Publi

Nyarak, táborok

/ 2001.07.27., péntek 07:38 /

Nem tudom, felfedezték-e már a pszichiáterek a nyári táborba sose tévedt nevelők, tanárok tünetegyüttesét azokra a panaszokra, melyektől biztosan szenved az, aki nem tölt legalább egy hetet nyaranta természetellenes, akarom mondani természetközeli helyzetben: szétázott sátorban vagy szárazakvárium-szerű házikóban, rohamozó szúnyogok között, iszonyú zsúfoltságban, törődötten, mosdatlanul, a sok diáktól már egészen lebarnulva, az aggódó félelemtől kipirulva, a sok munkától szinte megsemmisülve, csónak alakúvá ferdülve, tekeredve, csavarodva, tábori füsttől dagadt szemmel, a széllel, esővel szembeni biciklizéstől bedilizve, a Balatonba főve 66 nemzet összes neveletlenjeivel. Aki nem éli ezt át újra és újra, az magányos ember, kissé komor, könnyen kap gyomorfekélyt, a náthákra is fogékonyabb, nevetés közben csikorognak a fogaskerekei, soha, egyetlen szabad ötlete sincs, és ha beszorul a liftbe, ott is marad. Így van ez. Akiknél ezek a tünetek észlelhetők, azoknak az unió fejlettebb országaiban már a háziorvos felírja a tábori kúrát. Egyelőre csak natúr kiszerelésben kapható, de már dolgoznak a tablettásításán. Hol vagyunk mi még ettől!

Az ember az első igazi nyári napon már előkészíti a gumicsizmát, és magában eszelősen kuncog, minden látható ok nélkül. Úgy emlékszem, valahol olvastam, hogy az elmúlt években a Parlament előtti táborverők is olyan táborfüggő egyedek voltak, akik nem bírták ki a Nyugati(i)g. A szép zöld tisztásnak nem bírtak ellenállni.

Persze én is táborfüggő vagyok. Úttörőtáborba nem jártam, talán anyámasszony katonája lettem volna, nem tudom, bár valami parádfürdői laposkúszásra emlékszem, és arra is, hogy elsők közt estem el a nagy számháborúban, a szégyen máig éget. Igazából építőtáborban kezdtem a tábori pályafutásomat. A négyes út törökszentmiklósi kanyarjánál teljesítettem rézsűtöltési megbízatást. Meleg helyzet volt, napszúrást is kaptam, bár munkamegtagadásért szereltek le végül, de azóta muszáj minden évben valahol a nyári nappal szembesülnöm.

Tizennyolc éve járom egy kis táborozó csapattal az országot. Az a kis tisztás a Vértes belsejében, ahol a vad hűs forrás tövében nyugodott volt, már vár bennünket, ott lesz az idei táborverés. Nem tudom, miért megyek el megint. Évről évre megesküszöm, hogy soha többet, miért kell nekem a hét álmatlan éjszaka, a hét tábori csapás, kiütéses vereség fociban a serdülőktől, térdsérülés, bokaficam, derékfájás, esti nagy sértődések mindenkivel a babfőzelék ontológiája és a pedagógia ízesítése miatt, szemüvegtörés, mosdás a kiszáradt patakban, nagycsaládos családfő kullancsszemléje esténként, zseblámpával, minden négyzetcentiméteren, hajnali sátorigazítás szakadó esőben, nápolyiosztás a hegycsúcsokon, számolás hétig, ilyesmi.

(Közben ragasztom a sátrat, egy ló rálépett a lovastanyán az év végi táborozáskor, szerencsére lakó épp nem volt benne, egyúttal megragasztom Géza szandálját meg Dani esőkabátját is, diót hozok a padlásról, mindjárt indulnak, én most még nem mehetek velük, dolgozom.)

De nem igaz. Nem ilyen a tábor. Csak tréfáltam. Persze, mert a nyári tábor a legvidámabb hely a helyek világában. Bekanyarodsz az erdei útra, meglátod Szikrát, aki éppúgy kallódik a széljárta fák közt, mintha sikátorok közt, Janit, amint zavartan csomagolja a feleségét ki-be az autóból, a Juditokat, Jánosokat, Bandikat, Pistákat, Máriákat, Balázsokat, és máris valami hihetetlen jó vicc jut az eszedbe, tavaly óta nem fordult veled elő ilyesmi, és már kurjantod is oda a lyukas Trabantodból az Opel extra rovására. És a cserkészek hátrahagyott erdei keresztje mellett elsétálva biccentesz az Úrnak, elégedetten, jóváhagyólag, cinkosan.

Mert a nyári táborban a rend és a káosz édesen enyelegnek, egyszerre vagy orangután és atomfizikus, gyűjtögető ős és a civilizációból kivonuló korcs utód, hamiskártyás és próféta. A táborban mindenkinek jut hely, aki jön, s ha időben kel, még kakaó is. A nyári táborban Rákosi hiába rendez kirakatpert, Rajk az éjszaka csak azért is kimászik a sátorból. A nyári táborban hős vagy és birkanyáj, reggel pálinkával ébredsz, és boldog vagy, amikor a lányod álmos, kócos feje kibukkan a sátorból. Megyek utánuk, búcsúzom, jó időket mindannyiunknak.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.