Publi

Borbás Barna

Földárverések: 5 dolog, amire nincs magyarázat

/ 2016.01.20., szerda 08:13 /
Földárverések: 5 dolog, amire nincs magyarázat

Időzítés, árazás, az „aranykalászos gazdák” vizsgája, 300 hektáros bohózat, üres kormányhivatalok – 5 dolog, amire nincs rendes magyarázat a földárverések körül.

„Egy dolgot nem támadott senki: hogy ár alatt adtuk volna el a földeket.” Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, ATV, 2015. január 15.

A fenti mondatot beismerésként azonosítani talán túlzás, annyit viszont mindenképpen megkockáztathatunk, hogy a Miniszterelnökség első embere ösztönösen válogatta így a szavait, védekező pozícióból. Megmagyarázom.

A földárverések tavaly november 16-án kezdődött, év végén lezárult első szakaszának célja országszerte világos volt, legalábbis a kormányzati kommunikáció szerint:

„Megerősítjük a családi gazdaságok, a földművesek gazdasági pozícióit és versenyképességét.”
(Fazekas Sándor miniszter, 2015. október 26.)

„A családi gazdaságokat csak úgy lehet megerősíteni, ha földtulajdonhoz juttatják őket.”
(Bitay Márton államtitkár, 2015. november 4.)

„A föld azé legyen, aki megműveli.”
(Lázár János miniszter, 2015. október)


Nézzünk rá a vonatkozó kék kormányplakátra is: „a nagybirtok helyett a családi gazdaságokat kell helyzetbe hozni”; „minden gazda egyenlő eséllyel indul”. A hirdetményen az alulról nyitott vidéki középosztály, a korán kelő, közepes családi gazdaság két mintatagja látható. (Kulcsszavak: foltozott pulóver, borosta.)

Kormány Információ

Kormány Információ

Nos, ha csupán a kommunikációt nézem, mindez maga a megvalósult ángyánizmus: nagybirtok helyett családok! A föld legyen a földműveseké! Magyar földet a magyar gazdáknak! A plakátra tett felszólítás (Most vegyen földet!) azt sugallja, hogy itt valami olyasmi történik, amiben bármelyik gazda részt vehet.

A program kiindulópontja nehezen vitatható. A december eleji, Győrffy Balázs fideszes képviselővel, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökével és Raskó György agrárszakértővel szervezett páros interjúra készülve nem találtam olyan véleményt, ami ellenezte volna, hogy az állam túladjon a birtokában levő nagyobb földkontingensen, főként, ha az gazdálkodókhoz (tehát még egyszer: gazdálkodókhoz, nem bérbeadókhoz) kerül.

November közepén tehát összesen 380 ezer hektár állami földet hirdettek árverésre, a helyi piaci ár plusz 10 százalék minimális kikiáltási áron.

A rendszer már az első napokban mutatott működési zavarokat, néhány hét múlva pedig az összes árnyoldala láthatóvá vált. Vegyük sorra, hogy mi az az öt dolog, amire nincs valódi magyarázat a földárverések körül!

1. Időzítés. A kapkodás nyilvánvaló jele, hogy úgy vertek dobra az összes földből mintegy 145 ezer hektárt, hogy azokon hosszú távra – akár 2051-ig – lekötött bérleti szerződés van, magyarán az új tulajdonos alkalmasint évekig nem képes érdemben hozzáférni új szerzeményéhez, hiszen más műveli. A hosszú távú bérleti szerződés az egyik ok, ami miatt több helyen az árverés érdektelenségbe fulladt. A kormány próbálta orvosolni a dolgot: jogászi kapkodás indult, hogy lehetővé tegyék a bérleti szerződések módosítását. Nehéz ügy: a korábbi rendszert kétharmaddal betonozta be fideszes többség, a kétharmad azonban a tavalyi időközin elveszett. (Amúgy, persze, van magyarázat az időzítésre, hiszen a bérleti szerződések tetemes része Simicska-érdekeltségeknél van. Kérdés, hogy földügyi simicskátlanítás mennyit tesz hozzá a közügyeinkhez.)

2. Árazás. Csak sejtéseink vannak, hogy pontosan mi alapján kerül a föld annyiba, amennyibe. Egy hektár egy- és négymillió forint között bárhol lehet, a licitálni vágyók sokszor értetlenül álltak a kikiáltási árak előtt, hogy a Nemzeti Földalapkezelő pontosan miért oda lőtte be az árat, ahova.

3. Az „aranykalászos gazdák” vizsgája. Az úgynevezett aranykalászos vizsga segítségével az is földművessé emelkedhetett, aki még életében egy percet sem gazdálkodott. (Ajánlott olvasnivaló itt.) Vagyis az árveréseken való részvétel szigorú feltételeinek egyike viszonylag könnyen kijátszható. A kiskapu létezését Győrffy Balázs fideszes képviselő sem tagadta a nekünk adott interjúban, sőt szakmai prostitúciónak nevezte azt.

