Publi

Vörös Szabolcs

Köszönjük, Lengyelország!

/ 2017.07.06., csütörtök 17:00 /

A varsói Trump-beszéd után végképp érthetetlen, mit csinál Magyarország.

Legyenek bár az Európai Unió éltanulói – mint 2015-ig –, vagy emlegessék őket velünk egy lapon Európa páriáiként – mint most –, egyvalami vitathatatlan: körülöttünk Lengyelország érti a legjobban, mennyit számít, hogy katonai értelemben is a Nyugathoz tartozunk. Aligha véletlen, hogy az amerikai elnökök általában Varsóban nyilvánítják ki, mit gondolnak Közép-Európáról; a kommunizmus bukása óta mindegyikük elment Lengyelországba – George H. W. Bush 1989-ben és 1992-ben, Bill Clinton 1994-ben és 1997-ben, George W. Bush 2001-ben, 2003-ban és 2007-ben, Barack Obama 2011-ben, 2014-ben és 2016-ban (utóbbi egy NATO-csúcs volt Varsóban).

Most pedig Donald Trump.

Kapaszkodhatott a magyar miniszterelnök Tusnádfürdőn, követhette őt Zeman cseh államfő, az Egyesült Államok elnöke a közép-európai államok közül mégis Lengyelországba jött először – s alighanem sokáig utoljára. Trump pedig nagyon fontos dolgokat mondott, sárgulhatunk az irigységtől, hogy nem Budapesten:

  • „Nemcsak azért vagyok itt, hogy régi szövetségesünket meglátogassam, hanem azért is, hogy példaként mutassam fel azoknak, akik keresik a szabadságot”;
  • „A lengyel nép Európa lelke, bár sokat szenvedett a múlt században, a lengyel nemzetet sohasem lehetett kitörölni a történelemből, és sohasem veszítette el a büszkeségét”;
  • „Ahogyan Lengyelországot soha nem sikerült megtörni, úgy a Nyugat sem engedi meg soha, hogy megtörjék. Harcoljunk úgy, ahogy a lengyelek: a családért, a szabadságért, a hazáért, az Istenért”;
  • „Hűek maradunk a Washingtoni Szerződés kollektív védelemről szóló 5. cikkelyének betartásához”.

Megtörtént tehát. Az a Donald Trump, aki egy évvel ezelőtt még a NATO „idejétmúltságáról” beszélt, és úgy emlegette Vlagyimir Putyint, mint a legjobb pajtását, most az oroszokkal szemben talán leginkább szkeptikus közép-európai nemzet fővárosában demonstrálta, hogy Amerika kész megvédeni keleti NATO-szövetségeseit.

Nyilván nem ingyen. Dohoghatunk persze, hogy Trump csak azzal hajlandó szóba állni, aki Washingtonból is látható módon emeli a védelmi költségvetését – és vásárol be lehetőleg amerikai fegyverekből –, de az a helyzet, hogy a NATO-ban sem csak jogaink, hanem kötelezettségeink is vannak. Lengyelország ezt pontosan megértette, mert saját bőrén tapasztalta, hogy nincs más választása.

A varsói Trump-beszéd után végképp érthetetlen, hogy Magyarország – a hosszú idő után végre lényegesen megemelt honvédelmi költségvetéséből, de szövetségeshez méltatlan módon – miért megint az oroszokkal újíttat fel évtizedes haditechnikát, ahelyett, hogy okulna a környező országok példájából, és gyors tempóban elkezdené böngészni a Lockheed Martin- vagy Airbus-katalógusokat.

Persze ezen aligha kell csodálkozni: néhány héttel az után, hogy a külügyminiszterünk kimondta, ő még a lengyel gondolkodásmódot sem érti, az lenne a csoda, ha Trump – amúgy nem túl bonyolult – logikájára jól reagálnánk. Nem egy Orbán–Trump-találkozó, hanem a saját biztonságunk miatt. Amit most a lengyelek igyekezetének köszönhetően újra garantált Amerika.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Alakul a Budapest–Tel-Aviv-tengely – kulcsszerepben Finkelstein

Hasonlóan gondolkodik az izraeli és a magyar kormány Soros Györgyről és a migrációról. De Benjamin Netanjahu budapesti útja azt is jelzi: a zsidó állam nyit az őt a nyugatiakkal ellentétben alig kritizáló visegrádiak felé. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.