Publi

Stumpf András

István, Orbán, Soros és a nemzeti minimum

/ 2017.08.18., péntek 13:50 /
István, Orbán, Soros és a nemzeti minimum

Bosszankodhatnánk is, de minek? Nyár van, ünnep jön, és az ünnep nem a bosszankodás ideje. Az államalapítóé meg pláne nem: a Szent István-i tett nélkül nem tudnám leírni ezeket a sorokat ezen a nyelven, az anyanyelvemen. Minthogy a fogalmak meghatározzák a gondolkodást, gondolkodni is csak másképp tudnék. Jó eséllyel viszont: sehogy. Merthogy nem is léteznék, ahogy a kedves olvasó sem.

Nem biztos, de vélhetőleg rég eltűntünk volna a népek nagy süllyesztőjében, ha Géza és István nincs a helyzet magaslatán ezer évvel ezelőtt. De bizony ott voltak, megszervezték ezt az államot, mi pedig: vagyunk. Létezik a nyelvünk, latin betűkkel írhatunk rajta Facebook-kommenteket, amelyekben kedvünkre anyázhatjuk egymást. Szóval: nekünk nagyon jó.

Aztán írhatunk például egyoldalas kis sillabuszt is a nagyköveteinknek. Már ha mi vagyunk a kormány. Abban – mint a Magyar Nemzetnek megszellőztették – leírhatjuk az ünnepi beszéd kötelező üzenetét: „Választás előtt állunk: Szent István Magyarországa vagy a Soros-terv”.

Bosszankodhatnánk ezen, tényleg. Már Szent István sem szent? Már belőle is aprópénzt kell verni, amelyet aztán gyorsan el is kell költeni az aktuális kampányban? De bosszankodni nem éri meg. Jobb röhögni.

Van min.

A Soros-tervről most nem érdemes szólni, arról már mindent tudunk: megszüntet, felszámol, éket ver, elpusztít. (Röviden.)

Izgalmasabb a másik választási lehetőség. Amely elvileg adott számunkra. Mert az milyen is?

A baloldal számára Szent István a befogadó, migránssimogató; az ajropéer mintapéldánya.

Ehhez persze figyelmen kívül érdemes hagyni a régi vitát, hogy a ’regum’ országot vagy udvart jelent-e az Intelmekben. Ha utóbbit, akkor az a nagy befogadás egészen másképp fest, ugye. „Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő” helyett  „Mert az egy nyelvű és egy szokású udvar gyenge és esendő”.

A baloldal valahogy nem szokott tudomást venni az István-i életmű egynémely apró mozzanatáról, úgy is, mint kötelező templomépítés, vagy hogy olyannyira beleormótlankodott a vallásszabadságba, hogy mindenkit kötelezően bezavart a templomba minden áldott vasárnap.

Reméljük egyébként, a balosok továbbra sem fedezik fel ezt az apróságot. Inkább határozzák csak meg Orbán ellenpontjaként az ajropéer Szent Istvánt továbbra is. Addig sem kezdik el ledöntögetni a szobrát, mint nyomorék ifjúkommunista társaik a déli tábornokokét a tengeren túlon.

No, de mi is az a választás, amely előtt pártunk és kormányunk kiszivárgott titkos dokumentuma szerint állunk? Mi is van akkor, ha „Szent István Magyarországát” (ennek letéteményese kormányértelmezésben nyilvánvalóan a Fidesz és maga Orbán) választjuk a gonosz Soros-terv helyett? Hirtelen akkora lesz az ország megint, mint István korában? Netán megint beparancsolnak mindenkit a templomba vasárnap? Nyilván nem.

A helyes megfejtés: nincs semmi értelme az egésznek. Politikai kommunikáció. Annak nem kell, hogy értelme legyen. Lehet ennyire debil. Eredményt várnak tőle csupán.

Jó hírem mégis van: István, mint látjuk, mind a balosoknak, mind a jobbosoknak a jót testesíti meg. Némileg eltér, hogy miért, de mégis. Előbbieknél, ugye, a gonosz Orbán ellentéte, utóbbiaknál a gonosz internacionalista/liberális/kommunisták ellentéte. Lényeg, hogy Istvánt mindenki szereti. Senki sem vitatja, hogy méltó az ünneplésre.

S amíg ez így van, nem is vagyunk annyira elveszettek. Ha nem is látványos, de bizony: van még közös pont, közös mítosz.

Amit hülye nyilatkozatok és sillabuszok sem tudnak szétverni. 

Amen.

Rosta

Sümegi Noémi

Találkozunk 2016-ban!

Milo országa

Egészen elképesztő jelenség, hogy mifelénk a hangadók jelentős hányada éppen az ellenkezőjét hirdeti annak, ahogyan él. Kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt.

Július elsejéig oda kell érnie Balatonfüredre!

Tüdőbeteg, alkoholista alkotók és orvosuk közötti kötelékek formálták Levendel László képzőművészeti gyűjteményét. A tüdőgyógyász által irányított Korányi Intézet egyszerre volt menedék és lehetőség a traumákat túlélt művészeknek. A kollekcióból július 1-jéig Balatonfüreden látható tárlat azonban jóval több puszta képzőművészeti bemutatónál. Részletek a friss Heti Válaszban.

A mobilitás jövője, a jövő mobilitása

A június 7-én megrendezésre kerülő Infoparlament idén a mobilitás egyre bővülő témakörét járja körbe, hiszen mozgásban a világ, a mobilitás pedig a korábbiaknál jóval több értelmezéssel bír.

„Hillary is utálta, ahogy róla tudósítottunk”

A nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás emblematikus alakjának fia a The New York Times újságírója. Interjú Adam Liptakkal a szólásszabadság kihívásairól, a liberális sajtó elfogultságairól és a politikai korrektség fonákságairól – a friss Heti Válaszban.

Fordulat: összeköltözött Vuk, Süsü, Ursula és Frakk

Újra forog az óriáshordó és a műemlék körhinta a nyolc hektárral bővült pesti állatkertben, ahol a pünkösdi hétvégén a legkisebbek birtokba vehették a Holnemvolt Várat. Jön a sünispotály, ősszel nyit a Cápasuli, épül a Pannon Park. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg a homokhiány miatt drágulnak a magyar építkezések?

Mind gyakoribb a nyersanyaghiány a magyar építőiparban, de ez semmi Ázsiához képest. A gigaépítkezésekhez rengeteg homok kell, de hiába van belőle sok a sivatagban, az nem alkalmas rá. Homokmaffiák és lehetséges megoldások a csütörtöki Heti Válaszban.

Rangon alul házasodnak: így foglalta el a palotákat a középosztály

A 21. századra megmaradt európai monarchiák hercegei és hercegnői már szinte mind közemberekkel házasodnak. Henry herceg és Meghan Markle esküvőjét beárnyékolták a menyasszony családjának botrányai, de az új modell Spanyolországtól Dániáig alapvetően jól működik. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.