Publi

Salát Gergely

Nyugalom! A komcsi tömeggyilkos nem akarhat atomháborút

/ 2017.08.22., kedd 08:01 /
Nyugalom! A komcsi tömeggyilkos nem akarhat atomháborút

A kissé elhízott kelet-ázsiai kommunista diktátor, miután befejezte a sokadik véres tisztogatási hullámot elvtársai körében, éhen halasztotta sok millió alattvalóját, felgyorsítja hazája atomfegyverkezési programját. Miközben népe nyomorog, az emberiség felét elpusztító atomháborúval, az amerikai imperialisták kinyuvasztásával fenyegetőzik, s időnként pukkant is egy nagyot valamelyik szomszédja irányába. Az óceán túloldalán a külpolitikánál a zaftos nőügyekben sokkal járatosabb amerikai elnök azt fontolgatja, bombákkal vet véget az Egyesült Államokra halálos fenyegetést jelentő atomprogramnak. Az elitben éles vita folyik a megelőző csapásról, a világsajtó a koreai háború sokkal durvább újrajátszásával riogat.

Az 1960-as évek elején járunk, amikor Kína – a „nagy ugrás” katasztrófájából épp csak kikecmeregve – gőzerővel dolgozik atombombáján. Mao Ce-tung már a szovjet elvtársakkal is nyíltan veszekszik, Kennedy elnök és stábja pedig úgy gondolja, ha elkészül a kínai bomba, azzal Mao tényleg lángba fogja borítani a világot, de legalábbis Amerikát. Aztán JFK-ból repülőtér lett, a kínai bomba elkészült, ám az imperialisták elleni harc lekerült a napirendről, sőt Nixon elnök már vígan szelfizgetett Maóval Pekingben.

Az ilyen történelmi analógiák nem igazán használhatók semmire. Kim Dzsong-un nem Mao, sőt Donald Trump sem egy Kennedy, de amikor most Észak-Korea állítólagos megőrüléséről van szó, érdemes felidézni, hogy Amerika került már hasonlóhelyzetbe.

A dilemma ugyanez volt: Washingtonban ölbe tett kézzel várják, amíg a komcsi tömeggyilkosok bevethető atombombát (illetve azt célba juttatni képes eszközt) fejlesztenek ki, vagy idejekorán odacsapnak. Annak idején a türelmes megoldást választották, és nem jöttek ki rosszul belőle.

Az alapkérdés az, hogy a Kim-rendszer mennyire tekinthető épeszűnek. Ha abból indulunk ki, hogy Kim és társai alig várják, hogy öngyilkosok lehessenek, akkor tényleg nem zárható ki egy észak-koreai nukleáris csapás Guam vagy akár Seattle ellen. Ez esetben jobb megelőzni a nagyobb bajt egy előzetes csapással. Ha viszont feltételezzük, hogy Kimék nagyon is jól tudják, mit csinálnak, akkor érdemes átgondolni a dolgot.

Katonai erődemonstráció Phenjánban 2017. augusztus 13-án

Fotó: AFP/Europress/KCNA/KNS

Márpedig az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a phenjani döntéshozók a maguk logikája szerint tökéletesen észszerűen viselkednek. Ezt mutatja, hogy az elmúlt évtizedek – akármilyen furán hangzik is – sikernek tekinthetők a Kim család szempontjából. A rezsim él és virul, túlélte a kommunista országok többségének összeomlását – hol van már az NDK vagy Csehszlovákia? –, a 2000-es évek demokráciaexport-hullámát – hol van már Szaddám vagy Kadhafi?

A világ legnagyobb hatalma fél tőle, és napi szinten foglalkozik vele, a második legnagyobb hatalma meg kénytelen életben tartani. Ha abból indulunk ki, hogy minden rezsim alapvető célja a túlélés, akkor azt kell mondani, hogy a legfontosabb feladatát Phenjan mindeddig remekül teljesítette. Nyugodtan lehet mélységesen cinikus, de azért racionális szereplőnek tartani, amely öngyilkos hajlamok helyett inkább szuper túlélési ösztönökkel rendelkezik. Erre viszont már lehet építeni, hiszen ha valaki nem akarja kinyírni magát, arról feltételezhető, hogy – fenyegetések ide vagy oda – nem fog háborút kezdeményezni az Egyesült Államok ellen, hacsak nagyon sarokba nem szorítják, vagy valamit el nem számol.

A labda tehát Washingtonban pattog. Eddig Trump is racionális volt – bizonyos helyzetekben a nagyhangú fenyegetőzés teljesen észszerű viselkedés lehet –, ettől persze még elszámolhatja magát. Abból pedig baj lehet, mert a történelem legpusztítóbb háborúi jellemzően számítási hibák miatt váltak igazán véressé. Egy kicsit minden szereplőnek újra kéne vennie a matekot, ahogy Mao és Nixon is tette: az alapkonfliktust ők sem oldották meg, de végül is csak sikerült megúszni atomháború nélkül. Az emberi hülyeség mélységét tekintve ez most is számottevő siker lenne.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ima Magyarországért Madridban

A Kodály-év alkalmából Gráf Zsuzsanna, az Angelica Leánykar vezetője fesztivált rendezett, és a kórus hamarosan Spanyolországba viszi Kodály és a magyar zene hírét.

Ha ezt elolvassa, lehet, hogy elmegy a kedve a válástól

Döbbenetes a hasonlóság Cserna Antal és az általa alakított pap, Iván élete között: a Pécsi Nemzeti Színház előadásában, az Ádám almáiban játszott szerepéért megkapta a Vidéki Színházak Fesztiválján a legjobb férfi színésznek járó díjat. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Árnyékkormánnyal rukkolhat elő az LMP

Árnyékkormányt alakíthat az LMP miniszterelnök-jelöltje. Szél Bernadett a Heti Válasznak a Ron Werber és pártja közötti kapcsolat hátterét is felfedi. Nagyinterjúnk a csütörtöki lapszámban.

Orbán Viktor nagyon akarja, hogy maradjon Angela Merkel

A hétvégi német választások előtt lapunk tudósítója önfeláldozó bátorsággal a törökök és a szélsőjobb kedvenc berlini negyedeibe is alámerült, hogy felbukkanva megállapítsa: talán túl sokat is imádkozott Orbán Viktor a német kancellár győzelméért. A csütörtöki Heti Válaszból megtudhatja, miért van ez így, illetve mire lehet számítani a jövőben.

Mi történik a dunaszerdahelyi stadionban?

Teltházas otthoni mérkőzések, fantasztikus hangulat, a kárpát-medencei magyarok találkozóhelye. Ezt jelenti az FC DAC 1904 Dunaszerdahely futballcsapata. A fiúkat a gödörből tavaly kihúzó edző, László Csaba szerint ez nem véletlen. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.