Publi

Élő Anita

El a kezekkel az egykéktől!

/ 2016.12.27., kedd 12:00 /
El a kezekkel az egykéktől!

Visszatekintő: 2016 legnépszerűbb publicisztikái a Válasz.hu-n! 

Úgy akarunk családbarát országot, hogy gyerekeket minősítünk? Szerkesztőségünket is megosztotta egy kormányzati hirdetés. 

Most tényleg azon fogunk vitatkozni, hogy az egykék vagy a többkék az értékesebb gyermekek? Nálam jobban nem pártolja senki azt, hogy lépések történjenek a születésszám növelésére, és Magyarország gyerek- és családbarát ország legyen, de ez az irány, amelyre az elmúlt napokban haladunk, nem jó, abban bizonyos vagyok. Odáig igaza van a kormánynak, hogy a gyermeknek egy testvér a legnagyobb ajándék, de az egykék és a többkék minősítése tévút, tapintatlanság, esetenként kegyetlenség. Minden gyermek érték, az elsőszülött éppen annyira, mint a tizenkettedik, lehet, hogy másként az, más tulajdonságaiban erős, de negatívként beállítani a karakterüket legalább annyira méltatlan, mintha a HVG ostoba felvetését, hogy Hitler tetteit azzal hozza összefüggésbe: hogy nagycsaládba született, mi azzal vitatnánk, inkább azért lett ilyen, mert nem volt gyermeke.

Ha a kormány azt akarja segíteni, hogy minél több gyermek szülessen, akkor ne minősítgessen. Mert

  1. ha legalább az egykék megszületnének, már az is nagyon szép eredmény volna, lévén a 30 éves nők 68 százaléka még gyermektelen. S az egész családpolitikai intézkedéssorozatra éppen azért van szükség, mert jó részük nagyon is vágyódik arra, hogy családja legyen. Ha nem így lenne, felesleges volna bármit tenni. Aki gyermektelen akar lenni, annak aztán reklámozhatnak bármit, gyermektelen marad;
  2. ahhoz, hogy valaki nagycsaládos legyen, előbb kiscsaládosnak kell lennie, vagyis az elsőszülött „többkék” is egykeként kezdik. Ha a nagyobb családban születő gyermekeket felminősítjük, azzal leértékeljük a (még) egykéket s ez nagyjából olyan, mintha úgy akarnánk sok új lakást építtetni, hogy becsméreljük azokat, akik éppen az alapot ássák;
  3. rengeteg egyke mögött iszonyú küzdelem áll, sok évi próbálkozás, lelki és testi szenvedés, milliós orvosi kiadások, s ezt még csak elképzelni sem tudja az, aki a termékenységet természetes, könnyű adományként kapta. Tudom, a családügyi tárcánál rengeteg nagycsaládos dolgozik, és ez jól is van így, de nem árt emlékeztetniük magukat arra: több tapintatot az egyké(se)knek és a gyermekteleneknek is!
  4. A meddőségi centrumokban jelentős várólisták vannak, mert miközben százmilliárdokat költenek arra, hogy akik nem szeretnének gyermeket, mégis szeressenek, közben azoktól, akik meg nagyon szeretnének, elspórolják a lehetőséget. Ha ehhez a hirdetéshez, főként az elején a másod-harmadszülötteket magasztaló részhez ragaszkodnak, akkor három helyen játsszák le, de ott sokszor: a miniszterelnökségen, Balog Zoltán egészségügyért felelős miniszternek és az egészségügyi államtitkárnak, hátha tesznek ebben az ügyben valamit, ha már annyiszor nekifutottak.
  5. A gyermek érték, igen. És a testvér a legnagyobb ajándék, persze. De ez az egész a családok személyes ügye, s az állam csak nagyon finoman, a háttérből igazgathatja a szálakat, háríthatja el az akadályokat a párok tervei és a kistestvérprogramok elől. S bár kollégáim közül is van, aki úgy gondolja, hogy az államra nem érdemes megsértődni, mert az államnak nincs lelke, én ezt vitatom. A tapintat ennyire személyes kérdésekben alapkövetelmény, mert bár a felnövekvő generációk létszámán is múlik egy ország jövője, a döntés maga mégsem tartozik senki másra, csak egy szerelmespárra, házaspárra, még a nagyobb családra sem nagyon, nemhogy egy minisztériumra.

A kormány szerencsére nagyvonalú, okos, megfontolt, támogató jellegű családpolitikát folytat, minek kell hát az egészet túllihegni? Úgy akarunk nagycsaládot, hogy közben gyerekeket minősítgetünk? Családbarát országot szeretnénk, de közben megmondjuk, melyik gyermek az értékesebb? Ne őrüljünk meg már teljesen!

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ünnepel a Magyar Filmadatbázis

Két éve startolt el a legnagyobb hazai filmadatbázis, a Mafab.hu azzal a céllal, hogy egy közösségként fogja össze a hazai filmrajongókat.

László Zsolt: „Nekünk ki kell pusztulnunk”

Teljesíthetők-e Jézus tanításai ma, és egy nem hívő játszhat-e a szenvedéstörténetben? László Zsolt szerint erre is választ keres a Passió XXI. című előadás. A Radnóti Színház színészétől megkérdeztük azt is, dolgozna-e Vidnyánszky Attilával. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Merkel bukik vagy Erdoğan? – ez itt a kérdés

Kétséges Recep Tayyip Erdoğan többsége a hatalmát bebetonozó népszavazáson, emiatt fontos neki a nyugati törökség szavazata. A török politikusok kiutasítása miatti bosszúként havi 15 ezer migráns zúdulhat Európára. De kinek a karrierjébe kerül mindez: Merkelébe vagy Erdoğanéba? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Kortársunk, Jézus Krisztus

Profi színházi előadás, gyülekezeti közösségi játék, rockoratorikus, illetve rockzenén alapuló produkciók: húsvét közeledtével megnéztük, milyen múlt- és jelenbeli passiójátékok készültek, s hogy melyik mit üzen a ma emberének. Részletek a friss Heti Válaszban.

Kihátrálhat a kormány a multikat szorongató csomag mögül

A multik megszorongatására szolgáló tervektől a kis magyar boltok is pánikba estek, ami elgondolkoztatta a kormányt. A Góliátok és Dávidok versenyébe a világ több pontján próbál az állam beleszólni – a friss Heti Válaszban bemutatjuk, mekkora sikerrel.

Szeressük a kiegyezést! Történészvita a 150. évfordulón

Elárulták a kiegyezés tető alá hozói március 15-ét, vagy éppen megvalósították a céljait? Miért értékelődött fel Kádár alatt 1867? A kiegyezés 150. évfordulóján ifj. Bertényi Iván és Hermann Róbert történészeket kérdeztük. Interjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.