valasz.hu/publi/kinai-kozmetika-es-husos-taska-45020/

http://valasz.hu/publi/kinai-kozmetika-es-husos-taska-45020/

Publi

Salát Gergely

Nyugalom! A komcsi tömeggyilkos nem akarhat atomháborút

/ 2017.08.22., kedd 08:01 /
Nyugalom! A komcsi tömeggyilkos nem akarhat atomháborút

A kissé elhízott kelet-ázsiai kommunista diktátor, miután befejezte a sokadik véres tisztogatási hullámot elvtársai körében, éhen halasztotta sok millió alattvalóját, felgyorsítja hazája atomfegyverkezési programját. Miközben népe nyomorog, az emberiség felét elpusztító atomháborúval, az amerikai imperialisták kinyuvasztásával fenyegetőzik, s időnként pukkant is egy nagyot valamelyik szomszédja irányába. Az óceán túloldalán a külpolitikánál a zaftos nőügyekben sokkal járatosabb amerikai elnök azt fontolgatja, bombákkal vet véget az Egyesült Államokra halálos fenyegetést jelentő atomprogramnak. Az elitben éles vita folyik a megelőző csapásról, a világsajtó a koreai háború sokkal durvább újrajátszásával riogat.

Az 1960-as évek elején járunk, amikor Kína – a „nagy ugrás” katasztrófájából épp csak kikecmeregve – gőzerővel dolgozik atombombáján. Mao Ce-tung már a szovjet elvtársakkal is nyíltan veszekszik, Kennedy elnök és stábja pedig úgy gondolja, ha elkészül a kínai bomba, azzal Mao tényleg lángba fogja borítani a világot, de legalábbis Amerikát. Aztán JFK-ból repülőtér lett, a kínai bomba elkészült, ám az imperialisták elleni harc lekerült a napirendről, sőt Nixon elnök már vígan szelfizgetett Maóval Pekingben.

Az ilyen történelmi analógiák nem igazán használhatók semmire. Kim Dzsong-un nem Mao, sőt Donald Trump sem egy Kennedy, de amikor most Észak-Korea állítólagos megőrüléséről van szó, érdemes felidézni, hogy Amerika került már hasonlóhelyzetbe.

A dilemma ugyanez volt: Washingtonban ölbe tett kézzel várják, amíg a komcsi tömeggyilkosok bevethető atombombát (illetve azt célba juttatni képes eszközt) fejlesztenek ki, vagy idejekorán odacsapnak. Annak idején a türelmes megoldást választották, és nem jöttek ki rosszul belőle.

Az alapkérdés az, hogy a Kim-rendszer mennyire tekinthető épeszűnek. Ha abból indulunk ki, hogy Kim és társai alig várják, hogy öngyilkosok lehessenek, akkor tényleg nem zárható ki egy észak-koreai nukleáris csapás Guam vagy akár Seattle ellen. Ez esetben jobb megelőzni a nagyobb bajt egy előzetes csapással. Ha viszont feltételezzük, hogy Kimék nagyon is jól tudják, mit csinálnak, akkor érdemes átgondolni a dolgot.

Katonai erődemonstráció Phenjánban 2017. augusztus 13-án

Fotó: AFP/Europress/KCNA/KNS

Márpedig az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a phenjani döntéshozók a maguk logikája szerint tökéletesen észszerűen viselkednek. Ezt mutatja, hogy az elmúlt évtizedek – akármilyen furán hangzik is – sikernek tekinthetők a Kim család szempontjából. A rezsim él és virul, túlélte a kommunista országok többségének összeomlását – hol van már az NDK vagy Csehszlovákia? –, a 2000-es évek demokráciaexport-hullámát – hol van már Szaddám vagy Kadhafi?

A világ legnagyobb hatalma fél tőle, és napi szinten foglalkozik vele, a második legnagyobb hatalma meg kénytelen életben tartani. Ha abból indulunk ki, hogy minden rezsim alapvető célja a túlélés, akkor azt kell mondani, hogy a legfontosabb feladatát Phenjan mindeddig remekül teljesítette. Nyugodtan lehet mélységesen cinikus, de azért racionális szereplőnek tartani, amely öngyilkos hajlamok helyett inkább szuper túlélési ösztönökkel rendelkezik. Erre viszont már lehet építeni, hiszen ha valaki nem akarja kinyírni magát, arról feltételezhető, hogy – fenyegetések ide vagy oda – nem fog háborút kezdeményezni az Egyesült Államok ellen, hacsak nagyon sarokba nem szorítják, vagy valamit el nem számol.

A labda tehát Washingtonban pattog. Eddig Trump is racionális volt – bizonyos helyzetekben a nagyhangú fenyegetőzés teljesen észszerű viselkedés lehet –, ettől persze még elszámolhatja magát. Abból pedig baj lehet, mert a történelem legpusztítóbb háborúi jellemzően számítási hibák miatt váltak igazán véressé. Egy kicsit minden szereplőnek újra kéne vennie a matekot, ahogy Mao és Nixon is tette: az alapkonfliktust ők sem oldották meg, de végül is csak sikerült megúszni atomháború nélkül. Az emberi hülyeség mélységét tekintve ez most is számottevő siker lenne.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Izraeli történészre figyel Orbán Viktor – tényleg átalakul az emberi faj?

Világszenzációk lettek, és állítólag Orán Viktor érdeklődését is felkeltették Yuval Noah Harari izraeli történész könyvei az emberiség múltjáról és jövőjéről. Legutóbbi műve szerint az emberi faj „szuperképességű”, illetve azzal nem rendelkező csoportokra válik szét. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Kinek kampányol idén Szörényi Levente és Bródy János? Meg fog lepődni...

Évtizedeken át lázban égett választások előtt a legendás szerző- és ellentétpár, Szörényi Levente és Bródy János, idén viszont egyikük sem lesz látható kampányemelvényen. Az Arénában annál inkább, ahol február 16-án újra játszik a Fonográf. A Heti Válasz az egyik próbán beszélgetett a két zenésszel. Páros interjúnk a csütörtöki lapszámban.

Magyar siker és Putyin a vízben

Globálisan tragikus balesetek és környezeti katasztrófák jellemzik a hét képeit. De magyar siker is volt az elmúlt napokban.

Magyar történész kutatása a Batman és a Peter Pan rendezőinek új filmjei mögött

Négy hónapon belül két sikerfilm is landolt a mozikban, ami a II. világháború történetének elfelejtett mozzanatát, a Dinamó hadműveletet járja körül. Vajon aktuálisabb Dunkirk és Churchill híres „Harcolni fogunk!” beszéde most, mint bármikor az elmúlt hetven évben? Hogyan alakította a Hollywoodban befutott rendezők gondolkodását John Lukacs magyar történész? Részletes háttér a Heti Válasz január 18-i lapszámában!

Bereményi Géza: „Cseh Tamás azt hitte, besúgó vagyok”

Tegnap A jobbik részemet dúdolgattam – mondja Bereményi Géza, aki igazából magának írta a dalszövegeket. Január 21-én ő is ott lesz a Cseh Tamás 75. születésnapjára emlékező koncerten a MOMSportban. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.