Publi

Zsuppán András

György Péter találkozása a gyűlölettel

/ 2016.12.31., szombat 12:00 /
György Péter találkozása a gyűlölettel

Visszatekintő: 2016 legnépszerűbb publicisztikái a Válasz.hu-n!

„Mindamellett jelzem azt is, hogy eddigi szerepem a Liget projektben július hónappal lezárult.”

Végleg megszakította az együttműködést György Péter esztéta Baán Lászlóval, derül ki a Magyar Narancs friss számában megjelent cikkéből, amelyben válaszol Mélyi József művészettörténész Liget projektet bíráló cikkére.

György Péter már az előző, július 14-én megjelent interjúban beharangozta, hogy felbontja egy éve megkötött tanácsadói szerződését Baán Lászlóval, a projekt miniszteri biztosával. Az esztéta a kopasz őrzővédők jelenléte miatt döntött a távozás mellett: „Már mondtam, ami történik a Ligetben, számomra elfogadhatatlan, ha tetszik, válóok”, nyilatkozta.

A válásra azóta sor került, cikkét ugyanis azzal kezdi: „Mindamellett jelzem azt is, hogy eddigi szerepem a Liget projektben július hónappal lezárult.” György Péter távozása kétségtelenül érzékeny veszteség a Liget projekt számára, mégpedig két okból: az esztéta fontos szerepet játszott a múzeumi negyed koncepciójának kidolgozásában, másrészt a baloldali-liberális értelmiség emblematikus alakja, akit mindig fel lehetett mutatni, ha igazolni kellett, hogy a Liget ügye nem a szokásos világnézeti választóvonalak mentén osztja meg a magyar értelmiséget. Az egyre élesebb, hisztériáig fajuló politikai ellentét, amely a Liget körül kialakult, pont ezt a szerepet tette lehetetlenné.

Nem lehet már abban a világban, ahova György Péter rokonszenvei, kapcsolatrendszere szerint tartozik, a Liget projekt védelmezőjének lenni. Mégpedig azért nem lehet, mert egy még oly fontos, komoly urbanisztikai, kultúrpolitikai vitából morális konfliktust, jók és rosszak háborúját faragtak.

„Szomorúvá tett az az indokolhatatlan düh és gyűlölet, amellyel számos kiváló, és az indulattól olykor egyre kevésbé kiváló magyar értelmiségi egy nemzetközi normáknak eleget tevő múzeumépítési tervet fogadott. […] Megérne pár nyilvános vitát, hogy miként esett meg velünk, hogy a kultúra emberei magukból kikelve háborodtak fel kulturális közintézmények létrehozása miatt”, írja.

György Péter egy utolsó tanácsot is ad Baánnak: kössön kompromisszumokat, mégpedig „reális és komolyan végiggondolt kompromisszumokat, s ne a növekvő nyomás vagy épp az aktuális botrányok elhárítására szolgáló kommunikációs taktikát” kövessen.

Ez jó tanács, habár a mai helyzetben nehéz megfogadni.

És mégis, a magyar nyilvánosság lehangoló állapotáról tökéletes látleletet ad, hogy az engesztelhetetlenséget és az intoleranciát felpanaszoló esztéta maga is engesztelhetetlen és intoleráns. Azt mondja ugyanis, teljes abszurdum és szomorú, hogy a Ligetvédők mozgalmában egy térben találhatta magát Tamás Gáspár Miklós és Lányi András. Merthogy egyikük „pontosan tudja, hogy az, amit a menekültekkel ez a kormány tesz, tűrhetetlen gyalázat”, a másik viszont támogatója volt a kormány határvédelmi politikájának.

És akkor már nem tüntethetnek együtt a Ligetért, György Péter szerint. Hiszen evidens, ha nem gondoljuk mindenről pontosan ugyanazt, nyilván nem érthetünk egyet semmiben. Akkor nem lehetnek közös ügyeink.

Senki nem vádolhat azzal, hogy oda lennék a Ligetvédőkért (és ez az érzület kölcsönös), de tökéletesen normális dolog, hogy a menekültügyben egyet nem értő TGM és Lányi együtt tüntetnek a Liget fáiért, ha már egyszer károsnak tartják a projektet. A saját álláspont abszolutizálása, minden más álláspont létjogosultságának kétségbe vonása mérgezi meg hosszú ideje az összes diskurzust a hazai közéletben, és pont ez a szemlélet vezetett a Liget körüli konfliktus teljes elmérgesedéséhez is, amiben a szereplők nem egymás álláspontját vitatják, hanem automatikusan, zsigerből elutasítják annak megfontolását, hogy a másik a maga módján jót akar, és bizonyos igazságok birtokosa lehet (más igazságokat meg nyilván nem ért).

A dühre és a gyűlöletre döbbenten rácsodálkozó György Péterrel csupán annyi történt, hogy a Liget-történetben kivételesen saját magát találta a bot rosszabbik végén.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

László Zsolt: „Nekünk ki kell pusztulnunk”

Teljesíthetők-e Jézus tanításai ma, és egy nem hívő játszhat-e a szenvedéstörténetben? László Zsolt szerint erre is választ keres a Passió XXI. című előadás. A Radnóti Színház színészétől megkérdeztük azt is, dolgozna-e Vidnyánszky Attilával. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Merkel bukik vagy Erdoğan? – ez itt a kérdés

Kétséges Recep Tayyip Erdoğan többsége a hatalmát bebetonozó népszavazáson, emiatt fontos neki a nyugati törökség szavazata. A török politikusok kiutasítása miatti bosszúként havi 15 ezer migráns zúdulhat Európára. De kinek a karrierjébe kerül mindez: Merkelébe vagy Erdoğanéba? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Kortársunk, Jézus Krisztus

Profi színházi előadás, gyülekezeti közösségi játék, rockoratorikus, illetve rockzenén alapuló produkciók: húsvét közeledtével megnéztük, milyen múlt- és jelenbeli passiójátékok készültek, s hogy melyik mit üzen a ma emberének. Részletek a friss Heti Válaszban.

Kihátrálhat a kormány a multikat szorongató csomag mögül

A multik megszorongatására szolgáló tervektől a kis magyar boltok is pánikba estek, ami elgondolkoztatta a kormányt. A Góliátok és Dávidok versenyébe a világ több pontján próbál az állam beleszólni – a friss Heti Válaszban bemutatjuk, mekkora sikerrel.

Szeressük a kiegyezést! Történészvita a 150. évfordulón

Elárulták a kiegyezés tető alá hozói március 15-ét, vagy éppen megvalósították a céljait? Miért értékelődött fel Kádár alatt 1867? A kiegyezés 150. évfordulóján ifj. Bertényi Iván és Hermann Róbert történészeket kérdeztük. Interjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.