valasz.hu/publi/kina-okozhatja-a-focivebe-tortenelem-kovetkezo-meglepeteset-129009

http://valasz.hu/publi/kina-okozhatja-a-focivebe-tortenelem-kovetkezo-meglepeteset-129009

Publi

Salát Gergely

Nyugalom! A komcsi tömeggyilkos nem akarhat atomháborút

/ 2017.08.22., kedd 08:01 /
Nyugalom! A komcsi tömeggyilkos nem akarhat atomháborút

A kissé elhízott kelet-ázsiai kommunista diktátor, miután befejezte a sokadik véres tisztogatási hullámot elvtársai körében, éhen halasztotta sok millió alattvalóját, felgyorsítja hazája atomfegyverkezési programját. Miközben népe nyomorog, az emberiség felét elpusztító atomháborúval, az amerikai imperialisták kinyuvasztásával fenyegetőzik, s időnként pukkant is egy nagyot valamelyik szomszédja irányába. Az óceán túloldalán a külpolitikánál a zaftos nőügyekben sokkal járatosabb amerikai elnök azt fontolgatja, bombákkal vet véget az Egyesült Államokra halálos fenyegetést jelentő atomprogramnak. Az elitben éles vita folyik a megelőző csapásról, a világsajtó a koreai háború sokkal durvább újrajátszásával riogat.

Az 1960-as évek elején járunk, amikor Kína – a „nagy ugrás” katasztrófájából épp csak kikecmeregve – gőzerővel dolgozik atombombáján. Mao Ce-tung már a szovjet elvtársakkal is nyíltan veszekszik, Kennedy elnök és stábja pedig úgy gondolja, ha elkészül a kínai bomba, azzal Mao tényleg lángba fogja borítani a világot, de legalábbis Amerikát. Aztán JFK-ból repülőtér lett, a kínai bomba elkészült, ám az imperialisták elleni harc lekerült a napirendről, sőt Nixon elnök már vígan szelfizgetett Maóval Pekingben.

Az ilyen történelmi analógiák nem igazán használhatók semmire. Kim Dzsong-un nem Mao, sőt Donald Trump sem egy Kennedy, de amikor most Észak-Korea állítólagos megőrüléséről van szó, érdemes felidézni, hogy Amerika került már hasonlóhelyzetbe.

A dilemma ugyanez volt: Washingtonban ölbe tett kézzel várják, amíg a komcsi tömeggyilkosok bevethető atombombát (illetve azt célba juttatni képes eszközt) fejlesztenek ki, vagy idejekorán odacsapnak. Annak idején a türelmes megoldást választották, és nem jöttek ki rosszul belőle.

Az alapkérdés az, hogy a Kim-rendszer mennyire tekinthető épeszűnek. Ha abból indulunk ki, hogy Kim és társai alig várják, hogy öngyilkosok lehessenek, akkor tényleg nem zárható ki egy észak-koreai nukleáris csapás Guam vagy akár Seattle ellen. Ez esetben jobb megelőzni a nagyobb bajt egy előzetes csapással. Ha viszont feltételezzük, hogy Kimék nagyon is jól tudják, mit csinálnak, akkor érdemes átgondolni a dolgot.

Katonai erődemonstráció Phenjánban 2017. augusztus 13-án

Fotó: AFP/Europress/KCNA/KNS

Márpedig az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a phenjani döntéshozók a maguk logikája szerint tökéletesen észszerűen viselkednek. Ezt mutatja, hogy az elmúlt évtizedek – akármilyen furán hangzik is – sikernek tekinthetők a Kim család szempontjából. A rezsim él és virul, túlélte a kommunista országok többségének összeomlását – hol van már az NDK vagy Csehszlovákia? –, a 2000-es évek demokráciaexport-hullámát – hol van már Szaddám vagy Kadhafi?

A világ legnagyobb hatalma fél tőle, és napi szinten foglalkozik vele, a második legnagyobb hatalma meg kénytelen életben tartani. Ha abból indulunk ki, hogy minden rezsim alapvető célja a túlélés, akkor azt kell mondani, hogy a legfontosabb feladatát Phenjan mindeddig remekül teljesítette. Nyugodtan lehet mélységesen cinikus, de azért racionális szereplőnek tartani, amely öngyilkos hajlamok helyett inkább szuper túlélési ösztönökkel rendelkezik. Erre viszont már lehet építeni, hiszen ha valaki nem akarja kinyírni magát, arról feltételezhető, hogy – fenyegetések ide vagy oda – nem fog háborút kezdeményezni az Egyesült Államok ellen, hacsak nagyon sarokba nem szorítják, vagy valamit el nem számol.

A labda tehát Washingtonban pattog. Eddig Trump is racionális volt – bizonyos helyzetekben a nagyhangú fenyegetőzés teljesen észszerű viselkedés lehet –, ettől persze még elszámolhatja magát. Abból pedig baj lehet, mert a történelem legpusztítóbb háborúi jellemzően számítási hibák miatt váltak igazán véressé. Egy kicsit minden szereplőnek újra kéne vennie a matekot, ahogy Mao és Nixon is tette: az alapkonfliktust ők sem oldották meg, de végül is csak sikerült megúszni atomháború nélkül. Az emberi hülyeség mélységét tekintve ez most is számottevő siker lenne.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.