valasz.hu/publi/a-nemet-politika-kulcsszava-ami-merkel-bukasat-es-schulz-felemelkedeset-hozhatja-123159

http://valasz.hu/publi/a-nemet-politika-kulcsszava-ami-merkel-bukasat-es-schulz-felemelkedeset-hozhatja-123159

Publi

Kézcsók Krisztina asszonynak

/ 2001.06.22., péntek 07:50 /

"Jobb adni, mint kapni", mondják a bokszolók, s ez néha az életben is így van, még akkor is, ha csak ritkán vásárolunk a Fedél nélkül nevű közkedvelt orgánumból. Kovács István, a bokszoló ezt - most már - jobban tudja, mint e sorok jegyzője.

Amúgy, persze, megkönnyeztük őt.

Sírt Kokó gyereke, s mi vele, mit tehettünk mást, könnyezésbe fogtunk. A nemzeti idol, a hős, a verhetetlen, az, akivé általa egy kicsit mi magunk is lettünk, megkapta a maga pofonjait. Kaptunk tehát mi is, rendesen.

S akkor Kokó felállt. (Szakemberek szerint az volt a baj, hogy túl korán.) Bocsánatot kért a nézőktől, tőlünk, s újra egy lett velünk, egy közülünk. S ez jó: vele nemcsak többen vagyunk, de jobbak is.

Ha vesztettünk, akkor is.

És itt és most álljunk meg egy kicsit. Erre a beköszöntő oldalra - terveink szerint - egy diadalt üdvözlő s a diadalt üdvözítő írást terveztünk. (Posztmodernül: lett tervezve.) Arról álmodoztunk, mint közösség, hogy képesek leszünk szavakat találni a győzelem után, hogy bírjuk a szavakat egymás után rakni úgy, hogy azok együttese sem helyes, sem közhelyes nem lesz. Hogy annyi balszerencse, satöbbi után, megfogyva bár, satöbbi, de "él nemzet e hazán". Nagyjából erről lett volna szó, meg arról, hogy Kokót nem az országképépítő iroda rendelte meg nekünk. Kapott volna egy jó szót talán még az RTL Klub is a töméntelen émelyítés után. Szerettük volna - jobban! - a pösze bemondónőket, az artikulációs bázisukat otthon feledőket, a hosszadalmas unalomkeltést, melyet az izgalom fokozására szántak, szerettünk volna mindent, sokan közülünk talán még a hazájukat is, ha nyer a legcingárabb vitéz.

De nem nyert. Veszített.

A magyar nyelv szívesebben kínál fel szavakat a bajra, a tragédiára, mint az örömre, a közösen átélt - vagy ahogy a költő véste papírra: kivívott! - diadalra. A bánat felkiáltójeleket el nem visel, kérdőjelet sem, természetesen, a kettőspont után azonban következnie kellene valaminek, de nem jön semmi. Egyik baj szüli a másikat. Még a Himnuszunk is oly szomorú, hogy a természetközeli népek sírva fakadnak, ha belehallgatnak. Konkrétan a bús manókra, még konkrétabban busmanokra gondoljunk, ha lehet rám is hallgatni olykor.

És akkor előjött egy asszony, Kokó felesége, Krisztina, és megcsókolta a férjét. A vesztest.

Mert akihez közünk van, akkor is szeretjük, ha éppen - épen! - veszített. Nem csak a győzteshez van közünk. Ostoba amerikánus karrieriskolák tanaival szemben mi, európai hitvallók bizonyítottnak tudjuk: a szenvedés nemcsak magán-, de köztulajdon is.

Krisztina asszony, mikor magához vonta ura fejét, s megcsókolta, egy nemzet szeretetét és hitvallását fordította le egy kis nép nyelvéről a nemzetközire. Láthatta az ország és láthatta a világ: mi a veszteseket is szeretjük. Ha közünk van hozzá. S ha valakihez, hát Kokóhoz lett közünk. Abban a súlycsoportban nyert, ahol nyerni szokott, csakúgy, mint ez a kicsinyre szabott ország. Hiszen a legkisebbek között is van erős és még erősebb. Ez az ország, mely a többség szava szerint a hazánk, a saját súlycsoportjában a legjobb, a legerősebb, a leghatékonyabb, a legtörekvőbb, a leglegebb. Kokó veresége után is ez a leglegebb haza. És Kokót, őt magát sem küldjük el a világmindenségbe, szakmaibban az Universumba, hiszen itthon van közöttünk akkor is, ha éppen más országban készül vagy táncol idegen kötelek között.

Krisztina asszonyt most azért szereti az ország, mert tanúbizonyságot tett arról, milyen az igaz szeretet. Hiszen, mondom közbevetőleg, könnyű szeretni a szépet, a jót, az igazat, s a gazdagot se nehéz. De aki tényleg tud szeretni, az képes szeretni a rosszat, a csúfat, az álszentet is, meg hát, ugye, a szegényt. Krisztina asszony csókja nem a régi győzőnek szólt, hanem az új vesztesnek. Annak, aki talán csak most bizonyosodott meg arról, hogy Krisztina nem a győztesnek, hanem az embernek, a férfinak mondott életre szóló igent.

Erre a csókra vágytunk, eleinte, mindannyian.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.