Publi

Baritz Sarolta Laura

Tisztább közéletet!

/ 2017.05.05., péntek 08:01 /

A kivándorlók hazahívásával kapcsolatban a legfontosabb tennivaló nem anyagi és nem is törvényi jellegű.

A KSH 2014-es jelentése szerint akkoriban 330 ezer magyar állampolgár élt az európai célállamokban, de ez a szám 2017-ben már a 600 ezret is meghaladja. A külföldön élő magyarok elsősorban a 20–39 évesek közül kerülnek ki, de a kivándorlás a 15–34 éves korosztálynak a legnagyobb kihívás. Az ebből a nemzedékből külföldön élők iskolázottabbak és jobb tanulók a magyar átlagnál, inkább a családalapítás előtt állnak, s családi hátterük is a jobbak közül való. Tehát a magyar népességnek az a hányada fogy, amelyik minőségében tudná fenntartani a hazai társadalmi, gazdasági életet.

Számos intézet vizsgálja a kivándorlás hátterét, okait. A Kopint-Tárki idei elemzése szerint az elvándorlás legfőbb okai között a gazdasági válság elhúzódása, a hazai gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága, az oktatási rendszer elégtelensége szerepel. Utóbbi legfőbb kritikái között az alulfinanszírozottság, a hosszú távú stratégia hiánya, az alkalmazkodóképességre, rugalmasságra való nevelés hiánya szerepel, valamint számos bírálat éri a közoktatás tantárgyszerkezetét, bürokratikus jellegét. Hiányzik az átfogó jövőkép a munkavállalás alakulásáról, amely irányt adna az oktatásnak.

A hazai oktatási rendszer elégtelensége az egyik kulcstényezője az elvándorlás talán legfájóbb mozzanatának: annak, hogy tanulmányaik befejezése után a külföldön tanuló fiatalok nem térnek haza. Az Engame Akadémia kutatást végzett a külföldön tanuló magyar egyetemisták körében: eszerint a diákok 30 százaléka nem tervez hazatérést, 30 százalék bizonytalan, s csupán 40 százalék szándékozik hazajönni végzettségének megszerzése után. Általában elmondható, hogy a magyarországi szakmai lehetőségek nem vonzók a hallgatók számára, hazatérésüknek inkább érzelmi okai vannak. A család, barátok, a szülőföld, a hazai környezet, a kultúra szerepel első helyen a hazatérést motiváló tényezők között.

Felbukkan azonban egy figyelemre méltó ok is: a hazai közéletben való részvétel lehetősége. A politikai szerep esetleges vállalása reményteljes igénye a fiataloknak: a közügyek alakításának szándékával a hazatérők aktív állampolgárokká válhatnak. A külföldön maradók elsősorban a külföldi egyetem hangulatára, a jobb képzési szintre és szakmai lehetőségekre, a magasabb életszínvonalra hivatkoztak, valamint egy jövendőbeli rugalmas, kreatív és fejlődési lehetőséget kínáló munkahely lehetőségére.

Miután minden harmadik 15–29 éves diák tervezi, hogy külföldön tanuljon, hazánknak válaszolnia kell erre a kihívásra, s elsősorban nem (csak) a bérszínvonal emelésével. Mivel az uniós átlagfizetés és a magyar átlagbér közti különbség több mint kétszeres, szükség lenne további bérszintemelésre is – de ez még messze nem elégséges. A következő lépés az alulról jövő munkahelyteremtés lehetőségének kimunkálása lehetne – a kis- és középvállalati szektor erősítésével –, majd az oktatási rendszer rendbetétele, a képzési alapelvek átgondolása és a minőségi oktatás megteremtése következhetne.

De a kivándorlók hazahívásával kapcsolatban a legfontosabb tennivaló nem anyagi és nem is törvényi jellegű. Ha a külföldön tanulók szívesen vennének részt a hazai közéletben, akkor azt kell vonzóvá, tisztává tenni.

Olyanná, amelyben minden magyar állampolgár értékesnek, emberi méltóságában megbecsültnek érzi magát, és amelyben az érdek- helyett az értékvezéreltség a legfőbb hajtóerő. Az ilyen közéletet végső soron a társadalmat alkotó emberek értékrendje, cselekvése hozza létre; minél feljebb megyünk a közéleti hierarchiában, annál nagyobb hangsúllyal. A személyes példaadás a legfőbb vonzó-, illetve taszítóerő a közéletben való részvétel szempontjából. A hazatérés, illetve haza nem térés, az állampolgári közérzet kulcsa itt keresendő.

Az írás a Heti Válasz április 27-i lapszámában is megjelent

Rosta

V. Nagy Viktória

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Új kormány – oktatáspolitikai fordulat jön?

Ha valóban a jegybanki ajánlások alapján kezd bele a kormány a versenyképesség javításába, akkor az oktatásban át kell állítani a váltókat. Részletes háttér a Heti Válaszban.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.