Publi

Stumpf András

Legyen a Pride munkaszünet! – és még két grátisz javaslat a felvonulás szervezőinek

/ 2017.07.07., péntek 10:50 /

Ha kordon lesz, nem lesz Pride! – fenyegették meg az éves, épp holnapra esedékes felvonulás szervezői az ország népét és a világ közvéleményét.

Kit érdekel? – mondta erre magában az ország népe és a világ közvéleménye. Na jó, utóbbi nem mondott semmit, aligha értesült róla, mindenesetre a rendőrség zsarolásához sem tűnik valami erős ütőkártyának ez a durcás „ha kordonoztok, akkor nem vonulunk”. Egyszerűen azért, mert a rendőrség nem valami menő startup, még csak nem is az amerikai követség, tehát nem vágynak testületileg vonulgatni a menetben. Szóval nekik tök mindegy, lesz-e vagy nem lesz. Nekünk is. A Pride nem a mi bulink. Ha inkább mégsem szervezik meg, az semmit sem mond az ország állapotáról, nem a putyinizáció jele, ahogy egyébként könnyedén tálalnák mondjuk az igazmondásáról híres ZDF-en, elfelejtve, hogy szabadon vonulhatnak, csak épp nem akartak vonulni. Tegyük világossá: a kordon a menetelőket biztosítja, védi. Semmi köze a szabadság eltiprásához.

Tehát a szervezők, ha lemondják a rendezvényt, senki mással nem szúrnak ki, csak a momentumos Fekete-Győr Andrással meg azokkal, akiknek fontos a menet, akik alig várják, hogy részt vehessenek. Egy csomó jó szándékú és kedves emberrel egyébként, akik vagy a nagy ügyért (mi is az?), vagy egyszerűen a „szeressük egymást, gyerekek!” mondat jegyében menetelnének egy kellemeset néhány hivatásos jóemberkedő és permanens elnyomottságverseny-szervező vezetésével.

De ne legyünk igazságtalanok! A hivatkozás, amiért a rendőrkordon elfogadhatatlan utóbbiak számára, üdítő. Ezt írják:

„8 éven keresztül a rendezvény egész területe a forgalom és a lakosság elől elzárásra került, ami eleinte a rendezők és résztvevők igényeit is tükrözte az adott társadalmi helyzetben. Meglátásunk szerint azonban a körülmények megváltozása miatt idén már nem indokolt a területlezárás teljes útvonalon történő fenntartása.”

Nagyvonalúan ne törődjünk most az anyanyelvünket ért bestiális támadással („elzárásra került” és a „teljes útvonalon történő fenntartás”), hiszen e terpeszkedő formák tőreit nagyon nemzeti kormányunk nagyon nemzeti minisztériumainak nagyon nemzeti sajtósai is rendre beledöfik a magyar nyelvbe. (Még hogy nem közeledik egymáshoz a hatalom és a szivárványkoalíció!) Az viszont jó hír, hogy a szervezők úgy érzik: nem veszélyezteti őket senki Budapesten. Ha így van, az jó, nagyon jó. Mint bármely más szervezetnek, a szivárványosaknak is joguk van gyülekezni, vonulni, és aki ebben megakadályozná őket, az Magyarország alkotmányát veszi semmibe.

De nini, egy következő kordonellenes érv:

„A rendezvény idei üzenete hangsúlyosan az LMBTQ közösség és a többségi társadalom kapcsolatának erősítéséről szól, aminek kiemelt eszköze a Budapest Pride demonstráción a résztvevők és az érdeklődők vagy csak arra járó lakosok találkozzanak.”

Kedves szervezők, valamit nagyon félre tetszenek érteni!

Az „arra járó lakosok” meg a „többségi társadalom” kétségkívül sokféle vággyal bír, a melegmaratonba való véletlen belefutás viszont – fájdalom – nem tartozik közéjük. Ha netán kisgyerekkel van az ember, gondolkodhat, hogy mit mondjon, amikor a lurkó felteszi az egyébként jogos és kézenfekvő kérdést: „Apa, a bácsi miért van rózsaszín bugyiban és miért rúzsos a szája neki?” Ilyenkor, rövid töprengés után még a genderügyekben otthonos járókelő is elveti annak lehetőségét, hogy tíz percben vázolja az identitásválasztás emberijogista megközelítésének történetét, majd újabb öt percben értő kritikáját is adja annak. Inkább letudja annyival, hogy „Ez is farsang, csak mindig nyáron tartják”. Jobb így mindenkinek, érti a gyerkőc is, megnyugszik, de az áhított közelebb kerülés... nos, az így bizony nem jön össze.

A nemes célhoz ezért igyekszünk hozzásegíteni a társaságot néhány tanáccsal. Ha maradt még pályázati pénz az Open Society Foundation-nél tanácsadásra – még azt sem kérjük. Grátisz.

