valasz.hu/publi/sokkal-dramaibb-lesz-a-brexit-mint-gondoljuk-martonyi-janos-a-brit-kilepesrol-119309

http://valasz.hu/publi/sokkal-dramaibb-lesz-a-brexit-mint-gondoljuk-martonyi-janos-a-brit-kilepesrol-119309

Publi

Martonyi János

Sokkal drámaibb lesz a Brexit, mint gondoljuk – Martonyi János a brit kilépésről

/ 2016.07.04., hétfő 09:02 /
Sokkal drámaibb lesz a Brexit, mint gondoljuk – Martonyi János a brit kilépésről

A népszavazás eredményét tiszteletben kell tartani, mondjuk mindannyian, és ez így helyes. Számomra azonban a június 23-i referendum korántsem a demokrácia ünnepe. Nem azért, mert a britek közel 30 százaléka nem szavazott, és még csak nem is azért, mert az idősebb britek (akiknek már kevesebb időt kell „szenvedniük” az Európai Unióban) leszavazták az EU-ban bennmaradni szándékozó fiatalokat.

A gond az, hogy nemcsak a fiatal választókat szavazták le, hanem döntöttek a következő nemzedékek sorsáról is, a gyerekekről, unokákról és azok gyermekeiről. Ehhez pedig nem érzem elég erősnek a felhatalmazást, a politikai és főleg erkölcsi legitimációt. A kilépés – úgy tűnik – végleges és visszafordíthatatlan; a bennmaradás mellett döntő referendumot minden nehézség nélkül meg lehetett volna ismételni. (Amint a kilépés támogatóinak szándékukban is állt.)

Mindezeknek a kételyeknek a népszavazás előtt is hangot adtam, különös tekintettel a visszafordíthatóság és visszafordíthatatlanság közötti egyensúly hiányára, a generációk közötti igazságosság viszonylag új, de ma már széles körben elismert tételére. Erős valószínűségként jeleztem, hogy a kilépés győzelme az Egyesült Királyság felbomlását vonja majd maga után; s nemcsak a United Kingdom lép ki az unióból, hanem az 1603 óta fennálló Union of the Crowns is megszűnik. (Budapesten láttunk már ilyet, és történelmi tapasztalataink birtokában akár még mosolyoghatnánk is – nem tesszük.)

Arra azonban nem számítottam, hogy a népszavazáson feltett kérdésre csekély többséggel adott, de egyértelmű válasz után a politikai és közjogi káosz napról napra nő, a megszámlálhatatlan nyilatkozat és állásfoglalás ellenére, pontosabban miattuk. Korábban gyakran elhangzott, hogy mindenki felkészült minden eshetőségre, csak éppen a különböző oldalaknak és táboroknak más és más elképzelései voltak a helyzet megoldására, a politikai következtetések levonására és a jogi megoldások alkalmazására. Az egymással ellentétes álláspontok az elmúlt napokban elemi erővel jelentek meg a politikai nyilatkozatokban és a közbeszédben. Kiderült, hogy a következmények valójában lényegesen súlyosabbak és megrendítőbbek lesznek, mint az általános várakozás (jóllehet Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének a nyugati civilizáció felbomlásának megindulására utaló nyilatkozata már előrevetítette a drámát). Ha vannak is előre elkészült forgatókönyvek a következmények kezelésére és a követendő eljárásokra, ezek alkalmazása több új kérdést vet fel, mint amennyit megold.

Mikor jelentik be a britek az EU alapszerződésének 50. cikke alapján kilépési szándékukat, mikor kezdődik tehát a kilépési tárgyalásokra adott kétéves, de mindenki egyetértésével meghosszabbítható határidő? Mi lesz ebben a londoni és a skót parlament szerepe, hogyan oldják meg a már jelentkező alkotmányos-közjogi kérdéseket, amelyek mögött a legsúlyosabb politikai ellentétek feszülnek? És ha megindulnak a kilépési tárgyalások, mikor lesz a Skócia függetlenségéről szóló referendum, és hogyan lehet kezelni a skótok belépési, sőt bennmaradási igényét? Hogyan lehet jogi értelemben elválasztani a kilépési tárgyalásokat a kilépéssel politikailag és gazdaságilag a legszorosabban összefüggő tárgyalásoktól? A tárgyalási folyamat alatt a britek betartják-e maradéktalanul a kilépésükig rájuk is kötelező alapszerződéseket és uniós jogszabályokat például a szabad munkaerő-áramlásra és a hátrányos megkülönböztetés ebből fakadó tilalmára? És ha a britek megszegik e kötelezettségeiket, milyen szankciókat lehet alkalmazni velük szemben? (Kötelezettségszegési eljárások, netán az unió alapvető értékeinek megsértését büntető 7. cikk – enyhén humoros felvetések, bár az angolok ebben jók; kár, hogy elmennek.)

Az Európai Unió mellett tüntető emberek a londoni Park Lane-en gyülekeznek, hogy a parlamenthez vonuljanak július 2-án

Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq

És mi lesz az új élettársi kapcsolat tartalma? Sikerül-e fenntartani a termelési és ellátási láncokat, a pénzügyi szolgáltatások és tőkekapcsolatok különlegesen fejlett rendszerét, és persze valamennyi termelési tényező szabad mozgását, különös tekintettel a munkaerőre? Ha igen, akkor mi volt a gond a lengyel, magyar, román stb. „migránssal”, miért volt ez az egyik fő érv a kilépés mellett? És ha az egységes piac szabályait legalábbis jórészt alkalmazni kell majd a megfogyatkozott Nagy-Britanniában is, akkor mennyiben oldotta meg a Brexit azt a döntő érvet, hogy a britek számára az általuk választott képviselők hozzanak törvényeket, és ne az ismeretlen (sőt – ami esetenként még rosszabb – ismert) brüsszeli arcok?

