Publi
Román cigányok, szlovák-magyar dzsipesek
A két eset ugyanaz, a magyaré, aki drága kocsiját szlovák rendszámmal, és a román romáé, aki háznépét francia tájon futtatja.
Sárközy francia elnök és a magyar Vám- és Pénzügyőrség parancsnoka nyugodtan kezet foghatnának, elvégre mindketten ugyanarra, lényegében a lehetetlenre vállalkoztak, ellenszenvessé, sőt egyenesen nevetségessé téve igyekezetükkel magukat, az általuk képviselt szerveket.
Ma már pontosan tudható, hogy ha az előző magyar kormányzat minden igyekezete ellenére sem talált fogást olyan elszánt ellenfelén, mint a szlovák rendszámmal furikázó Bayer Zsolt újságírón, akkor ez utóbbi tárgyban a továbbiakban másnak sincs igazán félnivalója.
Ugyanígy áll a kelet-európai romák ügye (most éppen) Franciaországban, mert amíg csak újra le nem eresztik az európai vasfüggönyt, erőszakkal ugyan meg nem állítják az ottani hatóságok e népvándorlást, csupán önmagukat teszik ki a világ szájának nagyobb csúfságukra.
A tévedés lényege mindkét esetben ugyanaz, okot kevernek okozattal, emiatt az utóbbi ellen küzdenének értelmetlenül, ahelyett, hogy a zavaró jelenségek éltető forrását zárnák el rövid úton.
Amíg az EU szabályai közül nem törlik annak lényegi elemeit - márpedig erre aligha van esély - vagyis a munkaerő, a tőke és vagyon szabad áramlásának elvét, annak gyakorlati korlátozására irányuló minden adminisztratív kísérlet kudarcra ítéltetett, ezt talán már a vak is látja. Rendnek persze lennie kell, nem futkoshat idehaza minden kocsi tót rendszámmal, ahogy az összes élelmes kelet-európai vándornépség sem áraszthatja el Nyugatot.
A megoldás pofon egyszerű, az okot szükséges tehát meglelni, majd megszüntetni, persze csak ha megéri a ráfordítást, mert ha nem, úgy hagyni, nem bolygatni kell az egészet, hisz tudható a népi szólásból, az ilyesmi csak jobban szaglik olyankor.
Tehát idehaza vagy hozzáillesztjük a gépkocsikkal kapcsolatos szabályainkat északi szomszédunkéhoz, vagy marad az arcpirító, másként megváltoztathatatlan gyakorlat, hogy miként ifjú demokráciánkban már annyiszor, továbbra is csak és majd megint a pofátlanjaink járnak jól.
Sárközyék pedig sokkal jobban tennék, ha a nagy nemzetközi vihart kavaró rendőri erőszak helyett inkább diplomáciai tekintélyükkel szállnának ringbe, EU-s szinten keresve a megoldást. Például azzal, hogy olyan szabályokat hoznak, hogy tényleg csak a munkaerő és a tőke (persze a tőkéssel együtt) áramolhasson szabadon ide és oda. Elvégre arról alighanem minden tagország meggyőzhető lenne, hogy bizonyos, turisztikára jellemző időn túl csak igazolt lakhellyel, jövedelemmel, megélhetési forrással rendelkező személyek tartózkodhassanak a sajátjukétól eltérő országban. Nomádjaikkal, hajléktalanjaikkal küzdjenek meg csak azok az országok, ahol a jelenség kicsirázott és ahol hagyták, hogy hatalmasra nőve annak ágai bogai határaikon túl is nyúljanak.
