Publi

V. Nagy Viktória

Éretten és értetlenül

/ 2001.05.11., péntek 07:42 /

Emlékszem, azt mondták, nem nagy ügy. Pedig nekünk - akkor és ott - annak tűnt. Titoknak. Az első igazi megmérettetésnek, legyőzendő akadálynak, valódi kihívásnak. Próbáltak minket felkészíteni a felkészíthetetlenre, hozzászoktatni a megszokhatatlanhoz. A saját, felnőtt világukhoz. A felnőtté válás gondolatához. Ahhoz a nagybetűshöz, amit ők általában csak Életnek rövidítettek. A pillanatokhoz.

Emlékszem, hétfő volt, reggel. Figyelmesen, de izgatottan hallgattunk és vártunk. Aztán meghallottuk a címeket: "A számvetés mint lelki helyzet és versszervező elv néhány magyar költeményben", "Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című versének értelmezése", illetve "Jellem- és helyzetkomikum egy szabadon választott drámai alkotásban". Emlékszem, meleg volt. Emlékszem, a verseny szelleme jelen volt. Mint mindig és mindenhol. Hiszen sokan voltunk. Többen, mint kellett volna. Kilencvenkettőt írtunk.

Érettségi előtt álltunk, matrózostul, öltönyöstül. Tele hittel, bizalommal, ambícióval, lelkesedéssel, álmokkal és lázálmokkal, a tizennyolc évesek vélt vagy valós romlatlanságával és testi-lelki vágyaival. Valami felfoghatatlan, máig ható korban "tört ránk" az érettség. Akkor, amikor a rendszer túl volt a változáson, vagy legalábbis annak egy részén, de még nem állapodott meg. Emlékszem, elhittük, hogy világot válthatunk. Előttünk volt minden. Küzdöttünk a helyekért, az évekért és önmagunkért. Mert sokan voltunk. Elhittük, hogy helyünk lesz a világban, és hogy legyőzzük azt. Hiszen hatalmas dolgot cselekedtünk: leérettségiztünk. Számot adtunk, bizonyságot tettünk. Pedig azt mondták, nem nagy ügy. Az volt. Nekünk, akkor és ott: a legfontosabb volt.

Nem múlik el év érettségi nélkül. Mint ahogy az érettségiszezon sem múlik el találgatások, előzetes felmérések, utólagos kimutatások és végső következtetések nélkül. Mert a számok egyértelműek, nem hazudnak, csalhatatlanok. Önmagukért beszélnek. Az előrejelzések alapján az idén csaknem száznyolcezren fejezik be középfokú tanulmányaikat. Sokan vannak. Ötvenötezernek jut hely az egyetemeken, főiskolákon. Kevesebbnek, mint kellene? Hogy közülük hányan rugaszkodnak neki az érettséginek, illetve hányan teljesítik azt sikeresen - nos, erről szólnak majd az utólagos kimutatások. És hogy vajon miért csak annyian, és nem többen vagy kevesebben, ezt a "nagy konkluzionisták" fogják majd elmagyarázni. Sőt meg is indokolják, akár szükséges, akár nem.

Nem múlhat el év érettségi nélkül. Ez jó. Még akkor is, ha már rég nem ér annyit ez a bizonyítvány, mint amennyit ért valaha. Nem kell feltétlenül a két háború közötti időre gondolni, elég tíz-tizenöt évre visszanézni. Sok mindenhez elég volt. Sőt néha túl sok is volt. Vezető állásokhoz, magas pozíciókhoz, igazgatósághoz vagy akár miniszterséghez. Sok mindenkinek elég volt. Ma már nem az. Több kell ennél. Mindig több kell a jelenleginél, az éppen időszerűnél. Mert a növekedés dicséretes és látványos. Az oktatásba kerülők, illetve az abban részt vevők aránya a nyolcvanas évektől emelkedik - ez számokkal igazolható, és mint ilyen: megkérdőjelezhetetlen. Ebből következik, hogy egyre többen vannak az érettségizők. És szintén ebből következik a bizonyítvány értékének elhalványulása.

Mint ahogy folyamatosan csökken a színvonal maga is. De vajon kinek, illetve minek a színvonala? Az oktatásé? Az intézményeké? A tanerőké? Hiszen ők "hozott anyaggal" dolgoznak. Hozottal és változatossal, olyannal, amely egyszerre engedetlen és alakítható. Akkor tehát ki is a hibás? A szülő? A környezet? A kor és annak túlzott elvárásai, látható igazságtalanságai? Ezek együtt? Miért van az, hogy miközben egyre több fiatalnak adatik meg a továbbtanulás lehetősége (öröme?), tobzódik a képzetlenség, a műveletlenség, az antiintellektualizmus? Természetesen tisztelet a kivételnek, mert vannak olyanok, akiket éppen a túlképzettségük miatt utasítanak el. Egyáltalán: hogy létezhet ez a két egymásnak teljesen ellentmondó jelenség párhuzamosan? Csak kereshetjük az okokat, az összefüggéseket, ám elhamarkodottan magyarázatot adnunk nem érdemes. Nincs is jogunk hozzá, mert nem szabad az általánosítás hibájába esnünk. Igazából - végzettségünk szerint - éretten, mégis értetlenül állunk e kérdések előtt.

Mi, akkor, kilencvenkettőben számot adtunk. Komolyan gondoltuk és tettük - vagy legalábbis azt hittük. A megfeszített tanulás azonban már jó ideje nem az érettségi, hanem a sokkal fontosabb felvételi miatt van. Az érettségi pedig folyamatosan veszít valamikori presztízséből, egyszerűen szép hagyománnyá nemesül. Ma a tizennyolc évesek többsége - akár a divatot követve, akár a túlélésre játszva - "önmegvalósít". Elszántan, kíméletlenül, szemtelenül és teljesen tudatosan. Aztán tíz év múlva talán elgondolkodik, talán emlékezni fog. Mert jólesik majd visszaemlékezni az érettségi egészséges és természetes izgalmára, az örömökre, a kínlódásra, a vizsga hangulatára.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.