Publi

Élő Anita

El a kezekkel az egykéktől!

/ 2016.01.07., csütörtök 08:29 /
El a kezekkel az egykéktől!

Úgy akarunk családbarát országot, hogy gyerekeket minősítünk? Szerkesztőségünket is megosztotta egy kormányzati hirdetés.

Most tényleg azon fogunk vitatkozni, hogy az egykék vagy a többkék az értékesebb gyermekek? Nálam jobban nem pártolja senki azt, hogy lépések történjenek a születésszám növelésére, és Magyarország gyerek- és családbarát ország legyen, de ez az irány, amelyre az elmúlt napokban haladunk, nem jó, abban bizonyos vagyok. Odáig igaza van a kormánynak, hogy a gyermeknek egy testvér a legnagyobb ajándék, de az egykék és a többkék minősítése tévút, tapintatlanság, esetenként kegyetlenség. Minden gyermek érték, az elsőszülött éppen annyira, mint a tizenkettedik, lehet, hogy másként az, más tulajdonságaiban erős, de negatívként beállítani a karakterüket legalább annyira méltatlan, mintha a HVG ostoba felvetését, hogy Hitler tetteit azzal hozza összefüggésbe: hogy nagycsaládba született, mi azzal vitatnánk, inkább azért lett ilyen, mert nem volt gyermeke.

Ha a kormány azt akarja segíteni, hogy minél több gyermek szülessen, akkor ne minősítgessen. Mert

  1. ha legalább az egykék megszületnének, már az is nagyon szép eredmény volna, lévén a 30 éves nők 68 százaléka még gyermektelen. S az egész családpolitikai intézkedéssorozatra éppen azért van szükség, mert jó részük nagyon is vágyódik arra, hogy családja legyen. Ha nem így lenne, felesleges volna bármit tenni. Aki gyermektelen akar lenni, annak aztán reklámozhatnak bármit, gyermektelen marad;
  2. ahhoz, hogy valaki nagycsaládos legyen, előbb kiscsaládosnak kell lennie, vagyis az elsőszülött „többkék” is egykeként kezdik. Ha a nagyobb családban születő gyermekeket felminősítjük, azzal leértékeljük a (még) egykéket s ez nagyjából olyan, mintha úgy akarnánk sok új lakást építtetni, hogy becsméreljük azokat, akik éppen az alapot ássák;
  3. rengeteg egyke mögött iszonyú küzdelem áll, sok évi próbálkozás, lelki és testi szenvedés, milliós orvosi kiadások, s ezt még csak elképzelni sem tudja az, aki a termékenységet természetes, könnyű adományként kapta. Tudom, a családügyi tárcánál rengeteg nagycsaládos dolgozik, és ez jól is van így, de nem árt emlékeztetniük magukat arra: több tapintatot az egyké(se)knek és a gyermekteleneknek is!
  4. A meddőségi centrumokban jelentős várólisták vannak, mert miközben százmilliárdokat költenek arra, hogy akik nem szeretnének gyermeket, mégis szeressenek, közben azoktól, akik meg nagyon szeretnének, elspórolják a lehetőséget. Ha ehhez a hirdetéshez, főként az elején a másod-harmadszülötteket magasztaló részhez ragaszkodnak, akkor három helyen játsszák le, de ott sokszor: a miniszterelnökségen, Balog Zoltán egészségügyért felelős miniszternek és az egészségügyi államtitkárnak, hátha tesznek ebben az ügyben valamit, ha már annyiszor nekifutottak.
  5. A gyermek érték, igen. És a testvér a legnagyobb ajándék, persze. De ez az egész a családok személyes ügye, s az állam csak nagyon finoman, a háttérből igazgathatja a szálakat, háríthatja el az akadályokat a párok tervei és a kistestvérprogramok elől. S bár kollégáim közül is van, aki úgy gondolja, hogy az államra nem érdemes megsértődni, mert az államnak nincs lelke, én ezt vitatom. A tapintat ennyire személyes kérdésekben alapkövetelmény, mert bár a felnövekvő generációk létszámán is múlik egy ország jövője, a döntés maga mégsem tartozik senki másra, csak egy szerelmespárra, házaspárra, még a nagyobb családra sem nagyon, nemhogy egy minisztériumra.

A kormány szerencsére nagyvonalú, okos, megfontolt, támogató jellegű családpolitikát folytat, minek kell hát az egészet túllihegni? Úgy akarunk nagycsaládot, hogy közben gyerekeket minősítgetünk? Családbarát országot szeretnénk, de közben megmondjuk, melyik gyermek az értékesebb? Ne őrüljünk meg már teljesen!

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Bartók szellemében

A magyar zenetörténet egyik legnagyobb alakjának hatása ma is óriási, a CAFe Budapest programsorozata is az ő műveivel indul.

Rákositól Vajnáig mindenki, egy helyen!

Rákosi Mátyás meztelen kopasz nőként, Habony Árpád harcosan, Malevics stílusában, Andy Vajna a mélyszegénység mielőbbi felszámolásáért fohászkodva Semjén Zsolt műtermében, L. Simon László pedig mint kékszakállú herceg.

Újabb kísérlet a Beatles feltámasztására

Bármennyire kultúrtörténeti jelenség volt is a Beatles, idővel elhalványult a máig koncertező nagy öregek – például a Rolling Stones – mellett. Az együttes „feltámasztására” tesz kísérletet egy Amerikában és Angliában most bemutatott koncert-dokumentumfilm. Részletek a friss Heti Válaszban.

„Esztétikai okokból nem vágunk ki fákat a Múzeumkertben!”

Bemutatásra érdemes kincsek porosodnak a raktárban – mondja a Magyar Nemzeti Múzeum új főigazgatója. Varga Benedek az intézmény soha nem látott mértékű bővítéséről, az alaptalan történelmi legendákról és arról, hány fát vágnak ki a Múzeumkert újjáépítése miatt. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Vajon miért hasznos mindenkinek az észak-koreai diktatúra?

Eddigi legnagyobb atomrobbantásával Észak-Korea összedöntheti azt a nagyhatalmi geopolitikai egyensúlyt, amely a sztálinista rendszer fenntartásában érdekelt. A világnak erre a kihívásra még nincs semmilyen válasza. Részletek a friss Heti Válaszban.

Mi áll a szinte semmiből készült nemzetközi filmsiker hátterében?

Az Ernelláék Farkaséknál Karlovy Vary-i sikere egy házaspár és egyben alkotópáros életének nagy pillanata. Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya a művészlétről, a függetlenség áráról, s arról, levetítenék-e a filmjüket Andy Vajna otthonában is. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Azt hiszi, csak diplomás informatikus létezik? Már régen nem!

Ha egy fiatal gyorsan álláshoz akar jutni, és sokat keresni, akkor azt legkönnyebben az informatika területén teheti meg. Az érintettek mégsem tolonganak, mert azt hiszik, csak diplomás informatikus létezik. Pedig már régen nem. Részletek a friss Heti Válaszban.