Publi

Borbás Barna

Eurovízió, a világ vicce

/ 2017.12.29., péntek 08:00 /
Eurovízió, a világ vicce

Mi, magyarok minden évben képesek vagyunk ezt a viccparádét komolyan venni.

 

„Keith Richards forog tőled a sírjában.
Pedig a fószer nem is halt meg.”
 (Ford Fairlane)


Két forgatókönyv lehetséges.

1. Erőművek vagy fegyveres testületek helyett dalfesztivál-szervezők közé épül be az Iszlám Állam, az európai civilizáció hatékonyabb romba döntése érdekében.

2. A zsarolóvírus új, különösen szemét alfaja nézői szavazatnak látszó sms-eket is képes küldeni.

Bevallom, vasárnap reggelig nem voltam Pápai József-drukker. (A beazonosíthatóság érdekében: ’Joci’.) Vasárnap reggel azonban megláttam, ki nyerte az úgynevezett Eurovíziós Dalfesztivált. Salvador Sobral, a portugál versenyző. Mutatom:

És tudom, tudom, magánál az Eurovíziónál talán csak az Eurovízión való hőbörgés az unalmasabb, de két polgári szó csak kiszakad az emberből:

EZ MI?

Az ég szerelmére, Józsink sem egy pannon Chuck Berry, vagy mittudomén, Johnny Cash, de ha Salvador Sobral dalszerzői és előadói teljesítményét első hellyel jutalmazzák Európa legnagyobb (?) erre a célra szervezett versenyén, akkor József minden erőfeszítése teljesen felesleges volt, kezdve azzal, hogy megformálta a süssfelnap első hangjait még alsó csoportban.

Sobral produkciója olyan, mint amit első körben kiszórtak a 101 kiskutya betétdal-válogatóján, így vigaszágon mehet xfaktorozni, Justin Timberlake- és Steven Tyler-epigonok kategóriában. (Nem megbántva ezzel Steven Tylert.) Fogalmam sincs, hogyan szavazhatták az első helyig. Ennél már az is jobb lenne, ha sorsolnák az első helyet. Vagy, mondjuk, lamantinok választanák ki, vízben úszó színes labdák segítségével.

De mindez nem baj, ez leginkább az Eurovízió baja. Az enyém az, hogy mi, magyarok minden évben képesek vagyunk ezt a viccparádét komolyan venni. Hónapokig válogatni az énekesek és dalaik között, felépíteni egy karaktert, nem sajnálva a közmédia műsoridejét, majd kivinni az éppen aktuális döntőbe, hogy ott aztán jól elvérezzen. Teljesen mindegy, hogy Józsi milyen szintre gyúrja a fúziós folkot, ide valami más kéne.

Vagy leginkább semmi. Hagyjuk ezt az egészet, menjen az Eurovízióra a reklámfelületért legtöbbet lobbizó zenei producer csemetéje, aztán nézi, aki akarja.

Az én jelöltem 2018-ra a Radikális Amputáció zenekar.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.