Publi

Jaroslaw Gizinski

Roham Európa „új Orbánja” ellen: tényleg ez kell a recsegő Uniónak?

/ 2016.01.29., péntek 10:07 /
Roham Európa „új Orbánja” ellen: tényleg ez kell a recsegő Uniónak?

Már az őszi lengyel parlamenti választások után világos volt, hogy az új varsói kormány magyarázkodásra szorul majd az uniós intézmények előtt. Csupán a sietség volt meglepő, amellyel az Európai Bizottság nem csak elindította a Varsó elleni bírálatözönt, de azt az eljárást is megkezdte, amely lehetővé teszi a demokrácia állapotának vizsgálatát a tagállamokban. Ahogy ez rövidesen ki is derült: Lengyelországban a demokratikus rend nagy veszélynek van kitéve.

Így aztán nem csoda, hogy Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke, Martin Schulz, az Európai Parlament feje, Guy Verhofstadt belga liberális politikus és még jó néhányan elkezdtek aggódni értünk. Ezért Strasbourgban az Európai Unió jeles képviselői felrótták az odarendelt Beata Szydło lengyel miniszterelnök és kormánya összes bűnét. Ezek között az első helyen szerepelt az alkotmánybíróság tagjainak kinevezési módja, a közmédiumok állami kisajátítása, a kvótarendszer elutasítása.

A magyar olvasónak kézenfekvő az összehasonlítás, mivel a Fidesz-kormány már előzőleg több ilyen jellegű intést kapott. A helyzet azonban mégsem ugyanaz. Először is Orbán Viktor magyar miniszterelnököt csak akkor állították a strasbourgi szőnyeg szélére, amikor kétharmados többséget élvező pártja már jó néhány tucat törvényt átírt, az alkotmányt is beleértve, és ezzel megváltoztatta az ország jogrendszerét. Lengyelországban ez aligha következhet be, mivel a kormányzó Jog és Igazságosságnak (PiS) csak egyszerű többsége van a törvényhozásban.

Más lapra tartozik, hogy néhány politikai trükkel így is döntő befolyást lehet szerezni az ország legfontosabb intézményeiben, anélkül, hogy az alaptörvényhez kellene nyúlni, de ezért még egy európai ország vezetőjét sem kényszerítették arra, hogy magyarázkodjon az uniós testületek előtt. Például Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök is megúszta a tortúrát. Viszont valóban nincs kizárva, hogy a „trükközés” a PiS vezetőségének stratégiai terve, de egyelőre ez csak feltételezés, semmiképpen nem ok a pellengérre állításra.

De akkor mire is volt jó a lengyel demokrácia ellenőrzése Strasbourgban? Annak demonstrálására, hogy a legnagyobb és legerősebb országok befolyása alatt álló közösségi intézmények elszántak az uniós értelmezés szerinti demokrácia védelmében. A viszonylag kis Magyarország lázadását még el lehetett nézni, de a jóval nagyobb Lengyelország esete más. Egy durva figyelmeztetés Varsónak egyértelművé teheti, hogy ki az úr a házban. Bár valóban nem elegánsan járt el a PiS az alkotmánybírósággal szemben – érdekes, hogy az előző kormány hasonló túlkapásaira Brüsszel nem reagált –, ez aprócska probléma a menekültügy, az eurózóna bajai, a görög válság vagy a brit kilépés lehetősége mellett.

A strasbourgi vita senkinek sem tett jót. Lengyelországban a kormány hívei Beata Szydło győzelmét hangoztatták, bár a kormányfő a valóságban nem volt különösebben meggyőző, szónoki képességben alulmarad Orbán Viktorhoz képest. Ugyanakkor az unió válogatott és tapasztalt élharcosai nem voltak képesek meghátrálásra kényszeríteni. Csak annyit értek el, hogy több euroszkeptikus felszólaló számára unióellenes kirohanásokra adtak lehetőséget. A látszat ellenére ez még a PiS-nek sem jött jól, mivel a párt – a Fidesszel ellentétben – az Európai Parlamentben nem tagja az Európai Néppártnak, így a nagy európai jobbközép erők támogatása nem automatikus. A hangos, de valójában befolyással nem bíró, nem szalonképes szövetségesek tapsa pedig nem sokat ér.

Az uniós eljárás Lengyelországgal szemben még nincs lezárva. A procedúra valószínűleg eltart még egy darabig, és eredmény nélkül ér majd véget, legfeljebb az Európai Parlament baloldali és liberális hangadói kapnak újabb alkalmat néhány hangzatos szónoklatra és leckéztetésre. Ugyanakkor Európán újabb törés mutatkozik, amely csak tovább gyengíti az unió amúgy is recsegő szerkezetét.

Az írás a Heti Válasz január 28-i lapszámában is megjelent

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.