Publi

Salát Gergely

Lepisilni a Himalájáról: ez ma a legkomolyabb geostratégiai fenyegetés

/ 2017.08.01., kedd 16:36 /
Lepisilni a Himalájáról: ez ma a legkomolyabb geostratégiai fenyegetés

Június óta közepesen vicces videofelvételek érkeznek a kínai–indiai–bhutáni határvidékről, amelyeken kínai és indiai katonák lökdösik, taszigálják egymást.

Mindez azzal kezdődött, hogy a kínaiak útépítésbe fogtak a 750 ezer lakosú, fél magyarországnyi területen fekvő Bhutánhoz tartozó kietlen Doklam-fennsíkon, melyet a kínai állam magának követel. Mire a bhutániak az indiaiakhoz fordultak segítségért. Akik be is vonultak a területre, s máris indulhatott egymás önfeledt gyömöszölése. (Fegyvert az első vonalban vitézkedő határőrök szerencsére nem kapnak.) A dolog ugyanakkor kevésbé szórakoztató, ha belegondolunk, hogy itt mégiscsak két 1,3 milliárdos atomhatalomról van szó, melyek 1962-ben már vívtak egy véres háborút egymással.

A kínaiaknak és az indiaiaknak több mint fél évszázada vannak határvitáik, s a különböző incidensek se ritkák. A mostani ramazúri azonban nem a bevett konfliktuszónák valamelyikében tört ki, hanem egy Kína által kontrollált, de Bhután által is magáénak követelt területen, s az indiaiak ide vonultak be. India viszont úgy érezte, nem engedheti meg, hogy a kínaiak kényelmesen berendezkedhessenek a Doklam-fennsíkon, mert az túl közel esik ahhoz a folyosóhoz, amely Nepál és Banglades között India nagy részét összeköti saját északkeleti államaival. Ha a kínaiak katonai infrastruktúrát építenek ki a legkeskenyebb részén mindössze 23 km-es, Csirkenyaknak nevezett indiai területtől karnyújtásnyira, akkor egy nagyobb hepaj esetén szépen kettévághatnák Indiát.

Az indiaiak amúgy is kissé frusztráltak Kína miatt. A Tibetet uraló Kína stratégiai előnyét annak idején Csou En-laj kínai miniszterelnök állítólag így adta Nehru indiai elnök tudtára: „Ha el akarnánk pusztítani Indiát, kivezényelnénk százmillió kínait a Tibeti-fennsík peremére, és megparancsolnánk, hogy vizeljenek le. Belemosnánk önöket az Indiai-óceánba.”

Ez azért elég fenyegető kilátás, hát még, ha azt vesszük, hogy az utóbbi évtizedekben Kína szépen elhúzott Indiától. Három évtizede még nagyjából egy szinten voltak, de ma már a kínai GDP ötször nagyobb az indiaiénál, s Peking nemzetközi befolyása, tekintélye és katonai ereje is nagyobb. S mindezt Kína arra (is) használja, hogy bekerítse Indiát: északon uralja Tibetet, nyugaton az ősellenség Pakisztán a legjobb haverja, keleten Mianmarban nyomul, délen Srí Lankának udvarol. A tengeren meg anyahajókat épít.

Persze Kínának is vannak sérelmei és félelmei. A területi viták mellett az sincs jó hatással a kapcsolatokra, hogy Indiában székel a dalai láma emigráns tibeti kormánya. Ráadásul az indiai gazdasági növekedés üteme nemrég megelőzte a kínait, s a demográfia is Indiának dolgozik: az elöregedő Kínával szemben India egyre fiatalabb, munkaképes lakossággal rendelkezik – nemsokára a világ legnépesebb állama lesz –, és záródhat az olló a két birodalom gazdasága között. Vagyis miközben Kína az USA kihívója, idővel őt is kihívhatja az egyre magabiztosabb India. Hát még, ha a külső nagyhatalmak is bekavarnak: Indiát annak idején a szovjetek próbálták bűvkörükbe vonni a kínaiakkal szemben, ma pedig egy nagy amerikai–indiai egymásra találás nem lenne meglepő, ez viszont Kínát fenyegetné bekerítéssel.

Pekingben idén pártkongresszus lesz, Indiában pedig 2019-ben választás, s a kisebb konfliktusok jót tehetnek a regnáló vezetések népszerűségének. Így jó eséllyel a mostani vitát nem fogják belátható időn belül rendezni, de a konfliktus eszkalációja se valószínű. Szerencsére a két országnak bőven vannak közös érdekei, például az iszlám terrorizmust egyikük se szereti, és a problémák kibeszélésére is megvannak a fórumaik a G20-tól a Sanghaji Együttműködési Szervezetig, amelybe a múlt hónapban lépett be India. Kína és India tehát várhatóan nem esnek egymásnak teljes erővel, de egy kis tuszkolódás lesz még azon a határon.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Kettészakadhat az Európai Unió

Ostobaság az EU elképzelése, hogy a vitás kérdéseket a visegrádi országok számára kifizetendő támogatások csorbításával rendezné – állítja Lubomír Zaorálek. A cseh külügyminiszter nem zárja ki, hogy az EU kettészakad. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Gulyás Gergely: „Ilyen diktatúrát kívánok mindenkinek!”

Nem tudja, nyertünk-e bármit is a CEU-üggyel, s amikor állami cégeknél a prémium megközelíti az éves fizetést, az elfogadhatatlan – mondja Gulyás Gergely. A Fidesz alelnöke szerint nem szabad felülniük a téves látszatnak, hogy a mutyiügyek következmények nélkül maradnak. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.