Publi

Szőnyi Szilárd

El lehetett volna kerülni a francia újságírók lemészárlását?

/ 2015.01.07., szerda 16:50 /

Merész kérdés, belátom. A helyzet azonban megkívánja az őszinte szembenézést. Miközben gyászolom a szegről-végről kollégákat, van egy tanácsom vallásgyalázó karikaturistáknak.

Ami ma Franciaországban történt – a Charlie Hebdo című szatirikus lap szerkesztőségében fegyveresek 12 embert lemészároltak, feltehetőleg az orgánum muszlimokat, illetve az Iszlám Államot kifigurázó karikatúrái miatt –, az maga a borzalom. Az emberi tragédiának olyan foka, mely után a legnagyobb hitványság és becstelenség volna megérdemelt büntetésről elmélkedni, pláne kárörvendeni tucatnyi embertársunk halálán. Ez a szemet szemért, fogat fogért elvnél is aránytalanabb megtorlás ugyanis maga a megveszekedett barbárság, melyre semmilyen vallási parancs vagy erkölcsi rendszer nem ad felhatalmazást. (Nem mintha attól tartanék, hogy tömegével érkeznek majd ilyen reakciók; az új év első magyar újszülöttjét, Rácz Péter Rikárdót ért méltatlan gyalázkodás után azonban, félek, semmi sem lehetetlen.)

Ezzel együtt van itt néhány szempont, amit érdemes volna megfontolni. Aki esetleg nem tudná: a Charlie Hebdo az elmúlt években mindent megtett azért, hogy kivívja a nagy világvallások híveinek ellenszenvét. Ordenáré karikatúráival rendre megsértette keresztények, muszlimok vagy éppen zsidók millióit – miközben szerkesztői ezeket a képeket nem a vallásgyalázás megnyilvánulásainak, hanem a sajtó- és szólásszabadság kiteljesítésének tekintették.

A Charlie Hebdo néhány vihart kavart címlapja

A Charlie Hebdo néhány vihart kavart címlapja

Nem támogatja a katolikus egyház a melegházasságot? Nosza, a mennyei Atyát hátulról meghágó Jézus Krisztus kerül a címlapra, akinek fenekéből a Szentháromságot jelképező háromszög lóg ki. Lemond tisztségéről Benedek pápa? Az élemedett főpap svájci gárdistával ölelkezik, azzal a felkiáltással: „Végre szabadon!” Nem támogatja a Szentszék a gumióvszer használatát? „Ez az én testem” – emel magasba válaszul a pápa (a Krisztust jelképező szentostya helyett) egy kondomot. A zsidóság idegeit náci tiszttel csókolózó rabbi rajzával vagy éppen a Shoah Hebdo címmel kiadott lapszámok sorozatával borzolták, nem rettenve meg a holokauszton való élcelődéstől sem. Az iszlám híveit pedig sértő megjegyzések kíséretében ábrázolt muszlim karakterekkel, Mohamed gúnyrajzával tűzték pellengérre – miközben a prófétát a Korán szerint még csak ábrázolni is tilos –; nem véletlen, hogy egyik címlapjukon a pápa, egy muszlim vezető és egy zsidó rabbi karöltve követeli: „borítsanak fátylat” a Charlie Hebdóra, azaz regulázzák meg a lapot.

Mindez, nyomatékosítom ismét azok kedvéért, akik esetleg szeretnének félreérteni, semmi szín alatt nem ad felmentést a mostani vérengzésre. Óvatosságra azonban ettől még inthet. Főleg azok után, hogy nem ez az első támadás az orgánum ellen. Egyszer már, 2011 novemberében, dobtak bombát a szerkesztőség épületére, miután Mohamedet „kinevezték” a lap főszerkesztőjének, és ismételten muszlimgyalázó képeket közöltek. Amikor pedig 2012 szeptemberében a prófétát meztelenül ábrázoló képsorozatot publikáltak egy iszlámot gúnyoló filmből, a hatóságok, hasonló támadástól tartva, megerősítették egyes francia nagykövetségek, valamint a lap főhadiszállásának védelmét. Mi több, Laurent Fabius külügyminiszter élesen bírálta az orgánumot, mondván: „Franciaországban ismerjük és megvédjük a szólás szabadságának alapelvét. A jelen helyzetben azonban, amikor napvilágot látott ez az abszurd film, számos muszlim országban tetőfokára hágtak az érzelmek. Valóban értelmes vagy intelligens dolog olajat önteni a tűzre?”

