Publi

Menni, menni forró napokon

/ 2001.08.10., péntek 07:39 /

Gyermekkorom óta tán a nyárról van a legtöbb szép emlékem. Ezek egy része kellemes, könnyű órákhoz, napokhoz kötődik, többségük azonban kemény megpróbáltatásokhoz.

Mitől gyönyörű a forró augusztusi délután, amikor nem lel árnyékot a pusztán a tehénőrző gyerek? Rekkenő hőségben egész nap kapálni, árkot, gödröt ásni, gabonászsákokat vinni miért jó? Mi ad örömet a szalmabála-szállításban, lucernakaszálásban és trágyakihordásban rissz-rossz téeszgépekkel? Bevallom, néha bizony még egyetemistaként is majd elsírtam magam, olyan helyzetekbe kerültem. De valahogy mindig akadt segítség, ezért kedvesek nekem ezek a nyarak.

Könnyebb elviselni minden gyötrelmet, ha nem vagyunk egyedül. Ez az érzés tovább erősödött bennem, mikor járni kezdtem az országutakat. Volt, hogy egész "konzílium" ragasztotta kismotorom defektjét, vontatták lelkesen rozzant Wartburgomat, s hányan és hányan adtak szállást Erdélyben, amikor - a hetvenes években - Romániában ezt még nagyon szigorúan büntették.

Előbb Sándor Pisti barátommal, aztán menyasszonyommal jártuk a világot, aki akkor sem veszített vállalkozó kedvéből, amikor a feleségem lett. S ezt a tulajdonságát hál' istennek fiaink is örökölték.

Nekem tízéves korom óta kedvenc közlekedési eszközöm a bicikli. A tanyánktól messze volt az iskola, oda-vissza napi tizenhat kilométert kerekeztem. Kiegészítve ezt egy-két óra focival mindennap megvolt a testedzés. Nyáron kevesebbet bicikliztünk, annál többet úsztunk. Iszapos volt az ötös csatorna vize, de nekünk megfelelt.

Amikor Kalocsán kollégiumba kerültem, azt hittem, nem élem túl. Hajdan apácazárdának építették, hálószobánkat az osztályunktól egy emelet választotta el. Mennyire hiányoztak az iskolához hozzátartozó tanyai bringázások. Ezek után a katonaságnál a reggeli tornákat, esti futásokat kimondottan élveztem.

Falura költözve a bicikli életünkben eleinte főleg helyben kapott szerepet. Leghosszabb útjaink Gödöllőre vezettek Szadáról, esetleg a páskomra, ahol egyszer huszonkilenc királydinnyét szedtem ki a gumikból.

Ahogy nagyobbik gyermekünk, Zoltán nyolcadikos lett, gondoltunk egy merészet. Szülőfalum, Dunatetétlen volt az úti cél, százharminc kilométer oda, száznegyvenöt vissza. Úgy határoztunk ugyanis, visszafelé más utakon jövünk, kikerüljük Budapestet. Indultunk is, mikor véget ért az iskola, s várakozáson felüli időeredményt értünk el, pedig hazafelé déltől 34 fokot mutattak árnyékban a hőmérők. Kedvet kaptunk, s a következő évben már több mint ötszáz kilométert tettünk meg négy nap alatt.

Később kisebb fiunk, Péter is nagy biciklissé vált, aki hét évvel fiatalabb bátyjánál. Tavaly, nyolcadik osztály után vele - és még négyszáz társunkkal együtt - száz kilométert pedáloztunk a gödöllői Margita Turisztikai Egyesület szervezésében. Edzésnek is szántuk, merthogy utána a tetétleni út következett. Erdőjáró szakköri barátain kívül velünk tartott - és végig kitartott - feleségem is. Ebből is látszik, hogy tényleg megőrizte vállalkozó szellemét.

Idén az ötszázas utat tervezzük Péterrel. Ő buzgón teker, hogy minél jobb formába lendüljön. Én edzésképpen a Balaton-átúszást választottam, 5,2 kilométer a táv Révfülöp és Boglár között. Végigúsztam, bár az eredményre nem lehetek túlságosan büszke; a 77 éves Benedek Endre, kedves régi testnevelő tanárom egy és negyed órával hamarabb ért partot.

Hogy az ilyen események mennyire népszerűek, mutatja, hogy a Balatont az idén kilenc és fél ezer ember úszta át (2000-rel több, mint tavaly). S más sportágak hasonló rendezvényein is - az utcai kosárlabdától az éjszakai gyaloglásig - gyarapodik a résztvevők száma.

Egy-egy jeles megmozdulást mi sem hagyunk ki, ám a nagy bicikliút most mindennél fontosabb. S egyáltalán nemcsak a teljesítmény miatt, hanem mert az ember fia ilyenkor annyi mindent észrevesz a világból, amit autóból talán soha.

S így van ez akkor is, amikor málnát szed a tűző napon. Merthogy Péter fiam az idén már maga mögött tudhat egy ilyen szezont. Ami nekem a téesz volt harminc-negyven évvel ezelőtt, az neki barátja szüleinek málnása. Ahol néha ólomlábakon mászik az idő, de nemcsak a gyümölcs érik - hanem az ember is.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.