Publi

Gondolatok a könyvhéten

/ 2001.06.08., péntek 07:48 /

Nemsokára a fák is elektronikusan fognak levelezni. Ez a ma reggeli felismerés lesz vezérmondatom, amikor a könyvhétről, a könyvről, a szóról, a logosz erejéről, titkáról próbálok mesélni.

"Időszámításunk előtt a hatszázas év fordulatának két nagy jelentősége, amely az emberiségen azóta uralkodik: a szakrális szubjektum és a könyv. Ez a kettő az Élet Mestere. Az előbbi az őskori létnek felel meg: mert élő, oldott, nyílt, szabad, közvetlen, személyes, abszolút, intenzív és reális. Az utóbbi a történeti létnek felel meg, mert tárgy, kötött, formált, közvetett, személytelen, viszonylagos, extenzív és reflexív. Az őskorban az Élet Mestere az élő szakrális szubjektum volt, a történeti korban az Élet Mestere a könyv, a szakrális objektum." A Scientia Sacrában írja ezt Hamvas Béla. Hogy a könyv még ma is, az emberi agy információrelévé silányodása, az azonnali kielégülést adó elektronikus levelezés és a légterünket összevissza kaszaboló SMS-ek, tehát a teljes szóértetlenség, a logosz végső integetése korában is valami, azt jelzi a könyvhét máig fennálló intézménye.

A könyv megjelenése az emberi világban nagy változások oka és jele volt. Platón szerint az írás, a könyvek elterjedésével az emberiség végleg elveszti majd emlékezetét. Platón - aki mesterétől, Szókratésztól eltérően már rendszeresen írt - Phaidrosz című dialógusában kifejti, hogy a filozófus játékból ír, és azért, hogy emlékeztetőt hagyjon maga után. A könyvnek Platón nem tulajdonított túl nagy fontosságot, hiszen a könyv az élő beszédhez, a lélegző logoszhoz képest élettelen. Szódögök temetője.

Mégis ez a temető lesz a táptalaja annak a kertnek, amit európai kultúrának nevezünk. Aki megszületik, az már eleve zajló beszélgetésbe kapcsolódik. Életünk első szavát másoktól tanuljuk, már meglévő beszélgetésbe kötődünk általa. Ahogy utolsó szavainkat is mások emlékezik, mondják tovább. A nyelv esszenciája valami időharc, valami folyamatosság. Ha azt mondanám, a kultúra alapja, keveset mondanék. A nyelv a kultúra maga. A - többek között a - görög gondolkodásból sarjadó európai kultúra olyan eredendő beszélgetés, melynek szellemét az egyre hatalmasodó feledékenység korszakaiban éppen a könyvek őrzik. Gondoljunk a humanizmusra, arra az emberszelídítő mozgalomra (Peter Sloterdijk), mely erős expanzív jellege folytán máig hatóan rászelídítette magát Európára. A humanista eszköze a könyv, teleológiájának célképe az olvasó világ, a nagy, békésen doromboló emberiség.

Így lesz az amnézia eszközéből az emlékeztetés eszköze. Lehet, hogy a könyv ellustította memóriánkat, de annak kihunytával éppen a könyv őrzi azt. A könyvekbe kódolt emlékezet az emberi lényeg hordozója (még ha ez a lényeg egy nagy felejtés terében mozog is). A papírnak, a könyvnek teste van, illata. Töltőtollal papírra írunk, halljuk a toll sercegését, érezzük a tinta szagát; egy új könyvet először felnyitunk, belelapozunk: forró kapcsolat ez. Ezek az élmények érzékelhető teret, utat nyitnak meg az írás-olvasás szellemi sétája előtt. Az elektronikus levélnek, az internetről leszedett szövegnek nincs szaga. Hideg kapcsolatban vagyunk vele. A szellem forró, az információ hideg. És ha nem vigyázunk, életünk lassan hozzáhűl.

A hetvenes-nyolcvanas évek könyvheti ünnepein az emberek egy-egy dedikálósátor előtt sorban álltak. Az éhes könyvevő kígyók azóta kihaltak. Vagy éhen haltak, vagy jóllaktak valami mással (ami a kihalás szinonimája). Emberek ma is ki-kimennek a Vörösmarty térre, de egyre inkább csak megszokásból. Könyvet csak az olvasástudók egyre szűkülő rétege olvas. (Az olvasók halmaza egyre pontosabban fedi az írástudók halmazát.) A többiek életereje haszontalan dolgokra megy el: politikára, megélhetésre, szórakozásra. Hányszor hallani: olvasnék én szívesen, de nincs rá időm. Ez a kifogás igaz és nem igaz. Nem igaz, mert amire akarom, ami igazán én vagyok, arra van időm. Innen nézve tehát a kultúrából kizuhant ember ócska mentegetőzése az időhiány. És igaz, mert aki végleg leszokik az olvasásról, annak megszűnik az ideje. Élete így is eltelik, de fennáll a veszély, hogy öregedése puszta élettani folyamat, mely nem jár együtt szellemi nemesedéssel. A kultúrából kizuhant ember halálával nem ér oda sehova, csak egyszerűen elmúlik. Ideje múlik, de nem telik.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.