Publi

Balázs Zoltán

Ezért tévedés pártprogramokra várni: az érzelmek gigászi csatája jön

/ 2018.02.12., hétfő 08:50 /
Ezért tévedés pártprogramokra várni: az érzelmek gigászi csatája jön

Magyarország nem Oroszország, nálunk a választásokon valódi fordulatok szoktak történni.

John Lukacs ismert gondolata, hogy a történetíró egyik legfontosabb feladata az érzelmek – a közérzület, a néphangulat – történelmének megírása. S persze ez az egyik legnehezebb is. Hiszen milyen forrásból dolgozhatna a történész? Nem esik-e áldozatul személyes érzelmeinek, szubjektív emlékeinek? De akármilyen nehéz is ez, közös tapasztalatunk, hogy igenis van közérzület, közös várakozás; létezik olyasmi, ami még csak a levegőben van, ezért nem tudjuk, micsoda, de erősebb valóság, mint amit a közvélemény-kutatók mérni tudnak. Az ilyesmire fokozottan érzékenyek vagyunk, amikor az ország választásokhoz közeledik.

Magyarország nem Oroszország, nálunk a választásokon valódi fordulatok szoktak történni.

1990-ben még euforikus volt a hangulat, a szabadság és a felszabadulás, a kommunista rendszerrel való végleges leszámolás élménye szinte tapintható volt. Ez megdöbbentően gyorsan elillant, s átadta helyét az elégedetlenségnek, a sértettségnek és a csalódásnak. 1994-ben semmi más nem történt, mint hogy ez az érzelmi hullám tetőzött, elsöpörve az összes kormánypártot és a Fideszt is. 1998-ban aztán újra az elégedetlenségé és a csalódásé volt a főszerep, de ott volt mellette a bizakodás és a remény is, egy nem agresszív lendület és nem önző derűlátás, talán először és utoljára a rendszerváltás utáni választásokon.

2002-ben, a két forduló között azonban az ország közérzülete drámaian kettészakadt: egyik oldalon a rettenetes csalódás és sértettség, a másik oldalon a bizonytalanság és a félelem uralkodott el, s taszította mélypesszimizmusba az egész országot. Ezen 2006 sem változtatott: a jobboldal fogcsikorgatva tűrt, a baloldal pedig a jobboldaltól rettegett. Az agressziótól való rettegés agressziót szült, s 2006 őszén már-már elviselhetetlen lelkiállapotba zuhant az ország.

2010 így ismét a megkönnyebbülés reményét hordozta. Szó sem volt itt egészséges derűlátásról, duzzadó öntudatról, fölszabadulásról. A seb felfakadását várta mindenki, s utána a közös lábadozást és a gyógyulást. De nem ez következett. Agresszív honfoglalás jött, kötelező boldogság és egyetértés. A gyeplő kemény kezekbe került, a jobboldalon tényleg létrejött a legnagyobb társadalmi kisebbség, egyúttal a legnagyobb politikailag szervezett közösség, amely valóban elégedett, rendületlenül, okkal és öntudatosan. Ez a tábor 2014-et már nem is engedte ki a markából. Ám ahogy lenni szokott, éppen emiatt visszatért a félelem, a szorongás, a suttogó ellenállás. S most úgy néz ki, 2018-ban az öntudatos, materiális elégedettség érzülete – amelyet persze remekül körít a megnevezett és kiplakátolt gonosztól való félelem – fog csatázni a fojtott, bizonyos értelemben korlátlanabb és dühösebb félelemmel, a megfoghatatlanabb, de nagyon is valóságos elégedetlenséggel.

Nem a pártprogramok, pártok és pártvezérek küzdenek itt a szavazókért. Gigászi érzelmek csapnak össze mindannyiunk lelkében – és lelkéért.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Betont mindenhova!

Az egyik helyen a teniszre hivatkozva emelnek betonmostrumot, Zuglóban viszont a teniszpályákat veszik el egy fedett futópálya kedvéért.

Itt épített gyurcsányista erőközpontot Lamperth Mónika

A baloldal az esélyesebb az észak-budapesti lakótelepi karéj három választókörzetében, de a XV. kerületben bonyolult a képlet: van itt Lamperth Mónika által építgetett gyurcsányista erőközpont, jelölt a Fidesz lakótelepi szakembere, és egy óvodafelújítás miatt megbüntetett lázadó szocialista is. Választási sorozatunk az Óbudától Újpalotáig nyújtózó kerületek esélyeit latolgatja. Részletek a friss Heti Válaszban.

A disznósajt volt a csúcs a kisgazdák sajtóreggelijén

Pártcunamival indult a hivatalos kampányidőszak, ám a szokásosan jelentkező komolytalan formációk mellett a reaktivált kisgazdáknak és Lévai Katalin volt szoci miniszter pártjának lehet is hatása egy-egy mandátum – elvesztésére. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Huszti Péter: „Ellopta a show-t a politika”

El lehet játszani Hamletet bőrdzsekiben, de ne a ma emberéről, hanem a ma emberéhez szóljon – mondja a Corvin-lánccal frissen kitüntetett Huszti Péter színművész, rendező. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg blöff volt a rezsicsökkentés?

A földgáz külföldi áresése valóban lehetővé tett volna egy méretes lakossági gázárcsökkentést 2015–16 táján, a kormány azonban inkább tartalékba rakta az erre fordítható összeget. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Ez most tényleg össznemzeti ügy – aki magyar, aláír!

Miért kell vért izzadni ahhoz, hogy egymillió uniós aláírás összegyűljön a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezéshez? Csáky Pál, az ügyet az Európai Parlamentben képviselő felvidéki politikus és névrokona, Csáky Csongor, a gyűjtést idehaza szervező Rákóczi Szövetség főtitkára válaszol a csütörtöki Heti Válaszban.