Publi

Szőnyi Szilárd

El lehetett volna kerülni a francia újságírók lemészárlását?

/ 2015.01.07., szerda 16:50 /

Merész kérdés, belátom. A helyzet azonban megkívánja az őszinte szembenézést. Miközben gyászolom a szegről-végről kollégákat, van egy tanácsom vallásgyalázó karikaturistáknak.

Ami ma Franciaországban történt – a Charlie Hebdo című szatirikus lap szerkesztőségében fegyveresek 12 embert lemészároltak, feltehetőleg az orgánum muszlimokat, illetve az Iszlám Államot kifigurázó karikatúrái miatt –, az maga a borzalom. Az emberi tragédiának olyan foka, mely után a legnagyobb hitványság és becstelenség volna megérdemelt büntetésről elmélkedni, pláne kárörvendeni tucatnyi embertársunk halálán. Ez a szemet szemért, fogat fogért elvnél is aránytalanabb megtorlás ugyanis maga a megveszekedett barbárság, melyre semmilyen vallási parancs vagy erkölcsi rendszer nem ad felhatalmazást. (Nem mintha attól tartanék, hogy tömegével érkeznek majd ilyen reakciók; az új év első magyar újszülöttjét, Rácz Péter Rikárdót ért méltatlan gyalázkodás után azonban, félek, semmi sem lehetetlen.)

Ezzel együtt van itt néhány szempont, amit érdemes volna megfontolni. Aki esetleg nem tudná: a Charlie Hebdo az elmúlt években mindent megtett azért, hogy kivívja a nagy világvallások híveinek ellenszenvét. Ordenáré karikatúráival rendre megsértette keresztények, muszlimok vagy éppen zsidók millióit – miközben szerkesztői ezeket a képeket nem a vallásgyalázás megnyilvánulásainak, hanem a sajtó- és szólásszabadság kiteljesítésének tekintették.

A Charlie Hebdo néhány vihart kavart címlapja

A Charlie Hebdo néhány vihart kavart címlapja

Nem támogatja a katolikus egyház a melegházasságot? Nosza, a mennyei Atyát hátulról meghágó Jézus Krisztus kerül a címlapra, akinek fenekéből a Szentháromságot jelképező háromszög lóg ki. Lemond tisztségéről Benedek pápa? Az élemedett főpap svájci gárdistával ölelkezik, azzal a felkiáltással: „Végre szabadon!” Nem támogatja a Szentszék a gumióvszer használatát? „Ez az én testem” – emel magasba válaszul a pápa (a Krisztust jelképező szentostya helyett) egy kondomot. A zsidóság idegeit náci tiszttel csókolózó rabbi rajzával vagy éppen a Shoah Hebdo címmel kiadott lapszámok sorozatával borzolták, nem rettenve meg a holokauszton való élcelődéstől sem. Az iszlám híveit pedig sértő megjegyzések kíséretében ábrázolt muszlim karakterekkel, Mohamed gúnyrajzával tűzték pellengérre – miközben a prófétát a Korán szerint még csak ábrázolni is tilos –; nem véletlen, hogy egyik címlapjukon a pápa, egy muszlim vezető és egy zsidó rabbi karöltve követeli: „borítsanak fátylat” a Charlie Hebdóra, azaz regulázzák meg a lapot.

Mindez, nyomatékosítom ismét azok kedvéért, akik esetleg szeretnének félreérteni, semmi szín alatt nem ad felmentést a mostani vérengzésre. Óvatosságra azonban ettől még inthet. Főleg azok után, hogy nem ez az első támadás az orgánum ellen. Egyszer már, 2011 novemberében, dobtak bombát a szerkesztőség épületére, miután Mohamedet „kinevezték” a lap főszerkesztőjének, és ismételten muszlimgyalázó képeket közöltek. Amikor pedig 2012 szeptemberében a prófétát meztelenül ábrázoló képsorozatot publikáltak egy iszlámot gúnyoló filmből, a hatóságok, hasonló támadástól tartva, megerősítették egyes francia nagykövetségek, valamint a lap főhadiszállásának védelmét. Mi több, Laurent Fabius külügyminiszter élesen bírálta az orgánumot, mondván: „Franciaországban ismerjük és megvédjük a szólás szabadságának alapelvét. A jelen helyzetben azonban, amikor napvilágot látott ez az abszurd film, számos muszlim országban tetőfokára hágtak az érzelmek. Valóban értelmes vagy intelligens dolog olajat önteni a tűzre?”

