Igazságok harca

Múlt héten vitánk volt: Schiffer András, Lánczi Tamás, a Figyelő főszerkesztője és jómagam beszélgettünk közéletről egy lelkes egyetemista csapat felkérésére. Mivel két és fél órán keresztül gyúrtuk egymás véleményét (nem sok sikerrel amúgy, de erről később), így nem is a konkrétumok, hanem az egész véglecsengése inkább a fontos.

Például, hogy bele kell törődni: párhuzamos valóságok vannak, és a párhuzamos valóságok között nincs átjárás. És mindegyik párhuzamos valóság tökéletes, beleköthetetlen logika mentén épült fel.

Ha én azt mondom, hogy ott voltam, és nem úgy történt, arra az a válasz, hogy ott voltál, de úgy történt, csak te nem vetted észre. Vagy nem értetted, hogy úgy történik.

Sokáig azt hittem, ha hiszel az igazadban és őszinte vagy, az mindenre elegendő. Csakhogy már rengeteg igazság van, itt is, ott is felépültek a külön igazságok, így hiába vagy őszinte, a másik igazságok világában az őszinteséged hamissággá torzul.

Abban is hittem, hogy ha azt gondolod, hogy igazad van, és őszinte vagy, akkor be tudsz csempészni legalább valami icipici kis igazságmagvacskát a te világodból a többi világba. Fenét. A párhuzamos valóságok és igazságok nyálkás kígyókként tekeregnek egymás körül, ügyesen elkerülve még az érintkezést is.

Igazságok harca. Vagy beleállsz valamelyikbe, vagy senkit sem érdekelsz. Hogy meg akarod érteni a másik igazságának logikáját, még ha közben egy betűjével se értesz egyet, rég lejárt lemez. A legnagyobb bűn pedig, ha belátod, hogy tévedtél: a másikok győzelemként élik majd meg, s a gyengeségednek tekintik, a „tieid” pedig megvetnek érte, hiszen ki szereti, ha belülről kezdik lebontani a jól felépített, biztonságos igazságát.

A langyosokat pedig kiveti szájából a harci lázba hergelt társadalom.

Viszont a vita megértetett velem valamit. Látva a NER hétköznapi működését, azt gondolja az ember, hogy morálisan bizonyosan neki van igaza. Ettől akarva, akaratlanul azzal hitegeti magát, hogy erkölcsileg a NER felett áll, így bármi is legyen a vége, az erkölcsi győzelem az övé.

Csakhogy

A grundon tartott beszélgetésen Schiffer András hozta szóba, hogy vajon az MVM-hez hasonló, nem piaci, mármint a piacnak nem kitett állami cégek miért hirdetnek orrba-szájba a különböző kormánymédiában? Jogos felvetés, azt hihetnénk, hogy erre csak egyféle magyarázat van, mégpedig, hogy mert így tömik pénzzel a kormányzati nyilvánosság különböző felületeit.

Hát nem!

Van tökéletesen logikus NER-magyarázat is, miszerint Magyarországnak globálisan is helyt kell állnia, főleg most, amikor a bevándorlás miatt gigantikus multicégek fenekednek hazánkra. Ezeknek a cégeknek fel kell mutatni, hogy van például MVM, amely a maga lokálisabb világában felveszi velük a harcot. Ezek a hirdetések ezt mutatják meg a polgároknak.

Na, ja, mondja erre az ember, de akkor miért nem hirdet az MVM a nem kormánypárti médiában is? Ha a kormány tényleg kommunikációs háborút vív a globális cégek ellen, akkor nem az lenne a célja, hogy valamennyi állampolgárát elérje ezzel az információval? Ez volt az én grundos kérdésem.

És a hibátlan NER-válasz: Ennél rosszabbat a kormány nem is tehetne, hiszen a nem kormánypárti médiát zömével épp azok a globális multicégek működtetik, amelyek fenekednek Magyarországra. Márpedig miért kellene az ellenségnél hirdetni?

Szóval hiába hiszed, hogy te vagy az erkölcs bajnoka, a NER-ben ülő NER-másod is pont ugyanazt hiszi, ugyanolyan mély meggyőződéssel.

Úgyhogy az elképzelt erkölcsi győzelem is megy a levesbe.