Publi

Salát Gergely

Kína új Eurázsiát akar – a Nyugattal vívott bokszmeccs színtere Magyarország is

/ 2017.06.26., hétfő 08:50 /
Kína új Eurázsiát akar – a Nyugattal vívott bokszmeccs színtere Magyarország is

„Kína az összeköttetések megteremtésével gyakorlatilag egy kontinenst csinál Eurázsiából. Az új Selyemút elemeként tervezett Budapest–Belgrád-gyorsvasút körüli huzavona is a kínai–nyugati bokszmeccs része.” Salát Gergely írása

Zajlik az élet a Kelet- és Dél-kínai-tengeren: kínai vadászgépek befognak egy amerikai felderítő repülőt, amerikai hadihajó közelít meg kínai bázist, Japán harci gépeket vezényel állítólagos kínai területre, mindenki mindenféle tiltakozó jegyzéket nyújt be mindenkinek.

Az ilyen emberkedés azonban elég csúnyán is végződhet: tizenhat éve, az előző republikánus elnök, ifjabb Bush beiktatása után néhány hónappal – a mostanihoz hasonló időszakban – egy amerikai kémrepülő és egy azt befogni próbáló kínai vadászgép összeütközésekor a kínai gép lezuhant, pilótája meghalt, a kényszerleszállást végrehajtó amerikai gép pedig valóságos aranybányaként szolgált a szorgos kínai műszerészeknek. Most is bármikor történhet ilyesmi, a helyzet azonban 2001 óta annyiban változott, hogy a kínai gazdaság a nyolcszorosára növekedett, a kínai hadsereg költségvetése és ereje pedig még többszörösére – nem biztos, hogy jó ötlet szórakozni vele.

Mindez azt is jelenti, hogy Donald Trump elnöksége mégsem hozott olyan nagy változást a kelet-ázsiai fronton. Washington – hagyományos nagyhatalmi politikáját követve – továbbra sem szeretné, ha Kína terjeszkedne a tengereken, vagyis a Barack Obama által meghirdetett „ázsiai fordulat” politikája folytatódik, Trumpnak esze ágában sincs kivonulni a Csendes-óceán keleti medencéjéből.

Sőt az észak-koreai fenyegetésre hivatkozva – valójában inkább Kína ijesztgetésére – csak odarendelt még néhány hadihajót Kína szájába. Peking pedig továbbra sem tett le arról, hogy afféle kínai beltengerré tegye az őt övező vizeket.

Ez egyébként ironikus módon éppen ugyanaz a politika, amelyet az Egyesült Államok követett a XIX–XX. század fordulója táján, amikor a spanyoloktól elcsaklizta mindazokat a szigeteket – például Kubát és a Fülöp-szigeteket –, amelyek birtoklása révén biztosíthatta kijárását a világtengerekre, és végrehajtotta a kapcsolódó infrastrukturális beruházásokat is (lásd Panama-csatorna). Amerika ezáltal a világtengerek ura lett, a XX. században pedig láttuk, hogy ez mit jelent. Eléggé úgy tűnik, valami hasonlóra készül Kína is.

A kínai nagyhatalmi politika persze nem merül ki annyiban, hogy kémrepülőgépeket hajkurásznak lakatlan szigetek felett, bár ez sem elhanyagolható része az ügynek. A tengerek feletti befolyásszerzés fogyaszthatóvá tételére meghirdették a „XXI. századi tengeri Selyemút” projektet, a szárazföldi nyomulás fedőneve pedig „Selyemút gazdasági övezet”, e kettőt nevezik „Egy övezet, egy út” kezdeményezésnek.

A vállalkozás lényege, hogy Kína és Nyugat-Európa között utak, vasutak, csövek, kábelek, kikötők, repülőterek, logisztikai központok és hasonlók hálózatát építik ki, s az összeköttetések megteremtésével gyakorlatilag egy kontinenst csinálnak Eurázsiából (Kelet-Afrikát is hozzácsapva).

Amennyiben a vízió megvalósul, akkor a több hónapos hajóút helyett akár egy-két hét alatt nálunk lehet, ha szeretnénk rendelni Kínából egy konténernyi gumikacsát a gyereknek – ami feltétlenül pozitív. Ugyanakkor az egész együtt jár a kínai befolyás növekedésével is, ez pedig Amerikának nem tetszik.

Ebből a szempontból az új Selyemút elemeként tervezett Budapest–Belgrád-gyorsvasút körüli huzavona is a kínai–nyugati bokszmeccs része. Persze az utóbbi évezredek nagyhatalmi küzdelmeihez képest minőségi ugrás, ha a harcot egy vasútépítési hitelkonstrukció részletei körül vívják szigorú tekintetű hivatalnokok, és eközben nem irtják ki egyetlen ország lakosságát sem, tehát tulajdonképpen örülhetünk.

A Csendes-óceánon az amerikaiak nyíltan igyekeznek feltartóztatni új riválisukat, viszont a különféle Selyemút-projektek jórészt éppen olyan országokat érintenek, amelyekben az amerikai befolyás eddig gyenge volt. Kérdés, hogy az Egyesült Államoknak van-e kedve és ereje ezeken a területeken új állásokat kiépíteni, s a kínaiakénál több pénze a közép-ázsiai, közel-keleti, balkáni, kelet-közép-európai és afrikai kleptokrata elit maga mellé állítására. A küzdelem mindenesetre már folyik, érdemes figyelni.

Az írás a Heti Válasz június 15-i lapszámában is megjelent

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A disznósajt volt a csúcs a kisgazdák sajtóreggelijén

Pártcunamival indult a hivatalos kampányidőszak, ám a szokásosan jelentkező komolytalan formációk mellett a reaktivált kisgazdáknak és Lévai Katalin volt szoci miniszter pártjának lehet is hatása egy-egy mandátum – elvesztésére. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Huszti Péter: „Ellopta a show-t a politika”

El lehet játszani Hamletet bőrdzsekiben, de ne a ma emberéről, hanem a ma emberéhez szóljon – mondja a Corvin-lánccal frissen kitüntetett Huszti Péter színművész, rendező. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg blöff volt a rezsicsökkentés?

A földgáz külföldi áresése valóban lehetővé tett volna egy méretes lakossági gázárcsökkentést 2015–16 táján, a kormány azonban inkább tartalékba rakta az erre fordítható összeget. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Ez most tényleg össznemzeti ügy – aki magyar, aláír!

Miért kell vért izzadni ahhoz, hogy egymillió uniós aláírás összegyűljön a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezéshez? Csáky Pál, az ügyet az Európai Parlamentben képviselő felvidéki politikus és névrokona, Csáky Csongor, a gyűjtést idehaza szervező Rákóczi Szövetség főtitkára válaszol a csütörtöki Heti Válaszban.

Ki nyerhet áprilisban? Most vasárnap minden eldől

Röviddel a parlamenti választás előtt a pártok a legjobboldalibb megyei jogú városban, Lázár János pátriájában tesztelhetik stratégiájukat. A hódmezővásárhelyi eredményből következtetni lehet majd az országos voksolás végeredményére is. A csütörtöki Heti Válasz címlapsztorija!