4. A 300 hektáros bohózat. A szabály papíron szigorú: egy gazdálkodó legfeljebb 300 hektár földet vásárolhat. Igen ám, de „családi plafon” már nincs, vagyis ha valakinél betelt a limit, küldheti az anyukát, apukát, testvért, gyerekeket a licitre. (Ha valaki véletlenül nem lenne gazdálkodó a családban, az aranykalászos vizsgával könnyen azzá válhat.) Így fordulhatott elő, hogy Mészáros Lőrinc vállalkozó családja összesen több mint 1300 hektárt vásárolt be: Lőrinc testvére, János 207 hektárt vett 247 milláért; Lőrinc felesége, Beatrix 296 hektárt 404 millióért; Lőrincék Ágnes lánya 209 hektárt 443 millióért; Lőrincék Beatrix lánya pedig 276 hektárt 340 millióért.

5. Ürességtől kongó árverések. November 16. után néha kellemetlen, néha vicces fotókat lehetett látni arról, hogy nincs igazán érdeklődés a kalapács alá került földekre. Ennek egyik oka a fent már tárgyalt helyzet: hatalmas földmennyiség van, amire egyszerűen nem éri meg licitálni, mert még hosszú ideig más bérli. A másik ok az árverések kiüresedése: a földet óhajtó befektetők és gazdák sok helyen előre leültek és leosztották, hogy kinek mennyi jut, milyen esélyekkel indul egy-egy licitre. Az előre megkötött alkuk is jelzik, hogy anyagi erő szerint egy-egy faluból legfeljebb két-három gazda képes részt venni az árveréseken. A legtöbb családi gazdálkodó, őstermelő még a hitellehetőséggel együtt sem elég tőkeerős, hogy versenybe szálljon a liciteken a helyi nagygazdákkal, nagybefektetőkkel. (Utóbbiakhoz egyetlen megjegyzés: az árverések feltételrendszere semmilyen garanciát nem jelentett arra, hogy azé lesz a föld, aki megműveli. Meg lehetett volna oldani, hogy csak az licitálhasson, aki maga műveli a birtokot, nem pedig bérbe adja, ám ez a megkötés nem került a feltételek közé.)

*

Ha mindezeket figyelembe vesszük, elég soványnak tűnik a Lázár-féle „lajstrom” a földárverések nem támadható körülményeiről, illetve körülményéről. Mert valóban igaz, hogy nem keltek el áron alul földek, ám többnyire az alulról nyitott vidéki középosztály is hoppon maradt, és a pálya széléről szemlélheti, ahogy az egymással üzleti-baráti kapcsolatban levő helyi erősségek még erősebbek lesznek.

„Elszalasztott lehetőség. Elhúzták előttünk a mézes madzagot, azt’ annyi” – kesergett egy gazdálkodó ismerősöm még karácsony előtti beszélgetésünkkor. Sajnos igazat kellett adnom neki.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Bosszú az online bulvár ellen

A digitális kor első nagy leszámolása az online bulvárral szenvedélyes indulatokat váltott ki Amerikában. Az ügy szálai Magyarországig vezetnek.

Mint a Kossuth téri számháború 2002-ben – A Milla-tüntetéseket is újrajátsszák Varsóban

Hányan is voltak a varsói ellenzéki tüntetésen a hónap elején? A rendőrség szerint alig több mint 30 ezren, Hanna Gronkiewicz-Waltz, varsói főpolgármester szerint – aki a most ellenzéki Polgári Platform (PO) vezetőségi tagja – „negyedmillióan voltunk”. Ahogy lenni szokott, ez a feltupírozott adat ment ki a nemzetközi közvélemény számára, ezt kürtölték szét a külföldi újságírók. Pedig a Piłsudski téren legfeljebb 120 ezer ember fér el. A valóságban 70-90 ezer tüntető lehetett ott.

Milyen lesz az első világháborús emlékmű?

Megvan az első világháborús emlékműre kiírt ötletpályázat eredménye, de a zsűritagok véleménye megoszlik abban, hogy megszületett-e az a terv, amelynek alapján érdemes volna megvalósítani az alkotást. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Konzervatív figyelmeztetés: saját ideológiája veszélyezteti a Fideszt

A posztkommunista elit ledarálásának csak akkor volt értelme, ha a helyükbe lépő újakat a teljesítményük, nem pedig a politika jelöli ki – mondja Mike Károly. A közgazdász szerint tévedés, hogy minél több gazdag embertől lesz virágzó az ország, vagyis hiába hizlalunk állami segédlettel nemzeti nagytőkéseket. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Beleőrülni a Gucci táskába

Huszonöt éve jelent meg Bret Easton Ellis Amerikai psycho című kultregénye. Az akkoriban botrányos mű mára bevonult az irodalomtörténetbe, a főszereplő pedig a yuppie-nemzedék emblematikus figurájává vált. Nagyinterjú az amerikai íróval a friss Heti Válaszban.

Apádat és anyádat tartsd el! – a gyereknek kell fizetnie az idősotthont

Ha az idős szülők ellátásában magukra maradnak a családok, fair dolog-e bíróságon behajtani rajtuk a kényszerből választott idősotthoni ellátás költségét? Egy parlament előtt lévő törvényjavaslat elfogadása esetén tömegével indulhatnak ilyen perek. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.