A kérdések vég nélkül folytathatók, sőt a következő napokban, hónapokban, években újabb és újabb kérdések fognak felmerülni. Az egyetlen bizonyosság pedig mindezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a teljes bizonytalanság.

A mi számunkra a Kárpát-medencében az alapkérdés mindig ugyanaz. Mi lesz velünk? Jó ez, vagy rossz ez nekünk, magyaroknak, közép-európaiaknak, európaiaknak? És ha rossz – amiben a jelek szerint, bármilyen meglepő, de lényegében egyetértünk –, akkor hogyan tudjuk mérsékelni a kárt, hogyan tudunk részleges előnyökre szert tenni, és legfőképpen hogyan törekedjünk alakítani a jövőt ahhoz, hogy megakadályozzuk a hasonló hátrányos eseményeket?

Ami az előrejelzéseket illeti, csak néhány általános tételre tudok szorítkozni. Az európai integrációs folyamat súlypontja keletebbre mozdul, Közép-Európa geopolitikai és gazdasági súlya lényegesen felértékelődik. E folyamat már korábban megindult (német egyesítés, a főváros áthelyezése Berlinbe, Európa újraegyesítése, gyorsabb közép-európai gazdasági növekedés, biztonságpolitikai fejlemények a keleti végeken), de most új lendületet kap. A kulcskérdés – mint már annyiszor – Németország, a „conditio Germaniae”. A britek távozása után Németországnak határozottabban kell Közép-Európa felé fordulnia, annál is inkább, mert a gazdasági kapcsolatok alakulása és az új biztonság- és geopolitikai tényezők is ezt indokolják. Ezt nyilván a német politika is látja, de ez a „pivot” nem lehet hirtelen és gyors, mivel éppen az adott helyzetben különlegesen lényeges a német–francia kettős kapcsolata és együttműködése.

Az igazi kérdés nem a sebesség, hanem az, hogy Berlin miként fordul Közép-Európa felé. Egyenrangú félként tekint-e rá, amelynek teljes jogú helye van az alapvető döntések meghozatalának asztalánál, és amely olyan értékes kulturális-civilizációs örökséget hordoz, ami nélkülözhetetlen az európai identitás, értékrend és az erre építendő integrációs folyamat számára, vagy a kiskorú testvért, a megszokás alakította, nélküle hozott döntések engedelmes végrehajtóját látja benne? Ehhez több kell, mint a főváros Berlinbe helyezése, sőt a legfelsőbb politikai döntéseknél is sokkal több, mindenekelőtt a média által erősen befolyásolt közvéleményben. Megértés, empátia, tolerancia, tisztelet és alaposabb ismeretek. Nekünk pedig világossá kell tennünk, hogy sem földrajzi, sem egyéb szempontból nem vagyunk Európa szélén. Európa közepén vagyunk, megküzdöttünk érte, nem ingyen kaptuk, nem akarjuk és nem is fogjuk ezt feladni. Geopolitikai és gazdasági súlyunk növekedése nemcsak lehetőség, hanem felelősség is. Bízom abban, hogy a lényeget illetően ebben a kérdésben is egyetértünk.

A közép-európai tényező erősebb érvényesülése csak egyik eleme a jövő európai építkezésének. A legnagyobb kihívás az, hogy bár szinte mindenki az Európai Unió reformjáról beszél, e reform igénye egymással ellentétben álló törekvéseket jelöl. Nem új jelenség, de a britek kilépése komoly ösztönzést ad azoknak, akik az integrációs folyamatot szűkebb körben, döntően föderális szerkezetben kívánják folytatni, vagy inkább újrakezdeni. (Sajátos módon ezek a gondolatok azokban a tagállamokban jelennek meg, amelyek népszavazással elutasították az alkotmányozó szerződést, és ahol jelentős politikai erők felvetik a kilépés lehetőségét. Figyelemre méltó, hogy nem „új”, hanem alapító tagországokról van szó.) Mások úgy vélik, a reformra éppen azért van szükség, hogy csökkentsük a közösségi hatásköröket, a már átruházott hatáskörök egy részének visszatelepítésével erősítsük a tagállamok szerepét. Az álláspontok nemcsak a tagállamok között, hanem az egyes országokon belül is ellentétesek egymással. Mindez növeli a bizonytalanságot, a szorongást, az európai integráció szétesésére vonatkozó jóslatoknak az elmúlt napokban történő felerősödését. Külön találkoznak az alapítók, amire válaszul külön találkoznak a 21 nem alapító tagállam képviselői is. Európát mindenki meg akarja menteni, de egymással homlokegyenest ellenkező módon.

Lehet, sőt valószínű, hogy nem ez az a pillanat, amikor az átfogó átalakításhoz hozzá kell kezdeni.

Mindenekelőtt higgadtságra, türelemre, egymás meghallgatására és közös gondolkodásra van szükség. Újragondolni és újraépíteni szükséges, és nem szabad rombolni. Ezt főleg mi, közép-európaiak nem engedhetjük meg. Történelmi szerencse, hogy az Európai Tanács elnöke éppen lengyel.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.