valasz.hu/publi/ballada-11710

http://valasz.hu/publi/ballada-11710

Publi

Jaroslaw Gizinski

Roham Európa „új Orbánja” ellen: tényleg ez kell a recsegő Uniónak?

/ 2016.01.29., péntek 10:07 /
Roham Európa „új Orbánja” ellen: tényleg ez kell a recsegő Uniónak?

Már az őszi lengyel parlamenti választások után világos volt, hogy az új varsói kormány magyarázkodásra szorul majd az uniós intézmények előtt. Csupán a sietség volt meglepő, amellyel az Európai Bizottság nem csak elindította a Varsó elleni bírálatözönt, de azt az eljárást is megkezdte, amely lehetővé teszi a demokrácia állapotának vizsgálatát a tagállamokban. Ahogy ez rövidesen ki is derült: Lengyelországban a demokratikus rend nagy veszélynek van kitéve.

Így aztán nem csoda, hogy Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke, Martin Schulz, az Európai Parlament feje, Guy Verhofstadt belga liberális politikus és még jó néhányan elkezdtek aggódni értünk. Ezért Strasbourgban az Európai Unió jeles képviselői felrótták az odarendelt Beata Szydło lengyel miniszterelnök és kormánya összes bűnét. Ezek között az első helyen szerepelt az alkotmánybíróság tagjainak kinevezési módja, a közmédiumok állami kisajátítása, a kvótarendszer elutasítása.

A magyar olvasónak kézenfekvő az összehasonlítás, mivel a Fidesz-kormány már előzőleg több ilyen jellegű intést kapott. A helyzet azonban mégsem ugyanaz. Először is Orbán Viktor magyar miniszterelnököt csak akkor állították a strasbourgi szőnyeg szélére, amikor kétharmados többséget élvező pártja már jó néhány tucat törvényt átírt, az alkotmányt is beleértve, és ezzel megváltoztatta az ország jogrendszerét. Lengyelországban ez aligha következhet be, mivel a kormányzó Jog és Igazságosságnak (PiS) csak egyszerű többsége van a törvényhozásban.

Más lapra tartozik, hogy néhány politikai trükkel így is döntő befolyást lehet szerezni az ország legfontosabb intézményeiben, anélkül, hogy az alaptörvényhez kellene nyúlni, de ezért még egy európai ország vezetőjét sem kényszerítették arra, hogy magyarázkodjon az uniós testületek előtt. Például Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök is megúszta a tortúrát. Viszont valóban nincs kizárva, hogy a „trükközés” a PiS vezetőségének stratégiai terve, de egyelőre ez csak feltételezés, semmiképpen nem ok a pellengérre állításra.

De akkor mire is volt jó a lengyel demokrácia ellenőrzése Strasbourgban? Annak demonstrálására, hogy a legnagyobb és legerősebb országok befolyása alatt álló közösségi intézmények elszántak az uniós értelmezés szerinti demokrácia védelmében. A viszonylag kis Magyarország lázadását még el lehetett nézni, de a jóval nagyobb Lengyelország esete más. Egy durva figyelmeztetés Varsónak egyértelművé teheti, hogy ki az úr a házban. Bár valóban nem elegánsan járt el a PiS az alkotmánybírósággal szemben – érdekes, hogy az előző kormány hasonló túlkapásaira Brüsszel nem reagált –, ez aprócska probléma a menekültügy, az eurózóna bajai, a görög válság vagy a brit kilépés lehetősége mellett.

A strasbourgi vita senkinek sem tett jót. Lengyelországban a kormány hívei Beata Szydło győzelmét hangoztatták, bár a kormányfő a valóságban nem volt különösebben meggyőző, szónoki képességben alulmarad Orbán Viktorhoz képest. Ugyanakkor az unió válogatott és tapasztalt élharcosai nem voltak képesek meghátrálásra kényszeríteni. Csak annyit értek el, hogy több euroszkeptikus felszólaló számára unióellenes kirohanásokra adtak lehetőséget. A látszat ellenére ez még a PiS-nek sem jött jól, mivel a párt – a Fidesszel ellentétben – az Európai Parlamentben nem tagja az Európai Néppártnak, így a nagy európai jobbközép erők támogatása nem automatikus. A hangos, de valójában befolyással nem bíró, nem szalonképes szövetségesek tapsa pedig nem sokat ér.

Az uniós eljárás Lengyelországgal szemben még nincs lezárva. A procedúra valószínűleg eltart még egy darabig, és eredmény nélkül ér majd véget, legfeljebb az Európai Parlament baloldali és liberális hangadói kapnak újabb alkalmat néhány hangzatos szónoklatra és leckéztetésre. Ugyanakkor Európán újabb törés mutatkozik, amely csak tovább gyengíti az unió amúgy is recsegő szerkezetét.

Az írás a Heti Válasz január 28-i lapszámában is megjelent

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Balog Zoltán: „A migránsok áldozatok, nem szabad gyűlöletből dönteni”

„Szívesen odaírtam volna, hogy nem minden migráns terrorista vagy erőszaktevő. Ennek ellenére, ami a plakátokon áll, az tény” – mondta Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című konzervatív német lapnak. Balog szerint különbséget kell tenni migráns és migráció között, Magyarország pedig nem az emberek ellen van.

Körúti robbantás: egy nyugtalanító tény, amiről nem beszélnek

Nem véletlen, ha rossz előérzetünk van a hétvégi körúti detonáció okainak felderíthetőségével kapcsolatban: Matuska Szilveszter óta alig kaptak el robbantásos merénylőt Magyarországon. A statisztika alapján ezekben az ügyekben a nyomozók borzasztó teljesítményt nyújtanak.

Kit veszítettünk Csoóri Sándorral? Hat oldalban elmondjuk

Az Óbudai temetőben tegnap utolsó útjára kísértük Csoóri Sándort. A Heti Válasz hatoldalas összeállításában barátai, küzdőtársai szavaival hajtunk fejet a 86 évesen elhunyt költő előtt, aki – szerkesztőbizottságunk tagjaként – haláláig tanácsadónk és pártfogónk maradt.