valasz.hu/publi/a-chavez-szabaly-126635

http://valasz.hu/publi/a-chavez-szabaly-126635

Publi

Salát Gergely

Lepisilni a Himalájáról: ez ma a legkomolyabb geostratégiai fenyegetés

/ 2017.08.01., kedd 16:36 /
Lepisilni a Himalájáról: ez ma a legkomolyabb geostratégiai fenyegetés

Június óta közepesen vicces videofelvételek érkeznek a kínai–indiai–bhutáni határvidékről, amelyeken kínai és indiai katonák lökdösik, taszigálják egymást.

Mindez azzal kezdődött, hogy a kínaiak útépítésbe fogtak a 750 ezer lakosú, fél magyarországnyi területen fekvő Bhutánhoz tartozó kietlen Doklam-fennsíkon, melyet a kínai állam magának követel. Mire a bhutániak az indiaiakhoz fordultak segítségért. Akik be is vonultak a területre, s máris indulhatott egymás önfeledt gyömöszölése. (Fegyvert az első vonalban vitézkedő határőrök szerencsére nem kapnak.) A dolog ugyanakkor kevésbé szórakoztató, ha belegondolunk, hogy itt mégiscsak két 1,3 milliárdos atomhatalomról van szó, melyek 1962-ben már vívtak egy véres háborút egymással.

A kínaiaknak és az indiaiaknak több mint fél évszázada vannak határvitáik, s a különböző incidensek se ritkák. A mostani ramazúri azonban nem a bevett konfliktuszónák valamelyikében tört ki, hanem egy Kína által kontrollált, de Bhután által is magáénak követelt területen, s az indiaiak ide vonultak be. India viszont úgy érezte, nem engedheti meg, hogy a kínaiak kényelmesen berendezkedhessenek a Doklam-fennsíkon, mert az túl közel esik ahhoz a folyosóhoz, amely Nepál és Banglades között India nagy részét összeköti saját északkeleti államaival. Ha a kínaiak katonai infrastruktúrát építenek ki a legkeskenyebb részén mindössze 23 km-es, Csirkenyaknak nevezett indiai területtől karnyújtásnyira, akkor egy nagyobb hepaj esetén szépen kettévághatnák Indiát.

Az indiaiak amúgy is kissé frusztráltak Kína miatt. A Tibetet uraló Kína stratégiai előnyét annak idején Csou En-laj kínai miniszterelnök állítólag így adta Nehru indiai elnök tudtára: „Ha el akarnánk pusztítani Indiát, kivezényelnénk százmillió kínait a Tibeti-fennsík peremére, és megparancsolnánk, hogy vizeljenek le. Belemosnánk önöket az Indiai-óceánba.”

Ez azért elég fenyegető kilátás, hát még, ha azt vesszük, hogy az utóbbi évtizedekben Kína szépen elhúzott Indiától. Három évtizede még nagyjából egy szinten voltak, de ma már a kínai GDP ötször nagyobb az indiaiénál, s Peking nemzetközi befolyása, tekintélye és katonai ereje is nagyobb. S mindezt Kína arra (is) használja, hogy bekerítse Indiát: északon uralja Tibetet, nyugaton az ősellenség Pakisztán a legjobb haverja, keleten Mianmarban nyomul, délen Srí Lankának udvarol. A tengeren meg anyahajókat épít.

Persze Kínának is vannak sérelmei és félelmei. A területi viták mellett az sincs jó hatással a kapcsolatokra, hogy Indiában székel a dalai láma emigráns tibeti kormánya. Ráadásul az indiai gazdasági növekedés üteme nemrég megelőzte a kínait, s a demográfia is Indiának dolgozik: az elöregedő Kínával szemben India egyre fiatalabb, munkaképes lakossággal rendelkezik – nemsokára a világ legnépesebb állama lesz –, és záródhat az olló a két birodalom gazdasága között. Vagyis miközben Kína az USA kihívója, idővel őt is kihívhatja az egyre magabiztosabb India. Hát még, ha a külső nagyhatalmak is bekavarnak: Indiát annak idején a szovjetek próbálták bűvkörükbe vonni a kínaiakkal szemben, ma pedig egy nagy amerikai–indiai egymásra találás nem lenne meglepő, ez viszont Kínát fenyegetné bekerítéssel.

Pekingben idén pártkongresszus lesz, Indiában pedig 2019-ben választás, s a kisebb konfliktusok jót tehetnek a regnáló vezetések népszerűségének. Így jó eséllyel a mostani vitát nem fogják belátható időn belül rendezni, de a konfliktus eszkalációja se valószínű. Szerencsére a két országnak bőven vannak közös érdekei, például az iszlám terrorizmust egyikük se szereti, és a problémák kibeszélésére is megvannak a fórumaik a G20-tól a Sanghaji Együttműködési Szervezetig, amelybe a múlt hónapban lépett be India. Kína és India tehát várhatóan nem esnek egymásnak teljes erővel, de egy kis tuszkolódás lesz még azon a határon.

Rosta

Borbás Barna

Találkozunk 2016-ban!

Izraeli történészre figyel Orbán Viktor – tényleg átalakul az emberi faj?

Világszenzációk lettek, és állítólag Orán Viktor érdeklődését is felkeltették Yuval Noah Harari izraeli történész könyvei az emberiség múltjáról és jövőjéről. Legutóbbi műve szerint az emberi faj „szuperképességű”, illetve azzal nem rendelkező csoportokra válik szét. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Kinek kampányol idén Szörényi Levente és Bródy János? Meg fog lepődni...

Évtizedeken át lázban égett választások előtt a legendás szerző- és ellentétpár, Szörényi Levente és Bródy János, idén viszont egyikük sem lesz látható kampányemelvényen. Az Arénában annál inkább, ahol február 16-án újra játszik a Fonográf. A Heti Válasz az egyik próbán beszélgetett a két zenésszel. Páros interjúnk a csütörtöki lapszámban.

Magyar történész kutatása a Batman és a Peter Pan rendezőinek új filmjei mögött

Négy hónapon belül két sikerfilm is landolt a mozikban, ami a II. világháború történetének elfelejtett mozzanatát, a Dinamó hadműveletet járja körül. Vajon aktuálisabb Dunkirk és Churchill híres „Harcolni fogunk!” beszéde most, mint bármikor az elmúlt hetven évben? Hogyan alakította a Hollywoodban befutott rendezők gondolkodását John Lukacs magyar történész? Részletes háttér a Heti Válasz január 18-i lapszámában!

Bereményi Géza: „Cseh Tamás azt hitte, besúgó vagyok”

Tegnap A jobbik részemet dúdolgattam – mondja Bereményi Géza, aki igazából magának írta a dalszövegeket. Január 21-én ő is ott lesz a Cseh Tamás 75. születésnapjára emlékező koncerten a MOMSportban. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Bővül a Heti Válasz!

Január 18-tól négy oldallal hosszabb lesz hetilapunk digitális kiadása. Az első Újhullám-rovatból kiderül, miért aggályosak a Disney világuralmi tervei, hogy miben előztük meg a haladó Nyugatot, és hogy melyik a kedvenc autós YouTube-csatornánk.