Publi

Borbás Barna

Így gyászoljuk a budapesti olimpiát

/ 2017.02.23., csütörtök 09:52 /
Így gyászoljuk a budapesti olimpiát

Ha 1941-ben nem lett volna háború, a bécsi döntéskor Észak-Erdéllyel együtt visszacsatolt Máramaros lehetett volna a téli olimpia helyszíne. (Ajánlott olvasmány Killyéni András-Péter Olimpiai álom a Radnai havasokban című munkája.) A borsafüredi olimpia ott lenne minden történelemkönyvben, mint az első magyar rendezés a világjátékok sorában.

Talán mindegy is, hogy akkor vagy most voltunk-e közelebb a győzelemhez, de egy dolog biztos: 2017-ben volt választásunk. A háború nem enged mozgásteret, most viszont önként adtunk be pályázatot, és önszántunkból fogjuk visszavonni.

Mert a 266 151 összegyűjtött aláírás egyrészt nagyon sok, másrészt az „olimpiai álom” megsemmisítéséhez, a tehetetlen önfeladáshoz azért kevés. Döbbenten figyeltem, ahogy a kormányzat és az olimpiai mozgalom kommunikátorai az elmúlt 5 napban úgy jutottak el a pályázat visszavonásáig, mintha csak egyenes, elágazásmentes út vezetett volna oda.

Nem írtam alá a Momentum íveit, azzal együtt, hogy a korrupciós aggodalmakat A-Z-ig ismerem, a buzdító érveket meghallgattam. Az alá nem írás oka részben érzelmi (úgy gondolom, egyszer óriási dolog lenne megélni egy budapesti olimpiát), másrészt a rozsdaövezetekre koncentráló városfejlesztési tervet használhatónak tartom. Ettől még egy percig sem tekintettem az ügyet kérdések felett állónak, vagy valamiféle szakrális küldetésnek.

Az első kormánypárti nyilatkozatokat olvasva látom, mi most a nagyon egyszerű és kényelmes: beleállni, hogy árulás történt, vesztettek a Jók, győztek a Rosszak. Önvizsgálat nélkül csiszolni készre az ellenségképet, mocskos libsizni azokat, akik elvették tőlünk az ajándékot. Mantrázni, hogy ez meg lett volna, de hát így már soha többet.

Nem kéne. Mert a tény mégis csak az, hogy a hatalom és az olimpiai mozgalom lábhoz tett fegyverrel nézte végig a Momentum kampányát. Mert arról nem a „mocskos libsik” tehetnek, hogy a kormány Achilles-sarka lett a korrupció. Nem segített a reflektálatlan hazaárulózás sem. A „nemzeti egység” úgy jött létre, hogy az Olimpiai Védnöki Testületből már rég kihullottak a nem kormányközeli arcok.

Nem mondok többet, akit mélyebben érdekel, hogyan csúszott félre az olimpia ügye, olvassa el Zsuppán kolléga kitűnő írását a mai lapszámban.

Tízmilliárdokat költöttünk közpénzből a Budapest 2024 kandidálás – amúgy kétségtelenül minden ízében profi – kampányára. Elültettük a hitet az emberekben – köztük bennem is –, hogy ez akár jó is lehet nekünk. Majd egyik napról a másikra visszavontuk az egészet. És még csak nem is új világháború miatt. Mintha az elmúlt év kampánya nem is lett volna, mintha nem is lenne fontos vagy megharcolásra érdemes.

Valaki kérjen tőlem elnézést. 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Kettészakadhat az Európai Unió

Ostobaság az EU elképzelése, hogy a vitás kérdéseket a visegrádi országok számára kifizetendő támogatások csorbításával rendezné – állítja Lubomír Zaorálek. A cseh külügyminiszter nem zárja ki, hogy az EU kettészakad. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.