angliában tavaly óta már nem az infarktus és a rák a legfőbb halálok, hanem az idősek szellemi leépülése. A hír azért drámai, mert a demencia kezelési költsége nagyobb, mint a ráké és az infarktusé együttvéve. Gondolt vajon a magyar parlament erre, amikor újabb törvénnyel kényszerítik ki a gyerekeiktől szüleik eltartását? Részletek a csütörtöki Heti Válaszban.

Meg fog lepődni: a piaristák építik Budapest legdrágább luxuslakásait

Prémiumkategóriás irodát terveztek a piarista gimnázium tetejére, luxuslakásokat építenek a rend telkén, és társadalmi hasznosságú befektetési alapot gründolnak. Interjú Eszter Elemér és Wildner Ágost katolikus üzletemberekkel a friss Heti Válaszban a profitminimalizálásáról.