Publi

Élő Anita

El a kezekkel az egykéktől!

/ 2016.01.07., csütörtök 08:29 /
El a kezekkel az egykéktől!

Úgy akarunk családbarát országot, hogy gyerekeket minősítünk? Szerkesztőségünket is megosztotta egy kormányzati hirdetés.

Most tényleg azon fogunk vitatkozni, hogy az egykék vagy a többkék az értékesebb gyermekek? Nálam jobban nem pártolja senki azt, hogy lépések történjenek a születésszám növelésére, és Magyarország gyerek- és családbarát ország legyen, de ez az irány, amelyre az elmúlt napokban haladunk, nem jó, abban bizonyos vagyok. Odáig igaza van a kormánynak, hogy a gyermeknek egy testvér a legnagyobb ajándék, de az egykék és a többkék minősítése tévút, tapintatlanság, esetenként kegyetlenség. Minden gyermek érték, az elsőszülött éppen annyira, mint a tizenkettedik, lehet, hogy másként az, más tulajdonságaiban erős, de negatívként beállítani a karakterüket legalább annyira méltatlan, mintha a HVG ostoba felvetését, hogy Hitler tetteit azzal hozza összefüggésbe: hogy nagycsaládba született, mi azzal vitatnánk, inkább azért lett ilyen, mert nem volt gyermeke.

Ha a kormány azt akarja segíteni, hogy minél több gyermek szülessen, akkor ne minősítgessen. Mert

  1. ha legalább az egykék megszületnének, már az is nagyon szép eredmény volna, lévén a 30 éves nők 68 százaléka még gyermektelen. S az egész családpolitikai intézkedéssorozatra éppen azért van szükség, mert jó részük nagyon is vágyódik arra, hogy családja legyen. Ha nem így lenne, felesleges volna bármit tenni. Aki gyermektelen akar lenni, annak aztán reklámozhatnak bármit, gyermektelen marad;
  2. ahhoz, hogy valaki nagycsaládos legyen, előbb kiscsaládosnak kell lennie, vagyis az elsőszülött „többkék” is egykeként kezdik. Ha a nagyobb családban születő gyermekeket felminősítjük, azzal leértékeljük a (még) egykéket s ez nagyjából olyan, mintha úgy akarnánk sok új lakást építtetni, hogy becsméreljük azokat, akik éppen az alapot ássák;
  3. rengeteg egyke mögött iszonyú küzdelem áll, sok évi próbálkozás, lelki és testi szenvedés, milliós orvosi kiadások, s ezt még csak elképzelni sem tudja az, aki a termékenységet természetes, könnyű adományként kapta. Tudom, a családügyi tárcánál rengeteg nagycsaládos dolgozik, és ez jól is van így, de nem árt emlékeztetniük magukat arra: több tapintatot az egyké(se)knek és a gyermekteleneknek is!
  4. A meddőségi centrumokban jelentős várólisták vannak, mert miközben százmilliárdokat költenek arra, hogy akik nem szeretnének gyermeket, mégis szeressenek, közben azoktól, akik meg nagyon szeretnének, elspórolják a lehetőséget. Ha ehhez a hirdetéshez, főként az elején a másod-harmadszülötteket magasztaló részhez ragaszkodnak, akkor három helyen játsszák le, de ott sokszor: a miniszterelnökségen, Balog Zoltán egészségügyért felelős miniszternek és az egészségügyi államtitkárnak, hátha tesznek ebben az ügyben valamit, ha már annyiszor nekifutottak.
  5. A gyermek érték, igen. És a testvér a legnagyobb ajándék, persze. De ez az egész a családok személyes ügye, s az állam csak nagyon finoman, a háttérből igazgathatja a szálakat, háríthatja el az akadályokat a párok tervei és a kistestvérprogramok elől. S bár kollégáim közül is van, aki úgy gondolja, hogy az államra nem érdemes megsértődni, mert az államnak nincs lelke, én ezt vitatom. A tapintat ennyire személyes kérdésekben alapkövetelmény, mert bár a felnövekvő generációk létszámán is múlik egy ország jövője, a döntés maga mégsem tartozik senki másra, csak egy szerelmespárra, házaspárra, még a nagyobb családra sem nagyon, nemhogy egy minisztériumra.

A kormány szerencsére nagyvonalú, okos, megfontolt, támogató jellegű családpolitikát folytat, minek kell hát az egészet túllihegni? Úgy akarunk nagycsaládot, hogy közben gyerekeket minősítgetünk? Családbarát országot szeretnénk, de közben megmondjuk, melyik gyermek az értékesebb? Ne őrüljünk meg már teljesen!

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

B, mint boksz? Nem: b, mint balett!

Alábbhagyott az utóbbi időben a balett iránti érdeklődés, kevesebb gyerek jelentkezik táncosnak, sokkal kisebb a merítés. Talán ez a produkció segít, hogy mindez megváltozzon.

Bérczes László: „A táborok között, az árokban állok”

Ma mindenkinek mindenről határozott véleménye van, amit lehet, hogy a pártállása határoz meg, de lehet, hogy tudatlanságból fakad – mondja Bérczes László. A rendezővel az augusztus 2-án kezdődő Ördögkatlanról, a bezárt Bárka Színházról és a szekértáborok közötti árokban állásról is beszélgettünk a friss Heti Válaszban.

Emírnek szólította egymást két németországi muszlim terrorista

A hetvenes évek vörös terrorja óta nem volt ilyen szörnyű időszaka Németországnak, mint a múlt hét, amikor egymást érték a véres támadások. Noha a cselekmények háttere különböző, mindegyiknél előkerül a menekültkérdés, amely – mint a csütörtöki Heti Válaszból kiderül – már eddig is elképesztő indulatokat szabadított el.

Ez valódi meglepetés volt Orbán Viktortól

A külföldön rendszerint provinciális nacionalistának beállított Orbán Viktor meglepően föderalista megoldásokra tett javaslatot. Amint a csütörtöki Heti Válaszból kiderül, a kormányfő európai hadsereget és visegrádi parlamenti közgyűlést szeretne.

Juliette Binoche a Jameson Cinefesten

Az Oscar-díjas színésznő, Juliette Binoche lesz a Jameson CineFest – Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál megnyitójának sztárja: Magyarország nemzetközi filmfesztiválja az Arany Oroszlán-díjas remekmű, a Kék vetítésével kezdődik szeptember 9-én. Binoche különdíjat kap a fesztiválon és megemlékezik a film rendezőjéről, Krzysztof Kieslowskriól, a modern filmművészet egyik legjelentősebb alakjáról, aki éppen húsz éve hunyt el.