Most, a francia „0107” után mindenki azon tanakodik, miként lehetne megelőzni, hogy a jövőben hasonló mészárlások történjenek. Nyilván – az Egyesült Államok példájára – megerősítik majd a terrorelhárítókat, szigorúbb rendelkezéseket vezetnek be, jobban ellenőrzik a gyanús elemeket. Ezek fontos, és remélhetőleg hasznos intézkedések; félek azonban, a Charlie Hebdo és a hozzá hasonló lapok munkatársai így sem érezhetik majd magukat teljes biztonságban. A brutális Iszlám Állam európai térhódítása is jelzi: mindig lesznek olyan elvakult szélsőségesek/fundamentalisták, akik a legbombabiztosabbnak hitt rendszer kijátszásával megtalálják a módját az esztelen öldöklésnek.

Volna azonban még egy módja annak, hogy az ember elkerülje a mostanihoz hasonló vérengzést. Félve mondom, mert egyáltalán nem vágyakozom a sajtó- és szólásszabadság lábbal tiprójának szerepére – viszont az emberi életet még a sajtó korlát(ozhatat)lan szabadságánál is többre tartom. Felvetésem kiszámíthatóan egyszerű: mivel az Iszlám Állam terroristáit a jelek szerint nem áll módunkban megváltoztatni, csak mi magunk tehetünk bármit is a védelmünkre. Leginkább talán azzal, hogy nem közlünk szakmányban ilyen, nemcsak emberi mivoltukból kivetkőzött vadállatok, hanem minden tisztességes polgár számára viszolyogtató karikatúrákat.

Én a mai helyzetben sajnos nem tudok ennél biztosabb megoldást. De akinek van jobb ötlete, szóljon. És ossza meg a Charlie Hebdo szerkesztőségének túlélőivel is.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

„Ha az lehetek, aki vagyok”

Az amszterdami Anne Frank Ház „Ha az lehetek, aki vagyok” című vándorkiállítása május 31-én érkezik az ELTE Bölcsészettudományi Karára.

Milyen lesz az első világháborús emlékmű?

Megvan az első világháborús emlékműre kiírt ötletpályázat eredménye, de a zsűritagok véleménye megoszlik abban, hogy megszületett-e az a terv, amelynek alapján érdemes volna megvalósítani az alkotást. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Ott félnek legjobban, ahol nincs terrorveszély

A politika nagyban felelős a terrorveszély érzetének fenntartásában – vélekedik Tálas Péter. A biztonságpolitikai szakértő a franciaországi foci EB előtt úgy vélekedett: koncentráltan lehet növelni a biztonsági védelmet, ráadásul a sportesemények elleni támadások még a terroristák esetében is kontraproduktívak.

Konzervatív figyelmeztetés: saját ideológiája veszélyezteti a Fideszt

A posztkommunista elit ledarálásának csak akkor volt értelme, ha a helyükbe lépő újakat a teljesítményük, nem pedig a politika jelöli ki – mondja Mike Károly. A közgazdász szerint tévedés, hogy minél több gazdag embertől lesz virágzó az ország, vagyis hiába hizlalunk állami segédlettel nemzeti nagytőkéseket. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Beleőrülni a Gucci táskába

Huszonöt éve jelent meg Bret Easton Ellis Amerikai psycho című kultregénye. Az akkoriban botrányos mű mára bevonult az irodalomtörténetbe, a főszereplő pedig a yuppie-nemzedék emblematikus figurájává vált. Nagyinterjú az amerikai íróval a friss Heti Válaszban.

Apádat és anyádat tartsd el! – a gyereknek kell fizetnie az idősotthont

Ha az idős szülők ellátásában magukra maradnak a családok, fair dolog-e bíróságon behajtani rajtuk a kényszerből választott idősotthoni ellátás költségét? Egy parlament előtt lévő törvényjavaslat elfogadása esetén tömegével indulhatnak ilyen perek. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Legközelebb tényleg jön a Szabadságpárt Ausztriában?

Történelmi vereség és történelmi győzelem. Az Európai Unióban kis híján Ausztriának lett elsőként szélsőjobbos elnöke, de végül elképesztő fordulatok után zöld államfővel teremtett precedenst. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.