Publi

Pogátsa Zoltán

Ezért hibás a kelet-európai modell: nem maradhatunk a multik összeszerelő bázisa!

/ 2017.03.14., kedd 08:02 /
Ezért hibás a kelet-európai modell: nem maradhatunk a multik összeszerelő bázisa!

„A neoliberális politikát helyesen bírálta ellenzékben a Fidesz, kormányra kerülve azonban csúcsra járatta ugyanazt.” Pogátsa Zoltán írása

Arról adott hírt két hete a nemzetközi üzleti sajtó, hogy a kínai bérek meghaladták a mexikói és argentin szintet, és nemsokára elérik a görögöt és portugált. Ezen dél-európaiak pedig ugyebár még mindig, minden válság ellenére magasabbak, mint a magyar vagy általában a kelet-európai bérek. Egy évtizeddel ezelőtt még készpénznek vette mindenki, hogy Kína az alacsony bérekkel versenyző gazdaság mintaállama. Kelet-Európában liberális közgazdászok azzal fenyegették a népeket, hogy ha túl erőteljesen követelik a tisztességes megélhetést jelentő jövedelmet, akkor elmennek az itt megtelepedett nemzetközi cégek Kínába, hiszen ott csak 70 cent az óránkénti bérköltség. Nos, ezzel a Kína-képpel lassan le kell számolnunk.

Szakítania kell azonban Matolcsy Györgynek is azon elképzelésével, hogy Magyarország valamilyen formában a távol-keleti fejlesztő államokhoz hasonló modellre tért át az elmúlt években. Kína valóban ezt tette. A furcsa, ellentmondásos kínai modell, ahol egyetlen, önmagát még mindig kommunistának nevező párt építi a kapitalizmust, leginkább akkor érthető meg, ha meglátjuk, hogy Peking tulajdonképpen a távol-keleti fejlesztő államok modelljére tért át. (Így válik értelmezhetővé a megdöbbentő tény, hogy a Kínai Népköztársaságot kinyitó kommunista politikusnak, Teng Hsziao-pingnek szobra van a jobboldali diktatúra által uralt szingapúri parlament épülete mellett.)

A fejlesztő államokban mindenhol egypárti kormányzás volt évtizedeken át (Japán, Tajvan), sok esetben kifejezetten diktatúra (Dél-Korea, Szingapúr). Magyarországgal ellentétben azonban ezek az országok – és ma már Kína is – nem külföldi forrásokra alapozták fejlődésüket (külföldi működő tőkére, majd manapság EU-s források özönére). Bár az állam mindenhol nagyberuházó volt, közben az iparpolitika megteremtette a hazai magángazdaságot is, amely képes volt a magas hozzáadott értékű végtermékek exportjára. Az állam által létrehozott, megsegített cégek az autógyártásban, elektronikában tevékenykedtek, és nem a kaszinóiparban, a dohánykereskedelemben vagy a csupán hazai közbeszerzéseken versenyképes építőiparban. A beruházások nagy részét ezek a hazai tulajdonú nagyvállalatok végezték, nem az állam. A Samsung a koreai nemzeti össztermék negyedét adja, éves árbevétele pedig nagyobb, mint Románia GDP-je...

Mindehhez persze az kellett, hogy ezek az országok az államilag támogatott vállalati kamatlábak mellett (ez ma már Magyarországon is adott) erőteljesen fejlesztették a társadalom humántőke-ellátottságát. Itthon ezzel szemben húsz éven át annak neoliberális lerohasztása folyt.

A kelet-európai működőtőke-függő modellben a pénzügyminiszterek folyamatosan arra hivatkozva tartották fenn az oktatás és az egészségügy alulfinanszírozottságát, hogy tőkét adóztatva elmennének a multik, az emberek adóztatása meg az alacsony bérek miatt nem lehetséges. Ezért keveset költöttünk a humántőkére, s beragadtunk az alacsony hozzáadott értékű termelésbe.

Ezt a neoliberális politikát helyesen bírálta ellenzékben a Fidesz, kormányra kerülve azonban csúcsra járatta ugyanazt. A társadalom képzettségi és egészségi állapotának emelésére még a szocialistáknál is kevesebbet költött, míg a multik bőkezű állami támogatásokat és adókedvezményeket kaptak. Ahelyett, hogy a magyar kkv-k hazai és nemzetközi pozícióit erősítenék, a transznacionális cégeket segítik külön megállapodásokkal. Egy friss kutatás szerint a legnagyobb tíz cég gyakorlatilag alig fizet adót Magyarországon. Ráadásul a kormány még a multik határokon átnyúló tevékenységének átlátható adóztatását is meggátolja brüsszeli ellenszavazatával. Ez pedig nem a távol-keleti modell, hanem ugyanaz a neoliberális külföldi működőtőke-függő, amelyet az elődje folytatott.

Lassan érdemes hozzászoknunk a gondolathoz: Kína leelőzött minket, mert a kelet-európai modell nem vezet sikerhez.

Az írás a Heti Válasz március 9-i lapszámában is megjelent

Rosta

Vörös Szabolcs

Találkozunk 2016-ban!

Ima Magyarországért Madridban

A Kodály-év alkalmából Gráf Zsuzsanna, az Angelica Leánykar vezetője fesztivált rendezett, és a kórus hamarosan Spanyolországba viszi Kodály és a magyar zene hírét.

Ha ezt elolvassa, lehet, hogy elmegy a kedve a válástól

Döbbenetes a hasonlóság Cserna Antal és az általa alakított pap, Iván élete között: a Pécsi Nemzeti Színház előadásában, az Ádám almáiban játszott szerepéért megkapta a Vidéki Színházak Fesztiválján a legjobb férfi színésznek járó díjat. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Árnyékkormánnyal rukkolhat elő az LMP

Árnyékkormányt alakíthat az LMP miniszterelnök-jelöltje. Szél Bernadett a Heti Válasznak a Ron Werber és pártja közötti kapcsolat hátterét is felfedi. Nagyinterjúnk a csütörtöki lapszámban.

Orbán Viktor nagyon akarja, hogy maradjon Angela Merkel

A hétvégi német választások előtt lapunk tudósítója önfeláldozó bátorsággal a törökök és a szélsőjobb kedvenc berlini negyedeibe is alámerült, hogy felbukkanva megállapítsa: talán túl sokat is imádkozott Orbán Viktor a német kancellár győzelméért. A csütörtöki Heti Válaszból megtudhatja, miért van ez így, illetve mire lehet számítani a jövőben.

Mi történik a dunaszerdahelyi stadionban?

Teltházas otthoni mérkőzések, fantasztikus hangulat, a kárpát-medencei magyarok találkozóhelye. Ezt jelenti az FC DAC 1904 Dunaszerdahely futballcsapata. A fiúkat a gödörből tavaly kihúzó edző, László Csaba szerint ez nem véletlen. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.