Publi

Bod Péter Ákos

Mit tegyünk mások pénzével?

/ 2016.09.05., hétfő 08:02 /
Mit tegyünk mások pénzével?

„Legjobb volna ott hagyni a jövedelmet, ahol megtermelődött; akkor az állam az eddiginél kisebb elvonások mellett érné el a tervezett hiánymértéket. De ilyen nagy államadósság mellett a hiány további csökkentése is logikus és felelősségteljes elvi döntés lenne.”

Már többször írtam a Heti Válasznak a idén a költségvetésről, amikor egy időre szóba került a kiegyensúlyozott („nullás”) büdzsé lehetősége. Azóta még jobban alakult az államháztartás helyzete. Deficites ugyan, de a vártnál nagyobb ütemben beáramló adók, járulékok nyomán a hiány mértéke szerény, főleg múltbeli adatainkhoz képest, és bizonyos, hogy jóval a megengedett uniós határérték alatt marad.

Amint várható volt, a javuló közpénzügyi helyzet megmozgatta a fantáziát: mire is kellene költeni a nem tervezett többletből, vagy pedig milyen adókat, járulékokat lehetne csökkenteni. Az állam pénzére, azaz mindannyiunk pénzére pályázó ötletek, javaslatok többsége mögé egyébként komoly érveket lehet állítani. Valóban léteznek elhanyagolt szakterületek, amelyekre a jövő érdekében tényleg többet kellene költeni, ha volna miből – és most úgy néz ki, hogy lehetne. De azok is meggyőzően érvelnek, akik szerint az élőmunkát terhelő adók, járulékok mértéktelenül megdrágítják a foglalkoztatást, ezért közös érdek, hogy a cégeknek ne kelljen ennyi adót fizetniük az alkalmazottak után.

A jó és még jobb érveket nehéz objektíven megítélni, a várt hozamokat összevetni. Valójában a költségvetés összeállítása (és megváltoztatása) mindig politikai folyamat. Úgy hírlik, a kormány maga is fontolgatja a járulékcsökkentést, néhány területen pedig szívesen költene többet. És nemcsak azért, mert elkelne azokon a helyeken a több pénz, hanem makrogazdasági megfontolásból is: az állami kiadás megtámogatná a gazdasági növekedést. Erről a második negyedévben jó adatok jöttek ugyan, de az év cudarul kezdődött, és megeshet, hogy kormányzati és jegybanki rásegítés nélkül a növekedési ütem idén elmarad a tervezettől.

Van egy vártnál jobb állapotú államháztartás, és egy olyan gazdaság, amely növekszik, de a teljesítménye erősen ingadozik. A gazdasági helyzetet komoly elemző sosem ítéli meg rövid időszakok adatai alapján, éppen az ingadozások miatt – bár önmagában a tény, hogy néhány egyedi tétel miatt a teljesítményadatok kilengenek, mutatja gazdaságunk kiszolgáltatottságát és a növekedés törékenységét. Ilyenkor logikusnak hangzik, hogy az állam ne az adósság egyébként kívánatos mérséklésével foglalkozzon, hanem költsön kicsit többet.

Látni kell azonban, hogy az állami bevételek zöme a gazdaság szereplőinek megadóztatásából származik. Ha az év első felében a jobb adóbeszedés vagy csupán a gazdasági folyamatok automatizmusai miatt nagyobb lett az állam bevétele, az egyenértékű azzal, hogy a társadalom szereplői többet fizettek be, és annyival kevesebb maradt náluk. Ami rendben is van, ha az adótöbblet oka a gazdaság „fehéredése”, vagyis azok is fizetnek adót, akik jövedelmüket vagy annak egy részét eddig sikerrel rejtették el az adóhatóság elől.

Mégis, ugyanazt a pénzt kétszer nem lehet elkölteni: a több állami bevétel a gazdasági szereplők zsebéből kerül ki, és így annyival kevesebb marad magánfogyasztásra és magánberuházásra. A vártnál több állami bevétel nem „talált pénz”, amely kívánság szerinti célokra fordítható.

Legjobb volna ott hagyni a jövedelmet, ahol megtermelődött; akkor az állam az eddiginél kisebb elvonások mellett érné el a tervezett hiánymértéket. De ilyen nagy államadósság mellett a hiány további csökkentése is logikus és felelősségteljes elvi döntés lenne.

A politikus azonban jól tudja: a közkiadásoknak mindig van konkrét címzettjük, haszonélvezőjük. Az adósságcsökkentés viszont leginkább a következő nemzedéknek jó – az pedig távoli ügy. A költségvetés évközi nekiengedésével azonban a kormány saját (némileg túl optimistán kitűzött) növekedési tervének teljesülését is szolgálná.

Lehet tippelni ezek alapján, hogy mi lesz a sorsa a többletbefizetéseinknek:

a) visszaadják az adófizetőknek a magángazdaság erősítéséhez;

b) odaadják a következő generációnak államadósság-mérséklés formájában;

c) elköltik.

(A választ nem kell a szerkesztőségbe küldeni.)

 

Az írás a Heti Válasz szeptember elsejei lapszámában is megjelent

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.