valasz.hu/publi/kina-okozhatja-a-focivebe-tortenelem-kovetkezo-meglepeteset-129009

http://valasz.hu/publi/kina-okozhatja-a-focivebe-tortenelem-kovetkezo-meglepeteset-129009

Publi

Salát Gergely

Oroszlánváros

/ 2011.10.04., kedd 10:38 /
Oroszlánváros

1965. augusztus 9-én a legendás miniszterelnök, Lee Kuan Yew (Li Kuang-jao) könnyeivel küszködve jelentette be a független Szingapúri Köztársaság megalakulását. Lee nem örömében sírt, ahogy ez az ilyen ünnepélyes alkalmakkor szokás. A város nem önszántából önállósodott, hanem kidobták a néhány évvel korábban létrejött Malajziából, amelyhez a szingapúriak nemrég még oly lelkesen csatlakoztak. Ezzel pedig Lee és társai minden addigi törekvése kudarcba fulladt.


A helyzet valóban siralmas volt. A volt brit gyarmat elvesztette gazdasági hátországát, viszonya Malajziával - amelytől olyan alapvető dolgokban is függött, mint az ivóvíz - végletesen megromlott, a másik óriási szomszéd, Indonézia pedig még ellenségesebb volt az új állammal szemben. A Szingapúrt alkotó szigeteken lényegében semmilyen erőforrás nem állt rendelkezésre, a remek adottságú kikötőt leszámítva. Ma azonban Szingapúr a világ egyik leggazdagabb országa, negyedik legnagyobb pénzügyi központja, kereskedelmi és üzleti szuperközpont, ahol a lakosság 15 százaléka dollármilliomos. 2010-ben - az előző év minimális visszaesése után - a GDP 14,5 százalékkal növekedett, nem nagyon törődve azzal, hogy odakinn éppen világgazdasági válság tombol. A különböző felmérések szerint az Oroszlánváros rendelkezik a világ legnyitottabb, legversenyképesebb, leginnovatívabb gazdaságával.

A siker titka Szingapúr esetében mindenképpen az állami szerepvállalásban keresendő, ami itt még a többi ázsiai kistigrisnél is jelentősebb volt. Az 1965-1990 között miniszterelnök Lee és fél évszázada minden választást fölényesen megnyerő Népi Akciópártja kissé fura, de nagyon is jól működő államot hozott létre. Érdemes számba venni politikájuk néhány elemét.

Leeék egyik első lépése az volt, hogy a sokszínű lakosságból igyekeztek megteremteni a szingapúri nemzetet, saját identitást adva nekik. Az egy közösségbe tartozás addig hiányzó érzése ugyanis politikailag és gazdaságilag is óriási előnyt jelent. Bár a lakosság 75 százaléka kínai, az ország nem lett "kis Kína": a malájt és a tamilt is elismerték hivatalos nyelvnek, az oktatás, az államélet és az üzlet nyelvévé pedig az angolt tették meg - amely egyébként jószerivel senkinek sem az anyanyelve errefelé. Az oktatás egyik fő célja a nemzeti identitás kialakítása lett, de például még arra is ügyeltek, hogy a lakótelepeken vegyesen helyezzék el a kínai, maláj és indiai családokat.

Már a '60-as években hatalmas állami bérlakás-építési programok indultak, majd lehetővé tették, hogy az emberek olcsón megvehessék lakásukat, azzal a kimondott céllal, hogy az így tulajdonossá vált polgárokban a felelősség is felébredjen az országért.

A nélkülözhetetlen külföldi tőkét nemcsak olcsó munkaerővel és adókedvezményekkel csábították ide: még fontosabb volt, hogy kiszámítható és kedvező üzleti környezetet teremtettek, s kialakították Ázsia legjobban működő jogrendszerét. (Ez utóbbinak vannak árnyoldalai is, például az erőszaktevőket, vandálokat megbotozzák, a kábítószer-kereskedőket pedig különösebb teketóriázás nélkül kivégzik, de hát senkinek sem kötelező nőket megerőszakolni, dílerkedni vagy rongálni.) A térségben évezredes hagyományokkal rendelkező korrupciót visszaszorították - nemigen van olyan felmérés, amely szerint ne Szingapúr lenne a világ egyik legkevésbé korrupt állama.

Régi igazság, hogy ha néhány millió ember a lakóhelyéül szolgáló kopár sziklákat nagyhatalommá kívánja tenni, akkor ennek legjobb módja a tudásszint emelése. Ennek megfelelően Szingapúrban a függetlenné válás óta a költségvetés 20 százalékát oktatásra költik - létre is hozták a világ egyik legsikeresebb iskolarendszerét. Az oktatásra pedig világszínvonalú kutatás-fejlesztési központok épültek, nem csoda, hogy Szingapúr sok high-tech iparágban vezető szerepet játszik.

Persze itt is bőven akadnak problémák - de a világ nagy része szívesen elcserélné ezekre a sajátjait. Azt mindenesetre a szingapúri példa egyértelműen bizonyítja, hogy a hosszú távú siker szinte kizárólag az emberi tényezőn múlik.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.