Publi

Élő Anita

El a kezekkel az egykéktől!

/ 2016.01.07., csütörtök 08:29 /
El a kezekkel az egykéktől!

Úgy akarunk családbarát országot, hogy gyerekeket minősítünk? Szerkesztőségünket is megosztotta egy kormányzati hirdetés.

Most tényleg azon fogunk vitatkozni, hogy az egykék vagy a többkék az értékesebb gyermekek? Nálam jobban nem pártolja senki azt, hogy lépések történjenek a születésszám növelésére, és Magyarország gyerek- és családbarát ország legyen, de ez az irány, amelyre az elmúlt napokban haladunk, nem jó, abban bizonyos vagyok. Odáig igaza van a kormánynak, hogy a gyermeknek egy testvér a legnagyobb ajándék, de az egykék és a többkék minősítése tévút, tapintatlanság, esetenként kegyetlenség. Minden gyermek érték, az elsőszülött éppen annyira, mint a tizenkettedik, lehet, hogy másként az, más tulajdonságaiban erős, de negatívként beállítani a karakterüket legalább annyira méltatlan, mintha a HVG ostoba felvetését, hogy Hitler tetteit azzal hozza összefüggésbe: hogy nagycsaládba született, mi azzal vitatnánk, inkább azért lett ilyen, mert nem volt gyermeke.

Ha a kormány azt akarja segíteni, hogy minél több gyermek szülessen, akkor ne minősítgessen. Mert

  1. ha legalább az egykék megszületnének, már az is nagyon szép eredmény volna, lévén a 30 éves nők 68 százaléka még gyermektelen. S az egész családpolitikai intézkedéssorozatra éppen azért van szükség, mert jó részük nagyon is vágyódik arra, hogy családja legyen. Ha nem így lenne, felesleges volna bármit tenni. Aki gyermektelen akar lenni, annak aztán reklámozhatnak bármit, gyermektelen marad;
  2. ahhoz, hogy valaki nagycsaládos legyen, előbb kiscsaládosnak kell lennie, vagyis az elsőszülött „többkék” is egykeként kezdik. Ha a nagyobb családban születő gyermekeket felminősítjük, azzal leértékeljük a (még) egykéket s ez nagyjából olyan, mintha úgy akarnánk sok új lakást építtetni, hogy becsméreljük azokat, akik éppen az alapot ássák;
  3. rengeteg egyke mögött iszonyú küzdelem áll, sok évi próbálkozás, lelki és testi szenvedés, milliós orvosi kiadások, s ezt még csak elképzelni sem tudja az, aki a termékenységet természetes, könnyű adományként kapta. Tudom, a családügyi tárcánál rengeteg nagycsaládos dolgozik, és ez jól is van így, de nem árt emlékeztetniük magukat arra: több tapintatot az egyké(se)knek és a gyermekteleneknek is!
  4. A meddőségi centrumokban jelentős várólisták vannak, mert miközben százmilliárdokat költenek arra, hogy akik nem szeretnének gyermeket, mégis szeressenek, közben azoktól, akik meg nagyon szeretnének, elspórolják a lehetőséget. Ha ehhez a hirdetéshez, főként az elején a másod-harmadszülötteket magasztaló részhez ragaszkodnak, akkor három helyen játsszák le, de ott sokszor: a miniszterelnökségen, Balog Zoltán egészségügyért felelős miniszternek és az egészségügyi államtitkárnak, hátha tesznek ebben az ügyben valamit, ha már annyiszor nekifutottak.
  5. A gyermek érték, igen. És a testvér a legnagyobb ajándék, persze. De ez az egész a családok személyes ügye, s az állam csak nagyon finoman, a háttérből igazgathatja a szálakat, háríthatja el az akadályokat a párok tervei és a kistestvérprogramok elől. S bár kollégáim közül is van, aki úgy gondolja, hogy az államra nem érdemes megsértődni, mert az államnak nincs lelke, én ezt vitatom. A tapintat ennyire személyes kérdésekben alapkövetelmény, mert bár a felnövekvő generációk létszámán is múlik egy ország jövője, a döntés maga mégsem tartozik senki másra, csak egy szerelmespárra, házaspárra, még a nagyobb családra sem nagyon, nemhogy egy minisztériumra.

A kormány szerencsére nagyvonalú, okos, megfontolt, támogató jellegű családpolitikát folytat, minek kell hát az egészet túllihegni? Úgy akarunk nagycsaládot, hogy közben gyerekeket minősítgetünk? Családbarát országot szeretnénk, de közben megmondjuk, melyik gyermek az értékesebb? Ne őrüljünk meg már teljesen!

Rosta

Borbás Barna

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Jeszenszky figyelmezteti Orbánékat: inkább Merkel, mint Putyin!

Aggodalommal tölt el, hogy '56 nemzetében felvetődik a lehetőség, hogy nyugati szövetségeseink helyett bízzunk inkább Moszkvában – mondja a Heti Válasznak Jeszenszky Géza. A volt külügyminiszter beszél az Antall-kabinet alatti orosz kémtevékenységről és lerántja a leplet MSZP-s kollégája határrevíziós ötletéről is. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban!

Terrorveszély és ízlésterror Bayreuthban

Deszantos megmentő és muszlim csábleányok a Parsifalban, Marx, Lenin, Sztálin és Mao Ce-tung szobrai A Nibelung gyűrűjében. Fokozott ellenőrzés, politikai áthallások, erőszak, és lenullázott hősiesség a bayreuthi Wagner-szentélyben. Rockenbauer Zoltán írása a friss Heti Válaszban.

Mi lesz ebből? „Allah akbar!” az új jelszó Merkel pártjában

Németországban Recep Tayyip Erdoğan török elnök hívei török pártot alapítottak, az alakulat a jövő évi választásokon akár a parlamentbe is bejuthat. Ha ez megvalósulna, a török elnöknek befolyása lehetne Berlin külpolitikájára. Exkluzív részletek a csütörtöki Heti Válaszban.

Hogy mi? Kolozsvár, mint balliberális fészek?

Vihart kavart Erdélyben a Pestisracok.hu cikke, mely az ottani magyarok mételyezésével vádolt meg anyaországi liberális művészeket. Bár nem nagyon tudunk róla, létezik liberális és baloldali erdélyi hagyomány is, ám butaság tőlük félteni a magyarokat. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Jó, ha tudjuk: 8 aranyunk nem pusztán két zseni magányos sikere!

Az olimpiai játékokat megelőző sajtóhisztériában jövendölt összeomlás elmaradt, ahogy eredményes szereplésével a magyar csapat is megtartotta gerincét. Előbbi tanulságokat, utóbbi alapot adott a 2024-es budapesti olimpiai rendezésért való lobbizásnak. A csütörtöki Heti Válaszban kilencoldalas összeállítással jelentkezünk.

Vitorlázók, figyelem! Ilyen az élet a Balatonon

Jövőre lesz 150 éve, hogy elindult a mai értelemben vett vitorlás sportélet a Balatonon. Jó idők és rossz idők váltakoztak, nemcsak az időjárásban, de a történelemben is azóta, de a kétezres évekre újra feléledt a balatoni vitorlásélet. Összeállításunk a friss Heti Válaszban.