Publi

Élő Anita

El a kezekkel az egykéktől!

/ 2016.01.07., csütörtök 08:29 /
El a kezekkel az egykéktől!

Úgy akarunk családbarát országot, hogy gyerekeket minősítünk? Szerkesztőségünket is megosztotta egy kormányzati hirdetés.

Most tényleg azon fogunk vitatkozni, hogy az egykék vagy a többkék az értékesebb gyermekek? Nálam jobban nem pártolja senki azt, hogy lépések történjenek a születésszám növelésére, és Magyarország gyerek- és családbarát ország legyen, de ez az irány, amelyre az elmúlt napokban haladunk, nem jó, abban bizonyos vagyok. Odáig igaza van a kormánynak, hogy a gyermeknek egy testvér a legnagyobb ajándék, de az egykék és a többkék minősítése tévút, tapintatlanság, esetenként kegyetlenség. Minden gyermek érték, az elsőszülött éppen annyira, mint a tizenkettedik, lehet, hogy másként az, más tulajdonságaiban erős, de negatívként beállítani a karakterüket legalább annyira méltatlan, mintha a HVG ostoba felvetését, hogy Hitler tetteit azzal hozza összefüggésbe: hogy nagycsaládba született, mi azzal vitatnánk, inkább azért lett ilyen, mert nem volt gyermeke.

Ha a kormány azt akarja segíteni, hogy minél több gyermek szülessen, akkor ne minősítgessen. Mert

  1. ha legalább az egykék megszületnének, már az is nagyon szép eredmény volna, lévén a 30 éves nők 68 százaléka még gyermektelen. S az egész családpolitikai intézkedéssorozatra éppen azért van szükség, mert jó részük nagyon is vágyódik arra, hogy családja legyen. Ha nem így lenne, felesleges volna bármit tenni. Aki gyermektelen akar lenni, annak aztán reklámozhatnak bármit, gyermektelen marad;
  2. ahhoz, hogy valaki nagycsaládos legyen, előbb kiscsaládosnak kell lennie, vagyis az elsőszülött „többkék” is egykeként kezdik. Ha a nagyobb családban születő gyermekeket felminősítjük, azzal leértékeljük a (még) egykéket s ez nagyjából olyan, mintha úgy akarnánk sok új lakást építtetni, hogy becsméreljük azokat, akik éppen az alapot ássák;
  3. rengeteg egyke mögött iszonyú küzdelem áll, sok évi próbálkozás, lelki és testi szenvedés, milliós orvosi kiadások, s ezt még csak elképzelni sem tudja az, aki a termékenységet természetes, könnyű adományként kapta. Tudom, a családügyi tárcánál rengeteg nagycsaládos dolgozik, és ez jól is van így, de nem árt emlékeztetniük magukat arra: több tapintatot az egyké(se)knek és a gyermekteleneknek is!
  4. A meddőségi centrumokban jelentős várólisták vannak, mert miközben százmilliárdokat költenek arra, hogy akik nem szeretnének gyermeket, mégis szeressenek, közben azoktól, akik meg nagyon szeretnének, elspórolják a lehetőséget. Ha ehhez a hirdetéshez, főként az elején a másod-harmadszülötteket magasztaló részhez ragaszkodnak, akkor három helyen játsszák le, de ott sokszor: a miniszterelnökségen, Balog Zoltán egészségügyért felelős miniszternek és az egészségügyi államtitkárnak, hátha tesznek ebben az ügyben valamit, ha már annyiszor nekifutottak.
  5. A gyermek érték, igen. És a testvér a legnagyobb ajándék, persze. De ez az egész a családok személyes ügye, s az állam csak nagyon finoman, a háttérből igazgathatja a szálakat, háríthatja el az akadályokat a párok tervei és a kistestvérprogramok elől. S bár kollégáim közül is van, aki úgy gondolja, hogy az államra nem érdemes megsértődni, mert az államnak nincs lelke, én ezt vitatom. A tapintat ennyire személyes kérdésekben alapkövetelmény, mert bár a felnövekvő generációk létszámán is múlik egy ország jövője, a döntés maga mégsem tartozik senki másra, csak egy szerelmespárra, házaspárra, még a nagyobb családra sem nagyon, nemhogy egy minisztériumra.

A kormány szerencsére nagyvonalú, okos, megfontolt, támogató jellegű családpolitikát folytat, minek kell hát az egészet túllihegni? Úgy akarunk nagycsaládot, hogy közben gyerekeket minősítgetünk? Családbarát országot szeretnénk, de közben megmondjuk, melyik gyermek az értékesebb? Ne őrüljünk meg már teljesen!

Rosta

Vörös Szabolcs

Találkozunk 2016-ban!

Pokoli tűz Oaklandban

San Francisco és az Öböl-környéke gyászol, és azt kérdezi, hogy hány embernek kell ahhoz meghalnia, hogy a térség nagy problémáival érdemben foglalkozzanak.

Csúnyán kikapott az olasz kormányfő

Nagy többséggel elutasították az olasz szavazók a kormányfő által javasolt alkotmányos reformterveket a vasárnapi népszavazáson, a kudarc nyomán Matteo Renzi hétfő éjjel bejelentette lemondását.

„Odafurakodnak, de Kocsis Zoltán tüze fogja elégetni őket”

Kocsis Zoltánt üstökösnek nevezi, és bizalmas barátja volt. Rácz Zoltánt, az Amadinda együttes tagját a Presser Gáborral közös szilveszteri bulikról és a kortárs zenéről kérdeztük, de közben üzent a kritikusoknak is. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Kiszámoltuk: ezért nem jó ötlet az óraátállítás eltörlése

Elsőre gumicsontnak gondolnánk, pedig több mint egy évszázada világszerte politikai csaták tárgya a nyári időszámítás. Hány világos téli reggelt áldoznánk fel a kevésbé sötét estékért a parlament elé kerülő javaslat szerint? A friss Heti Válaszból kiderül.

Gyurcsány Ferenc már diadalmas visszatérésről álmodik (2022-ben)

Az előző ciklus felénél a baloldal erősen bízott abban, hogy a Fideszt leválthatja 2014-ben. Most az önbizalom megcsappant, és az innováció is hiánycikk. Gyurcsány Ferenc viszont 2022-es diadalmas visszatérésről álmodik. Minden, amit a magyar baloldalról tudni érdemes – a csütörtöki Heti Válaszban.