Publi

Sztankóczy András

Együtt örülünk a tanárokkal. De pontosan minek is?

/ 2016.02.10., szerda 13:00 /
Együtt örülünk a tanárokkal. De pontosan minek is?

Beszéljünk kicsit az iskola(rendszer)-szülő munkamegosztásról.

Az ember tényleg nem győz örülni, hogy a kormány és a tanárok ilyen konstruktívan egymásra találtak. Mindenki meghallgat mindenkit, az empátia hulláma, mint időjárási front burkolja be az országot.

Úgyhogy csak félve jegyzem meg, hogy ha kitart ez a páratlan kompromisszumkészség, és sikerül legalább néhány végtagját levágni a Klik nevű szörnyetegnek, az is csak azt jelenti majd: nagy örömmel ünnepelhetjük, hogy visszatérünk a végtermék tapicskolásához, ami évtizedek óta kormányoktól függetlenül folyik. És most nem is magával a tananyaggal foglalkoznék, megtette azt már a minap Dévényi kolléga, hanem az egész szülő-iskola munkamegosztással.

Nincs testhezállóbb feladat egy újságírónak, mint egyetlen cseppet sem reprezentatív esetből messzemenő következtetéseket levonni, úgyhogy a másodikos gyerekeim tegnap kiosztott környezetvédelem dolgozatát hoznám példának. Egész hétvégén drilleztük őket, ügyesek is voltak, alig hibáztak, kivéve egy részt, azt ugyanis benéztük, nem tudtuk, hogy olyan kérdés is lesz. Így aztán miközben a többinél kilencven százalék felett írtak, az utóbbinál jóindulatú pontozás mellett is majd’ annyi volt a hibás, mint a jó válasz. Amivel viszont akaratlanul is sikerült tökéletesen lemérnünk, mit érnének el a fiaink, ha nem tanulnánk minden este velük.

És mindezt úgy, hogy az iskola, ahova járnak, kiváló, a tanárok hozzáértők és lelkiismeretesek, az egész osztály pedig messze átlagon felüli. Vagyis az, hogy ez a helyzet, senkinek nem hibája, maga a rendszer ilyen. És mi persze tanulunk a gyerekeinkkel, ahogy az osztálytársaik szülei is, de mi van azokkal, akiknél nem így van? Mert például a szülők még egy hetilapos újságírónál is többet dolgoznak, vagy egyszerűen nem tudnak velük tanulni, vagy éppen nem tartják olyan fontosnak. Ilyen helyzetben esélyegyenlőség, gyarapodó ország, tudásalapú vagy éppen munkaalapú gazdaság (ha a munkán a betanított, segéd- és közmunkán kívül bármi mást is értünk), mind üres kampányszöveg marad.

De nemcsak gazdaságpolitikát, hanem a kormány másik kedvencét, a népesedéspolitikát is iderángatnám. Mert például az ember nyilván örül annak, ha a harmadik gyerek mellett a pólyában talál egy tízmilliós csekket - bár továbbra sem vagyok meggyőzve, miért kell ennek beváltásához kiköltöznie valami csúnya, új tömeglakásba a város szélére. De talán nemcsak én vagyok, akit ennél is sokkal jobban ösztönözne, ha tudnám, hogy egy harmadik gyerek nem azt jelentené, hogy este - miután hazaértek az iskolából, meg az edzésről, ahova még utána elcipeltem őket - még eggyel több holtfáradt gyerekkel kell üvöltve gyakorolni. Hanem mondjuk játszhatnánk, beszélgethetnénk, azaz mi szülők élvezhetnénk, hogy gyerekeink vannak, ők meg, hogy nem árvák.

Aligha véletlen, hogy a legborzalmasabb termékenységi mutatókat épp azok a kelet-ázsiai országok produkálják, ahol a szülőknek egészen extra erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a gyerekeik az iskolában, és így később az életben, jól boldoguljanak.

A gyereknevelés rengeteg öröm és sok bosszúság változó arányú keveréke. Az állam pedig leginkább azzal segíthetne, ha minél többet magára vállalna az utóbbiból, hogy a szülőknél minél több maradhasson az előbbiből. Mindezen persze jóval macerásabb változtatni, mint odatolni egy rakás pénzt.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Fordulat a Balatonnál: jön föl a déli part!

Ébredő Siófok, újhullámos strandbüfék és ráadásként a Velencei-tó legjobb helyei – minden korábbinál átfogóbb gasztronómiai útikalauzt készített a balatoni nyaralásra a Magyar Konyha.

Keményet mondott Bill Clintonról a fideszes politikus

Lengyel-magyar 1956-os kiállítást nyitottak meg tegnap a Városháza parkban. Az esemény ünnepélyes emlékülését megnyitó Gulyás Gergely parlamenti alelnök odaszúrt a nemrég a magyarokat és lengyeleket kollektíven leputyinistázó volt amerikai elnöknek.

Kiderült, miért támogatja Izraelt és a cionizmust a Hit Gyülekezete

Gera Zoltán góljához személyesen gratulál majd, a rockzene kiüresedett, egyháza pedig nem a kormány előretolt helyőrsége – állítja Pajor Tamás. Nagyinterjú a Hit Gyülekezetének zenész tagjával a kvótanépszavazásról, a keresztény cionizmusról és az ATV-ről a friss Heti Válaszban.

Ezt biztos nem tudta az Igazi Csiki Sörről!

Pereskedik a Heinekennel, közben fejleszt és egyre több lábra áll. Amint a csütörtöki Heti Válaszból kiderül, az Igazi Csíki sör gyártója, Lénárd András szövetségesei között szerepel az erdélyi református nyugdíjpénztár és Jamie Oliver sztárszakács, a sörgyár árnyékában pedig egy drónnagyhatalom izmosodik.

Ez már pánik: ír ősök után kutatnak a britek

Teljes káoszba süllyedt Nagy-Britannia, miután a szavazók 52 százaléka arra voksolt, hogy az ország lépjen ki az Európai Unióból. Bukásra áll a kormány és az ellenzék is, széteshet az ország, és Európa is – mi többet lehet elvárni egy nem is kötelező erejű népszavazástól? Minden a Brexitről a csütörtöki Heti Válaszban.

Most kiderül: tényleg üresen döcög a felcsúti kisvasút?

Öt másik vonal működik hasonlóan alacsony kihasználtsággal, mint a felcsúti, de tény: a Váli-völgyi kisvasút csak a kormányfő miatt létezhet. A csütörtöki Heti Válaszban megpróbálunk igazságot tenni az Orbán Viktor vicinálisa körüli vitában.

Világbotrány: csak hat hónapot kapott a nemi erőszakért a sztárúszó

Az amerikai Stanford Egyetem sztárúszó diákja csupán hat hónapot kapott, miután megerőszakolta társát. A sokakat felháborító ítéletről és a szexuális zaklatásokról az intézmény egykori professzora, Philip Zimbardo szociálpszichológus nyilatkozik a csütörtöki Heti Válaszban.

Navracsics Tibor: „Mindenki nyugodjon le...”

Nem a britek kilépése az igazi ok, ami az Egyesült Európai Államok híveit óvatosságra inti – állítja Navracsics Tibor. A Heti Válasz csütörtöki számában megjelenő interjúban a Fideszen belüli különállásáról is faggattuk az Európai Bizottság magyar biztosát.