Publi

Prőhle Gergely

Jupiter származása

/ 2010.10.13., szerda 11:45 /
Jupiter származása

Publius Terentius Afer rabszolgaként érkezett Rómába. Eredeti nevét nem is ismerjük, Publius Terentiusnak a gazdáját hívták, aki - tehetségét felismerve - felszabadította a rabszolgaságból, a harmadik név, az Afer, vagyis afrikai, arra utal, hogy egy líbiai törzs sarja lehetett.

Terentius a Római Birodalom egyik legnépszerűbb vígjátékszerzőjévé vált, aki harmincas éveinek derekán már meg is halt. Addigra azonban olyan széles körben játszották műveit, hogy Róma hanyatlása után is fennmaradtak, hatása a világirodalomra szinte felmérhetetlen. Moliére számos motívumát vette át, egyes sorai szállóigékké váltak. Közülük is az egyik, ha nem a legismertebb a "Quod licet iovi, non licet bovi", vagyis amit szabad Jupiternek, nem szabad a (kis)ökörnek. Én gyerekfejjel hallottam először, s az igazságérzetemet végtelenül bántotta, hogy a felnőttek a kettős mérce elfogadtatását egy bölcsnek ható, de alapvetően kiábrándító latin mondással igyekeznek nyomatékosítani.

A kettős mérce nemcsak mint vígjátéki szüzsé, hanem mint a nemzetközi politika egyik gyakran tapasztalt jelensége is felbukkan. Kis és nagy államok, ismeretlen és befolyásos politikusok hiába mondják vagy teszik ugyanazt, a fogadtatás eltér egymástól. Az elmúlt hetek sajtójában tallózva gyakran tehette fel magának a kérdést az olvasó: hogy lehet egy kis ország esetében nemzetközi botrány olyasmiből, amelyet néhány - gyakran nagyobb - ország már megtett. Vagy fordítva: miért nem születnek tiltakozó nyilatkozatok olyasmivel kapcsolatban, ami néhány hónappal vagy évvel korábban felháborodás tárgya volt.

A magyar állampolgársági törvény módosítása miatt a nemzetközi sajtóban számos elmarasztaló cikk jelent meg, pedig a szabályozás enyhébb, mint amit Németország vezetett be a kilencvenes években a lengyelországi németek számára. A magyar költségvetési hiány mértéke messze alulmúlja más, nagyobb országok, akár uniós tagállamok hiányszámát - a szigor mégis minket talál el először. A bankadó hazai bevezetése óriási felháborodást keltett. Most, hogy már alig akad ország, ahol ezt ne tették volna meg, Magyarország inkább újítónak számít. Magyar múzeumokban árgus szemekkel keresik a második világháborúban vagy az után elkobzott festményeket, ugyanakkor a győztesek által hadizsákmányként elhurcolt, korábban bizonyítottan magánvagyont képező műkincsek ügyét diszkrét hallgatás övezi. Távolabb tekintve, a svájciak hiába állítják, hogy Londonban vagy Luxemburgban továbbra is nagyobb a veszélye a pénzmosásnak, a svájci banktitok került az európai szabályozás célkeresztjébe.

A roma kisebbség ügyében is hasonló a helyzet: az elmúlt évek olaszországi, sőt németországi gyakorlata számos esetben kérdésessé tette, hogy néhány magasztos elv nem sérül-e. Nem meglepő, hogy az elmúlt pár évben a hazai romagyilkosságok borzalmai, a gárdafelvonulások képei lepték el a nyugati sajtót - gyakorlatilag összekötve Magyarországgal a cigányellenesség toposzát, általában nem feltárva a mélyrétegeket, Olaszliszkát meg sem említve. Már régen próbáljuk sulykolni, hogy a cigányság problémái csak európai keretben orvosolhatóak, mégis, csak Nicolas Sarkozy elnöknek a romániai cigányok hazatelepítésére vonatkozó elképzelései irányították rá a nemzetközi közfigyelmet a helyzet összetettségére. A francia elnök abban reménykedhetett, hogy Jupiternek szabad ilyesmit csinálni, de hamar értesülhetett róla, hogy ezúttal neki sem. Az egyik legjelentősebb francia liberális lap viszont azzal magyarázta Sarkozy kezdeményezését, hogy ő voltaképp magyar. S noha Jupiterként sem járhatna el így, magyarságával az ökörség is indokolható. Erről azonban már az afrikai bevándorló Terentius sem tudna komédiát írni.

Rosta

V. Nagy Viktória

Találkozunk 2016-ban!

Így születik újjá a Múzeumkert

Budapest tele van történeti kertekkel, csak gyakran észre sem vesszük, hogy kertművészeti emlékekkel van dolgunk. A Magyar Nemzeti Múzeum kertjének megújítása példa lehet további parkok újjászületéséhez. A friss Heti Válaszban bemutatjuk a kertrekonstrukció terveit.

Uralkodj, Britannia! – Újra összeáll az angolszász tengely?

A brit kormányfő nemrég arról beszélt Donald Trumpnak: ismét az angolszász országoknak kellene vezetni a világot. A Brexit után London új birodalmat akar létrehozni, és az unió elől elhalászná a nagy piacokat, például Amerikát, Indiát. Részletek a friss Heti Válaszban.

Magyarország adóparadicsom lett

A jelen körülmények között az a gazdaság jár jól, amely fel tudja hívni magára a tőke figyelmét; Európa országai ezen a téren is elkényelmesedtek – véli Pankucsi Zoltán, a Deloitte igazgatója. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Hamarosan a mozikban a Kincsem-film!

Március 16-tól látható a minden idők legdrágább magyar filmjeként beharangozott Kincsem. Herendi Gábor rendező a korszerű történelmi moziról, a nézőkért folyó versenyről és arról, mit keres a XIX. századi történetben Flour Tomi Mizuja. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Népesedési csőd szélén az ország – mutatjuk az okokat

Legutóbbi évértékelőjén Orbán Viktor elismerte: egy, ám annál életbe vágóbb területen, a demográfia katasztrófa megállításában nem sikerült az áttörés. A friss Heti Válaszban áttekintjük, hogy miért vagyunk népesedési csődhelyzetben.

Csík: „Az ünnepeket a politikai célok is túlszuszogják”

Nagyon zárt az a zenei világ, amitől most boldognak kell lenni – véli Csík János népzenész. Manapság mulatni sem tudnak jól az emberek, de az ünnepeket a politikai célok is túlszuszogják. A Csík Zenekar március 11-én a Müpában ad koncertet. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.