1. Ha rokonszenvindexet akar növelni a sokbetűs közösség, tűzzön ki olyan célt, amellyel jól jár a többség is. Például: tartsák a menetet ezentúl péntekenként és követeljék, hogy legyen munkaszüneti nap. Amúgy is olyan ez már lassan, mint a május elsejék voltak egykoron, internacionalista, balos, elnyomottak hősi harca stb. Kötelezővé nem kellene tenni, viszont ha az lenne a követelés, hogy minden július első pénteke legyen a „Büszkeség Napja”, és mint rendkívül fontos nap, dolgozni se kelljen ilyenkor, máris lenne valami, amit megérné támogatnia a tömegeknek is. Dolgozni nem szeretünk, a hosszú hétvégéket bírjuk. Máris lehetne mondani valamit arra a kérdésre, amelyre ma hosszú csönd csak a válasz: „Mit adtak nekünk a prájdosok?”

A szeretet valóság, Isten csak mese - üzente egy Pride-os zászló

A szeretet valóság, Isten csak mese - üzente egy Pride-os zászló

2. Hasznos lehet továbbá a többségi társadalom bevonására, ha a résztvevők nem provokálnak más kisebbségeket, például a hívőket. Nem, ne tessék azzal jönni, hogy de hát nem is, meg hogy csak a csúnya média ragadja ki azt a néhány, dildós feszülettel pózoló, Istent mesének nevező táblát magasba tartó figurát. A szervezők felelősek a rendezvényükért, s joguk van leszedni a kamionról az ízléstelen vallásgyalázókat. Ha ez mégsem oldható meg, hiszen minden rózsafüzérrel maszturbáló önkifejező mellé nyilván nem lehet rendezvénybiztosítót állítani, van ám megoldás arra is! Egy rövid nyilatkozat. Még ma. „Kedves Résztvevők, megkérünk mindenkit, hogy tartózkodjon más kisebbségek, társadalmi csoportok, vallási közösségek érzékenységének szándékos megsértésétől. Köszönettel: a szervezők.” Ennyi. Amint van ilyen közlemény, máris csak a reverendában verető ízléstelen figura felelőssége lesz, amit csinál. Addig azonban, amíg ilyen közlemény nincs, joggal lehet provokatívnak tekinteni a rendezvényt, ha megint előfordul alatta ilyesmi. Félreértés ne essék: provokálni is joga van mindenkinek. A Pride-nak is, ha akar. Csak nem nehéz belátni, hogy a provokáció nem fér össze a többségi társadalomhoz való közelebb kerülés nemes eszméjével. Az álszentség meg nem csak a katolikusoknak nem áll jól. A prájdosoknak sem.

3. Tartózkodni ildomos az olyan nagyképű szövegektől, amilyen a momentumosoké, hogy ugyanis 2017 van, ezért megyünk vonulni. Tehát, hogy aki nem megy, az nem érti az idők szavát, baktat a történelem rossz oldalán. Magyarán: elmaradott lúzer. A legcsattanósabban erre a gőgös álláspontra épp egy homoszexuális szerző válaszolt: „Kedves Momentum, így inkább ne képviseljetek minket, buzikat!” címmel. Érdemes elolvasni. Aki tehát nem megy a vonulni, az nem rossz ember, csupán vagy nem érdekli a dolog, vagy nem ért egyet az alapállításokkal sem. Például azzal, hogy jogegyenlőtlenségben élnének itthon a maguk neméhez vonzódók. Elfogadás, vonulók, elfogadás! Az nagyon fontos. A más véleményűeké éppúgy, ahogy fontos az is, hogy szexuális orientációja miatt ne bélyegezzenek meg senkit, ne tekintsék amiatt rossz embernek.

Aki tehát nem megy ki, az nem feltétlenül azért nem lesz ott, mert utálja a homoszexuálisokat, vagy mert fél tőlük (homofób). Hanem mert, mondjuk, mást gondol az államilag elismert intézmények és az emberi jogok szerepéről, mibenlétéről, mint a rendezvény szervezői. Magánügynek tekinti például a szexualitást, amellyel kapcsolatban annyi fontos államilag, hogy az állam ne szóljon bele. Minden felnőtt ember azzal és azt, amit ő és az a másik is akar. Ma ez nagyon helyesen megvalósul, állami kedvezményeket viszont ebből a helyes elvből nem lehet és nem is szabad levezetni.

Vagyunk néhányan, akik így gondolják, de emellett remekül együtt tudunk élni azzal, hogy mások meg máshogy. Azzal is, hogy vonulva fejezik ki véleményüket.

Tehát miközben a világraszóló új május elseje szervezői hálózatai, finanszírozói és az ő világképük távol állnak tőlünk, a legőszintébben kívánunk békés, kellemes időtöltést szombatra mindenkinek.

Akár lesz Pride, akár nem.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Kovács Ákos: Leszállni az egovonatról

A Nyugat nagyon mást ért kultúrán, mint mi, ebben a tekintetben igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat – mondja Kovács Ákos énekes, dalszerző, akit nemrég bemutatott Arany János-estjéről és a jövő évi jubileumi koncertjéről is kérdeztünk. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Az Orbán-modell alappillérei – Magyarország, projektország?

Hogyan sikerül a Fidesznek 2017 végén is vezetni a népszerűségi listát? Miért támogatja őket sok baloldali is? Hogyan érték el, hogy tömegek egzisztenciája függjön a sikerüktől? Ezekre a kérdésekre is válaszol egy új tanulmánykötet – illetve a friss Heti Válasz.

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.