Publi

Hazugság, Kádár-kor a neved!

/ 2012.05.27., vasárnap 10:41 /
Hazugság, Kádár-kor a neved!

„Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon…”

És nem csak a Magyar Rádióban hazudtak, és nem csupán 1956 előtt, ahogy arról Örkény István, az éppen száz éve született Kossuth-díjas író híres szavai vallanak. A hazugság beleette magát a hétköznapokba, a hétköznapjainkba. Mert a hazugság, az elhallgatás nem csak a szovjet tankok fedezetével hatalomba kerültek sajátja volt, arra rákényszerült a mindennapok embere, közöttük persze jómagam is.

A füllentés, ferdítés, szépítés a gyerekkor velejárója, a felnőttkor elérését egyebek mellett az is jelezné, hogy egészséges lelkületű emberként már igenis vállaljuk tetteinkért a felelősséget, nyíltan, egyenesen. Legelső felnőtt-példaképeim, a szüleim azért is okoztak akkora csalódást, amikor ők maguk biztattak hazugságra, a valóság eltagadására, bármi (általam akkoriban még felfoghatatlan) okuk is volt rá. Hogy tudniillik, próbálták a számba rágni 6-7 évesen, ha az iskolában, netán a párton kívüli, tudományos kutató édesapám munkahelyén, a Télapó-ünnepségen megkérdezik, vagy egyáltalán, szóba kerül, dehogyis járunk mi vasárnaponként templomba, pláne hittanra, meg ministrálni!

Aztán jöttek sorban az újabb esetek, amikor rezzenéstelen arccal szajkóztuk, csupán a béke, a szimpla megélhetés, netán éppen az érvényesülés, szakmai, tanulmányi előrelépés reményében az aktuális szajkózni valót. A kisdobosok, az úttörők tizenkét pontját, a KISZ-tagsággal, az egyetemi felvételi reményével járó marxista-leninista blablát. Miközben, súlyos lelki hasadást okozva generációk sorának, otthon a Szabad Európa Rádióból, szüleink, nagyszüleink elbeszéléseiből egészen más, homlokegyenest ellenkező vélemény fogalmazódott meg bennünk.

Nekem, nekünk jó néhányunknak ezért a minap 100 éve született Kádár János uralmából, rendszeréből egyáltalán nem a viszonylagos jólét, létbiztonság emléke maradt meg sírig kísérően, hanem a felnőtt fejjel, „önként és dalolva" véghezvitt őszintétlenség, hazudozás szégyene.

Talán éppen ez a szégyenérzés az, ami a 23 éve halott egykori főtitkárra visszaemlékezők közül egyeseket, méghozzá tanult, jó eszű embereket arra sarkall, hogy valódi szerecsenmosdatáshoz elegendő bátorsággal nem rendelkezvén, inkább ezt a mostani világot próbálják ama régihez hozzáfeketíteni. Így jelenhetnek meg a Mancs legfrissebb számában a politikusként csúfosan megbukott valamikori történész, Pető Iván tollából az alábbi válogatásban szereplő elképesztő mondatok.

Meggyőződéssel állítja, szó sincs arról, hogy az egykori nómenklatúra a 89-90 előtti politikai pozícióját kapcsolati tőkévé és ezen keresztül vállalkozói, vagyoni tőkévé konvertálta volna, hanem sokkal inkább a Kádár-korban szerzett, kiváló politikai, gazdasági szakértelmük, tudásuk emelte őket az élre. Ám ez a mindennapi tapasztalatainkkal homlokegyenest szembemenő kijelentés csupán szerény bevezetője néhány továbbinak. Példának okáért az olyannak, miszerint Kádárnak, Aczélnak és társaiknak manapság feltámadva egyáltalán nem kellene erőlködniük, hogy a hatalmuk múltához kapcsolt egykori félelmüket a „Horthy-fasizmus, az antiszemitizmus, a faji és etnikai diszkrimináció, a sovinizmus, az irredentizmus" visszajövetelét igazoltnak lássák.

És van még tovább is, igaz, már a szöveg végére illesztett, amolyan, egykor szokásban volt „vörös farokkal", azaz a hosszan és meggyőzően taglalt állítások nyilvánvalóan önvédelmi célból történő, rövid és halvány, utólagos megkérdőjelezésével. Helyhiány miatt a bőséges termésből csupán a legszebb álljon itt a megboldogult Kádár szájába adott, elképesztően primitív álkérdésekből: „Miért volt rosszabb az évente egyszer-kétszer ülésező díszparlament, a rendeleti kormányzás, a törvényeket helyettesítő elnöki tanácsi rendeletek rendszere, mint a törvénygyár, ahol a kétharmados többség többnyire csak a nevét adja az egykori Politikai Bizottsághoz hasonlóan szűk grémiumban eldöntött ügyek törvénybe foglalásához?". 2012 tavaszán, ilyesmit olvasva csupán egy valami juthat eszünkbe, mégpedig orvosért kiáltani.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.