Publi

Stumpf András

Hogy szól a rádió?

/ 2011.07.07., csütörtök 12:12 /
Hogy szól a rádió?

Azt a választ nem fogadom el, hogy a csoportos leépítés csupán racionalizálás, s hogy a most kirúgottak nem dolgoztak, nem jól dolgoztak - láttam a saját szememmel, halottam a fülemmel, hogy sok esetben ennek ellenkezője volt igaz.

Ma megpróbálok méltányos lenni. Egyfelől-másfelől. Nem vagyok nagy híve ennek a hozzáállásnak - ha már véleményt mondunk valamiről, gondoljuk át, mi is a véleményünk, aztán érveljünk, tartsunk ki mellette, amíg valaki össze nem dönti az egészet egy jobb érvvel. Most mégsem ez következik: az aktuális sztorinak, amely épp foglalkoztat, tényleg több síkja van.

Azért mégpedig, mert belelátok - jobban, mint egy átlagos közéleti történésbe. Közelről. Láttam a helyet, az embereket, akiket tegnap szépen lapátra tettek a Magyar Rádióban. Konkrétan a Közelről című műsorban, ahol tavaly óta rendszeresen volt szerencsém véleményt mondani a legkülönfélébb társadalmi jelenségekről, elemezgetni azokat, vitázni - sosem politikáról, hiszen az nem volt profilja a műsornak, de legtöbbször érdekes témákról, amelyeket a szerkesztők időben egyeztettek a megszólalókkal, mi szépen fölkészültünk, kicsi jegyzeteinkkel bevonultunk a stúdióba, aztán hajrá. Közben sokszor csak ámultam, amikor a bejátszások következtek: külföldi professzorokkal, filmsztárokkal, rendezőkkel az adott témában rögzített interjú, összefoglaló - azt éreztem, hogy na, itt tényleg dolgoznak, tudnak nyelveket, olyan az egész, amilyennek egy közszolgálati rádiót elképzelek. Voltak persze gyengébb műsorok, kevéssé izgi témák is, de a cinkhatárt sosem lépték át.

Minthogy napi 3-400 ezer ember hallgatta a műsort, talán a sikerességre sem igen lehetett panasz. Ami egyébként az egész Kossuthra igaz. A fő rádióadó ugyanis az egyetlen közszolgálati médium, amely konkrétan piacvezető, mindmáig őket hallgatják a legtöbben Magyarországon. Noch dazu: amennyire tudom, pénzügyi szempontból is rendben van.

A csoportos létszámleépítéssel persze egyet lehet érteni úgy általában, közmédia-szinten. Az alig nézett, hosszú éveken át pénzlapátként (is) működő MTV esetében például valóban szükségesnek látszik a karcsúsítás. Nem mintha örülnék bármely kolléga útilapujának, persze, hogy nem, de meg tudom érteni, hogy a képernyőn régóta nem lévő Galambtól például elköszönt a médiafőnökség - aligha lehet megmagyarázni, miért kap fizetést az a műsorvezető, akinek nincs műsora. Kérdés persze, mennyivel jobb a Kultúrházat leváltó műsor, hogy igazán telitalálat-e, de ha kevesebb emberrel ugyanolyan, vagy jobb minőségű műsort lehet készíteni a közszolgálatban, az bizony adófizetői szempontból kifejezetten üdvözlendő, sőt, a döntéshozónak kötelező meglépnie az ehhez szükséges lépéseket.

A cél azonban nem lehet más: jó, vagy még jobb minőség. Ha lehet, olcsóbban. Lehet persze, hogy például az imént említett rádióműsort össze lehet hozni így is, hogy tegnap kirúgták készítőinek kétharmadát, de erős szkepszis él bennem. Persze mondhatjuk, hogy várjuk ki a végét, lehet, hogy remek lesz a Kossuth, minek rinyálni néhány közszolgálatisért, mit védem itt ezt a „liberális bandát" (nyilván vannak olyanok a kitettek között, akik barátibb kapcsolatot ápoltak az MSZP-SZDSZ vezetéssel mint a Fidesszel, ez ténykérdés, így van). Hát csak azért, mert amíg a műsor korrekt, hallgatható, informatív, s nem derül ki belőle készítőinek politikai preferenciája, addig az nem is érdekel. Én márpedig ezt tapasztaltam. Sokszor talán túlzásba is vitték az óvatosságot, a középen állást.

A politikai alapú tisztogatásnak tehát semmi értelme nem lenne, nem nyerne vele semmit a kétharmad, csak veszítene a jó híréből - gondoltam korábban, s mivel a Rádió egyik vezetője egy magánbeszélgetés során el is mondta a kinevezése után nem sokkal, hogy ami jó, azon nem tervez változtatni, nem lesz felforgatva fenekestül a rendszer, nem is számítottam ilyesmire. Az azóta szerzett tapasztalatok mégsem azt mutatják, hogy a váltásoknál a minőség javítása lenne a fő szempont.

Persze szubjektív műfaj ez, van, akinek ez a műsorvezető tetszik, amannak a másik, nehéz számokban kimutatni, ki ügyes és ki gyenge. Mégis, „kell egy szakmai minimum, ami alatt nem vezetheti valaki a leghallgatottabb rádió reggeli műsorát" - hogy Somogyi Marcell kollégámat idézzem, aki Csűrös Csilla teljesítményéről írt lesújtó kritikát néhány hete. Na most, Csűrös például nem került a csoportosan leépítendők közé. Nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy személyes kapcsolatok, politikai szimpátiák miatt lehet ott, ahol, korántsem kimagasló kvalitásai alapján.

Őt sem szeretném bántani persze, nem személyes ügy ez - csupán azért említem név szerint, mert a mostani kirúgások előtt eddig csak ő jött újonnan, s szakmailag (igen, ha hiszi a kedves olvasó, ha nem: ez is szakma) bizony finoman szólva sem bizonyult jobbnak elődjénél, a médiatörvény elleni egyperces néma tiltakozásával szerintem is szerepzavarba került, tehát hibázó Mong Attilánál. Márpedig amíg az én pénzemből fizetik a rádiót, addig a lehetséges felhozatal legjobbjai kerüljenek szerkesztői, műsorvezetői székbe, ne személyes és politikai kapcsolatok haszonélvezői.

A médiafőnökség átalakításhoz való jogát persze nem vonom kétségbe, még akkor sem, ha a jogi körülmények miatt csoportos létszámleépítésnek kell álcázni azt is, ami nem az. A Petőfit is át lehet alakítani, el lehet küldeni azokat, akik felépítették, szerkesztették a zenéket, arcot adtak az adónak. Ez tegnap meg is történt. Csak szeretném tudni, mi volt velük a baj, s milyen elképzelése van a Rádió vezetésének a jövőről. Mi a koncepció? Van egyáltalán? Világos érveket, tiszta beszédet. Azt a választ nem fogadom el, hogy mindez csupán racionalizálás, s hogy a most kirúgottak nem dolgoztak, nem jól dolgoztak - láttam a saját szememmel, halottam a fülemmel, hogy ennek ellenkezője volt igaz. Persze hallani fogom nemsokára a változást is.

Remélem, örömmel, s nem igazolódnak be a sejtéseim.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.