Most, a francia „0107” után mindenki azon tanakodik, miként lehetne megelőzni, hogy a jövőben hasonló mészárlások történjenek. Nyilván – az Egyesült Államok példájára – megerősítik majd a terrorelhárítókat, szigorúbb rendelkezéseket vezetnek be, jobban ellenőrzik a gyanús elemeket. Ezek fontos, és remélhetőleg hasznos intézkedések; félek azonban, a Charlie Hebdo és a hozzá hasonló lapok munkatársai így sem érezhetik majd magukat teljes biztonságban. A brutális Iszlám Állam európai térhódítása is jelzi: mindig lesznek olyan elvakult szélsőségesek/fundamentalisták, akik a legbombabiztosabbnak hitt rendszer kijátszásával megtalálják a módját az esztelen öldöklésnek.

Volna azonban még egy módja annak, hogy az ember elkerülje a mostanihoz hasonló vérengzést. Félve mondom, mert egyáltalán nem vágyakozom a sajtó- és szólásszabadság lábbal tiprójának szerepére – viszont az emberi életet még a sajtó korlát(ozhatat)lan szabadságánál is többre tartom. Felvetésem kiszámíthatóan egyszerű: mivel az Iszlám Állam terroristáit a jelek szerint nem áll módunkban megváltoztatni, csak mi magunk tehetünk bármit is a védelmünkre. Leginkább talán azzal, hogy nem közlünk szakmányban ilyen, nemcsak emberi mivoltukból kivetkőzött vadállatok, hanem minden tisztességes polgár számára viszolyogtató karikatúrákat.

Én a mai helyzetben sajnos nem tudok ennél biztosabb megoldást. De akinek van jobb ötlete, szóljon. És ossza meg a Charlie Hebdo szerkesztőségének túlélőivel is.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Bartók szellemében

A magyar zenetörténet egyik legnagyobb alakjának hatása ma is óriási, a CAFe Budapest programsorozata is az ő műveivel indul.

Rákositól Vajnáig mindenki, egy helyen!

Rákosi Mátyás meztelen kopasz nőként, Habony Árpád harcosan, Malevics stílusában, Andy Vajna a mélyszegénység mielőbbi felszámolásáért fohászkodva Semjén Zsolt műtermében, L. Simon László pedig mint kékszakállú herceg.

Ön Brüsszelnek vagy Budapestnek üzen majd vasárnap?

Orbán Viktor magasra emelte a tétet: a részvételen áll vagy bukik a népszavazás sikere. De miért vált megosztottá az ország, ha egyébként migránsügyben társadalmi konszenzus van? Rendhagyó kampányértékelés a csütörtöki Heti Válaszban.

Újabb kísérlet a Beatles feltámasztására

Bármennyire kultúrtörténeti jelenség volt is a Beatles, idővel elhalványult a máig koncertező nagy öregek – például a Rolling Stones – mellett. Az együttes „feltámasztására” tesz kísérletet egy Amerikában és Angliában most bemutatott koncert-dokumentumfilm. Részletek a friss Heti Válaszban.

„Esztétikai okokból nem vágunk ki fákat a Múzeumkertben!”

Bemutatásra érdemes kincsek porosodnak a raktárban – mondja a Magyar Nemzeti Múzeum új főigazgatója. Varga Benedek az intézmény soha nem látott mértékű bővítéséről, az alaptalan történelmi legendákról és arról, hány fát vágnak ki a Múzeumkert újjáépítése miatt. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Vajon miért hasznos mindenkinek az észak-koreai diktatúra?

Eddigi legnagyobb atomrobbantásával Észak-Korea összedöntheti azt a nagyhatalmi geopolitikai egyensúlyt, amely a sztálinista rendszer fenntartásában érdekelt. A világnak erre a kihívásra még nincs semmilyen válasza. Részletek a friss Heti Válaszban.

Mi áll a szinte semmiből készült nemzetközi filmsiker hátterében?

Az Ernelláék Farkaséknál Karlovy Vary-i sikere egy házaspár és egyben alkotópáros életének nagy pillanata. Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya a művészlétről, a függetlenség áráról, s arról, levetítenék-e a filmjüket Andy Vajna otthonában is. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Azt hiszi, csak diplomás informatikus létezik? Már régen nem!

Ha egy fiatal gyorsan álláshoz akar jutni, és sokat keresni, akkor azt legkönnyebben az informatika területén teheti meg. Az érintettek mégsem tolonganak, mert azt hiszik, csak diplomás informatikus létezik. Pedig már régen nem. Részletek a friss Heti Válaszban.