Publi

Salát Gergely

Kína új Eurázsiát akar – a Nyugattal vívott bokszmeccs színtere Magyarország is

/ 2017.06.26., hétfő 08:50 /
Kína új Eurázsiát akar – a Nyugattal vívott bokszmeccs színtere Magyarország is

„Kína az összeköttetések megteremtésével gyakorlatilag egy kontinenst csinál Eurázsiából. Az új Selyemút elemeként tervezett Budapest–Belgrád-gyorsvasút körüli huzavona is a kínai–nyugati bokszmeccs része.” Salát Gergely írása

Zajlik az élet a Kelet- és Dél-kínai-tengeren: kínai vadászgépek befognak egy amerikai felderítő repülőt, amerikai hadihajó közelít meg kínai bázist, Japán harci gépeket vezényel állítólagos kínai területre, mindenki mindenféle tiltakozó jegyzéket nyújt be mindenkinek.

Az ilyen emberkedés azonban elég csúnyán is végződhet: tizenhat éve, az előző republikánus elnök, ifjabb Bush beiktatása után néhány hónappal – a mostanihoz hasonló időszakban – egy amerikai kémrepülő és egy azt befogni próbáló kínai vadászgép összeütközésekor a kínai gép lezuhant, pilótája meghalt, a kényszerleszállást végrehajtó amerikai gép pedig valóságos aranybányaként szolgált a szorgos kínai műszerészeknek. Most is bármikor történhet ilyesmi, a helyzet azonban 2001 óta annyiban változott, hogy a kínai gazdaság a nyolcszorosára növekedett, a kínai hadsereg költségvetése és ereje pedig még többszörösére – nem biztos, hogy jó ötlet szórakozni vele.

Mindez azt is jelenti, hogy Donald Trump elnöksége mégsem hozott olyan nagy változást a kelet-ázsiai fronton. Washington – hagyományos nagyhatalmi politikáját követve – továbbra sem szeretné, ha Kína terjeszkedne a tengereken, vagyis a Barack Obama által meghirdetett „ázsiai fordulat” politikája folytatódik, Trumpnak esze ágában sincs kivonulni a Csendes-óceán keleti medencéjéből.

Sőt az észak-koreai fenyegetésre hivatkozva – valójában inkább Kína ijesztgetésére – csak odarendelt még néhány hadihajót Kína szájába. Peking pedig továbbra sem tett le arról, hogy afféle kínai beltengerré tegye az őt övező vizeket.

Ez egyébként ironikus módon éppen ugyanaz a politika, amelyet az Egyesült Államok követett a XIX–XX. század fordulója táján, amikor a spanyoloktól elcsaklizta mindazokat a szigeteket – például Kubát és a Fülöp-szigeteket –, amelyek birtoklása révén biztosíthatta kijárását a világtengerekre, és végrehajtotta a kapcsolódó infrastrukturális beruházásokat is (lásd Panama-csatorna). Amerika ezáltal a világtengerek ura lett, a XX. században pedig láttuk, hogy ez mit jelent. Eléggé úgy tűnik, valami hasonlóra készül Kína is.

A kínai nagyhatalmi politika persze nem merül ki annyiban, hogy kémrepülőgépeket hajkurásznak lakatlan szigetek felett, bár ez sem elhanyagolható része az ügynek. A tengerek feletti befolyásszerzés fogyaszthatóvá tételére meghirdették a „XXI. századi tengeri Selyemút” projektet, a szárazföldi nyomulás fedőneve pedig „Selyemút gazdasági övezet”, e kettőt nevezik „Egy övezet, egy út” kezdeményezésnek.

A vállalkozás lényege, hogy Kína és Nyugat-Európa között utak, vasutak, csövek, kábelek, kikötők, repülőterek, logisztikai központok és hasonlók hálózatát építik ki, s az összeköttetések megteremtésével gyakorlatilag egy kontinenst csinálnak Eurázsiából (Kelet-Afrikát is hozzácsapva).

Amennyiben a vízió megvalósul, akkor a több hónapos hajóút helyett akár egy-két hét alatt nálunk lehet, ha szeretnénk rendelni Kínából egy konténernyi gumikacsát a gyereknek – ami feltétlenül pozitív. Ugyanakkor az egész együtt jár a kínai befolyás növekedésével is, ez pedig Amerikának nem tetszik.

Ebből a szempontból az új Selyemút elemeként tervezett Budapest–Belgrád-gyorsvasút körüli huzavona is a kínai–nyugati bokszmeccs része. Persze az utóbbi évezredek nagyhatalmi küzdelmeihez képest minőségi ugrás, ha a harcot egy vasútépítési hitelkonstrukció részletei körül vívják szigorú tekintetű hivatalnokok, és eközben nem irtják ki egyetlen ország lakosságát sem, tehát tulajdonképpen örülhetünk.

A Csendes-óceánon az amerikaiak nyíltan igyekeznek feltartóztatni új riválisukat, viszont a különféle Selyemút-projektek jórészt éppen olyan országokat érintenek, amelyekben az amerikai befolyás eddig gyenge volt. Kérdés, hogy az Egyesült Államoknak van-e kedve és ereje ezeken a területeken új állásokat kiépíteni, s a kínaiakénál több pénze a közép-ázsiai, közel-keleti, balkáni, kelet-közép-európai és afrikai kleptokrata elit maga mellé állítására. A küzdelem mindenesetre már folyik, érdemes figyelni.

Az írás a Heti Válasz június 15-i lapszámában is megjelent

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Kovács Ákos: Leszállni az egovonatról

A Nyugat nagyon mást ért kultúrán, mint mi, ebben a tekintetben igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat – mondja Kovács Ákos énekes, dalszerző, akit nemrég bemutatott Arany János-estjéről és a jövő évi jubileumi koncertjéről is kérdeztünk. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Az Orbán-modell alappillérei – Magyarország, projektország?

Hogyan sikerül a Fidesznek 2017 végén is vezetni a népszerűségi listát? Miért támogatja őket sok baloldali is? Hogyan érték el, hogy tömegek egzisztenciája függjön a sikerüktől? Ezekre a kérdésekre is válaszol egy új tanulmánykötet – illetve a friss Heti Válasz.

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.