Publi

Zsuppán András

György Péter találkozása a gyűlölettel

/ 2016.12.31., szombat 12:00 /
György Péter találkozása a gyűlölettel

Visszatekintő: 2016 legnépszerűbb publicisztikái a Válasz.hu-n!

„Mindamellett jelzem azt is, hogy eddigi szerepem a Liget projektben július hónappal lezárult.”

Végleg megszakította az együttműködést György Péter esztéta Baán Lászlóval, derül ki a Magyar Narancs friss számában megjelent cikkéből, amelyben válaszol Mélyi József művészettörténész Liget projektet bíráló cikkére.

György Péter már az előző, július 14-én megjelent interjúban beharangozta, hogy felbontja egy éve megkötött tanácsadói szerződését Baán Lászlóval, a projekt miniszteri biztosával. Az esztéta a kopasz őrzővédők jelenléte miatt döntött a távozás mellett: „Már mondtam, ami történik a Ligetben, számomra elfogadhatatlan, ha tetszik, válóok”, nyilatkozta.

A válásra azóta sor került, cikkét ugyanis azzal kezdi: „Mindamellett jelzem azt is, hogy eddigi szerepem a Liget projektben július hónappal lezárult.” György Péter távozása kétségtelenül érzékeny veszteség a Liget projekt számára, mégpedig két okból: az esztéta fontos szerepet játszott a múzeumi negyed koncepciójának kidolgozásában, másrészt a baloldali-liberális értelmiség emblematikus alakja, akit mindig fel lehetett mutatni, ha igazolni kellett, hogy a Liget ügye nem a szokásos világnézeti választóvonalak mentén osztja meg a magyar értelmiséget. Az egyre élesebb, hisztériáig fajuló politikai ellentét, amely a Liget körül kialakult, pont ezt a szerepet tette lehetetlenné.

Nem lehet már abban a világban, ahova György Péter rokonszenvei, kapcsolatrendszere szerint tartozik, a Liget projekt védelmezőjének lenni. Mégpedig azért nem lehet, mert egy még oly fontos, komoly urbanisztikai, kultúrpolitikai vitából morális konfliktust, jók és rosszak háborúját faragtak.

„Szomorúvá tett az az indokolhatatlan düh és gyűlölet, amellyel számos kiváló, és az indulattól olykor egyre kevésbé kiváló magyar értelmiségi egy nemzetközi normáknak eleget tevő múzeumépítési tervet fogadott. […] Megérne pár nyilvános vitát, hogy miként esett meg velünk, hogy a kultúra emberei magukból kikelve háborodtak fel kulturális közintézmények létrehozása miatt”, írja.

György Péter egy utolsó tanácsot is ad Baánnak: kössön kompromisszumokat, mégpedig „reális és komolyan végiggondolt kompromisszumokat, s ne a növekvő nyomás vagy épp az aktuális botrányok elhárítására szolgáló kommunikációs taktikát” kövessen.

Ez jó tanács, habár a mai helyzetben nehéz megfogadni.

És mégis, a magyar nyilvánosság lehangoló állapotáról tökéletes látleletet ad, hogy az engesztelhetetlenséget és az intoleranciát felpanaszoló esztéta maga is engesztelhetetlen és intoleráns. Azt mondja ugyanis, teljes abszurdum és szomorú, hogy a Ligetvédők mozgalmában egy térben találhatta magát Tamás Gáspár Miklós és Lányi András. Merthogy egyikük „pontosan tudja, hogy az, amit a menekültekkel ez a kormány tesz, tűrhetetlen gyalázat”, a másik viszont támogatója volt a kormány határvédelmi politikájának.

És akkor már nem tüntethetnek együtt a Ligetért, György Péter szerint. Hiszen evidens, ha nem gondoljuk mindenről pontosan ugyanazt, nyilván nem érthetünk egyet semmiben. Akkor nem lehetnek közös ügyeink.

Senki nem vádolhat azzal, hogy oda lennék a Ligetvédőkért (és ez az érzület kölcsönös), de tökéletesen normális dolog, hogy a menekültügyben egyet nem értő TGM és Lányi együtt tüntetnek a Liget fáiért, ha már egyszer károsnak tartják a projektet. A saját álláspont abszolutizálása, minden más álláspont létjogosultságának kétségbe vonása mérgezi meg hosszú ideje az összes diskurzust a hazai közéletben, és pont ez a szemlélet vezetett a Liget körüli konfliktus teljes elmérgesedéséhez is, amiben a szereplők nem egymás álláspontját vitatják, hanem automatikusan, zsigerből elutasítják annak megfontolását, hogy a másik a maga módján jót akar, és bizonyos igazságok birtokosa lehet (más igazságokat meg nyilván nem ért).

A dühre és a gyűlöletre döbbenten rácsodálkozó György Péterrel csupán annyi történt, hogy a Liget-történetben kivételesen saját magát találta a bot rosszabbik végén.

Rosta

Zsuppán András

Találkozunk 2016-ban!

Cseh Tamás születésnapjára

A Cseh Tamás Archívum a dalszerző-énekes születésnapján, január 22-én élő koncertekkel és régi fellépések emlékképeivel várja vendégeit a Budai Várban.

Habsburg György: a Monarchia jobb volt

A magyarországi olimpia egész Közép-Európának hasznos lenne – mondja Habsburg György, a Budapest 2024 pályázat egyik nagykövete, akit Ferenc József és az Osztrák-Magyar Monarchia megítéléséről is kérdeztünk. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Idén beteljesülhet Andy Vajna nagy álma

A Viszkis, a Kincsem és a Budapest noir – többek között e három nagy költségvetésű magyar filmet mutatják be idén. Andy Vajna filmügyi kormánybiztos joggal bizakodhat a nézők visszatérésében. 2017 legalábbis vissza nem térő alkalomnak tűnik.

Minden keresztény egyház tegye a közösbe, amije van!

Idén az ötszáz éve elindított reformáció, a 150 évvel ezelőtti osztrák-magyar kiegyezés és a száz éve lezajlott oroszországi puccs évfordulóján kellene józanul szembenézni a múlttal. A világnak és nekünk, magyaroknak. Részletek a friss Heti Válaszban.