Publi

Balázs Zoltán

Ne tagadjuk meg a politizálás jogát!

/ 2018.05.07., hétfő 08:07 /
Ne tagadjuk meg a politizálás jogát!

Az Országgyűlés nemsokára törvényt fog hozni arról, hogy mi a politika. Ez így furán hangzik, a megfejtés azonban nem nehéz: bizonyos civil szervezetek meg lesznek különböztetve másoktól, mondván, senki által meg nem választva beleszólnak a politikába. Az Alkotmánybíróság idővel majd megtalálja ehhez a megfelelő Alaptörvény-paragrafust, bár az sincs kizárva, hogy előbb, a fölösleges körök megtakarítása végett, az Alaptörvényt is célszerű lesz módosítani.

A közönséges ész számára az indoklás magától értetődő: a horgászklub, a természetjáró egyesület, a krónikus betegségekben szenvedőket támogató alapítványok nyilvánvalóan nem politizálnak, velük tehát semmi baj. Annál több azokkal, amelyek állandóan szerepelnek a sajtóban, beleszólnak a kormány dolgaiba, vitatkoznak a politikusokkal, anélkül, hogy a választásokon indultak volna. Ráadásul külföldről pénzelik őket. Helyes tehát, ha tevékenységüket korlátozzák.

A korlátozás viszont azt jelenti, hogy a törvényhozás dönt arról, mit tekint politikai tevékenységnek. Ezt a közönséges ész is beláthatja. Helyeselheti persze, mondván, azért vannak a politikusok, hogy ők politizáljanak, s hát mi más a politizálás, mint annak megmondása, mi a politizálás. De akkor miért bízzuk a politizálásról döntő politikusok kiválasztását nem politikusokra? Tudjuk, hogy a választójogot sokáig olyan fontos jognak tartották, amellyel csak a politikához értőket kívánták fölruházni. De a történelem ezen túllépett. Az általános választójogból következik, hogy minden polgár politikus, hiszen tőle származik az a felhatalmazás, amellyel a politizálásról szóló döntést meghozzák.

Az is vitatható, hogy egy ilyen döntésre egyáltalán adható-e felhatalmazás. De itt és most elég annyit belátni, hogy még ha egy ilyen felhatalmazás létezne is, a felhatalmazó – a polgár és a polgárok társulása – politikai értelemben előbb létezik, mint a felhatalmazott. Ennélfogva megilleti őt/őket a politizálás joga, vagyis minden olyan jog, ami a véleményformáláshoz, a meggyőzéshez, a nyilvánossághoz fűződik. Nemcsak egyénekként, hanem egyének társulásaiként is.

Természetesen semmi akadálya, hogy a politikai jogok mellett politikai kötelességekről is beszéljünk. Az alkotmányos rend és a törvények betartása, a nyílt és tisztességes beszéd ilyen. Ezek a kötelességek a polgárokat is terhelik; más kérdés, hogy megszegésük szankcionálása nehézkes, ráadásul kisebb a kötőerejük, mint a jogi kötelezettségeknek. A bírói, sőt alkotmánybírói gyakorlat köztudomásúlag politikai véleményként sok olyan beszédmódot is véd, amit az erkölcs vagy a magánjog tilt. Vagyis maga a jog tekint úgy a politikára, mint amelynek a határai szinte mindent magukba foglalnak, ami egy politikai közösségben témaként, véleményként, értékítéletként fölvetődhet.

Bármit gondolunk egy polgárról vagy civil szervezetről, nem zárhatjuk ki őket a politikából. Azzal ugyanis önmagunk kizárására is javaslatot tettünk.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Baljós árnyak a magyar Microsoftnál

Váratlanul felállt székéből a magyar Microsoft ügyvezetője. Nem ez az első baljós árny a vállalatnál: fél éve elcsapták állami viszonteladóikat, két volt vezetőjük kormányzati mentőövet kapott, és a hírek szerint az amerikai hatóságok is vizsgálódnak az ügyben.

Mire jó, ha betiltjuk a műanyagszatyrot és a szívószálat?

Nyolcvanezer aláíró és az LMP is a műanyagszatyrok betiltását követeli Magyarországon. A plasztikszennyezés látványosan áttörte a közvélemény ingerküszöbét, de a digitális Heti Válasz legfrissebb számából kiderül: a megoldás kulcsa nem az ökotudatos európai fogyasztók kezében van.

Nemrég még a liberálisok kedvence volt a Fidesz kultúrharcosa

A jobbos intézményvezetőket liberális ármánykodás támogatásával vádló Magyar Idők saját rovatvezetőjét is tollhegyre tűzhetné: Orbán János Dénes ugyanazt tette, amiért most Prőhle Gergelyt ütik-vágják. Bónusz: a pribéksorozatot jegyző Szakács Árpád a liberális Demszky-érában dolgozott a Budapest Portálnak. Részletes háttér a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Hatékony oktatási-nevelési stratégia a cirkuszban

A Fővárosi Nagycirkusz előadásait, valamint különböző programjait látva egyre inkább bebizonyosodik, hogy a cirkusz közösségeket tud megszólítani, gondolkodásra, beszélgetésekre, vitákra sarkalló tartalmakat képes közvetíteni.