Publi

Jeszenszky Géza

Szabad-e árulkodni a hazára?

/ 2018.04.23., hétfő 08:50 /
Szabad-e árulkodni a hazára?

John O’Sullivan, a Budapesten működő Danube Institute igazgatója – egykor Margaret Thatcher miniszterelnök tanácsadója, majd a Szabad Európa alelnöke –, a National Review amerikai konzervatív hetilap április 8-i számában joggal állapította meg, hogy egy kis európai ország választási eredményeivel nem szokott foglalkozni a nemzetközi sajtó, pláne nem a címoldalakon.

Most azonban Budapesten hemzsegtek a külföldi tudósítók. Írásaik többsége (de távolról sem az összes) meglehetősen kritikusan szólt a magyarországi demokrácia állapotáról, a korrupcióról, az unfair választási törvényről, a kormánynak a választási kampányban tanúsított módszereiről, de a hangnem inkább sajnálkozó, semmint ellenséges volt. Kovács Zoltán kormányszóvivő éles szavakkal utasította vissza a kritikákat, a kormánypárti sajtó pedig a magyar belpolitikába történő illetéktelen beavatkozásnak minősítette a tudósítások üzeneteit. Az ellenzéki pártok és a velük rokonszenvezők viszont álláspontjuk igazolását látták a kritikus külföldi újságcikkekben. Nyilvánvaló azonban, hogy a sok tudósítás a legkisebb mértékben sem befolyásolta a választások eredményét. A nagy publicitás az országnak inkább hasznára, mint kárára volt.

„Szabad-e árulkodni a hazára?” – vetette fel közel negyven éve Litván György, az ’56 után bebörtönzött történész, a múlt század első évtizedében a hazai viszonyok akkori külföldi kritikusait üdvözlő polgári radikálisokkal kapcsolatban. Jászi Oszkárt idézte, aki éles különbséget tett az uralkodó köröket és magát a magyar népet bíráló felfogás között, az utóbbit határozottan elutasítva. Abban egyet kellene értenünk, hogy a belpolitikai küzdelmeket mindaddig nem a külországok sajtójában és kormányainál kell megvívni, amíg itthon a politikai szabadságjogok és a szabad sajtó lehetővé teszi a viták lefolytatását. A külföldi támogatás és a beavatkozás kérése akkor kerülhet előtérbe, ha a diktatórikus viszonyok más utat nem tesznek lehetővé. Ez volt a helyzet a kommunista korszakban.

Ezzel együtt egyáltalában nem érdektelen, hogyan vélekednek egy országról külföldön. Ez kihat a politikai célok érvényesítésére, a gazdasági kapcsolatokra, az idegenforgalomra, az adott nemzet tartós megítélésére. Széchenyi István 1857-ben egyenesen úgy vélte: „A sok tényező közül, melyek segítenek abban, hogy fajunk megmentessék a teljes megsemmisüléstől, kétségtelenül legfontosabb az a vélemény, melyet rólunk külföldön táplálnak.” Antall József 1990 májusában, a kormányprogram előterjesztésekor megállapította, hogy a külföld magyarságképe „sosem volt kedvezőbb, mint ma, ezt nem ronthatjuk el”. Inkább okkal, mint ok nélkül, ez a kép mára radikálisan megváltozott. Érthető, hogy erre érzékenyen reagál a hazai társadalom. De vajon hányan értenek egyet Illyés Gyulának 1943-ban, nemzetünk egyik legkritikusabb időpontjában mondott szavaival: az erős nemzet képes szembenézni a kedvezőtlen véleménnyel, vagyis nyugodt férfiassággal megvizsgálni: nem az igazat mondják-e? Nem kitűnő leckealkalmak-e elsősorban hibáink levetésére? Csak ezután – az esetleges hibák elismerése és leküzdése után – foghatunk abba, amit ma legtöbben az első tennivalónak mondanának: az ellenséges propagandát ellenpropagandával legyőzni.”

Szerintem is fel kell venni a kesztyűt a megalapozatlan támadásokkal szemben, de legyen jó, igaz a magyarság ügye. Annak is látsszék. Legyen jó minden törvényünk, szülessék vitában, meghallgatva mind a belülről, mind a kívülről jövő – jó szándékú – kritikát. Legyen jó fizikai és mentális állapotban az ország, legyen egészséges a közhangulat. Legyenek jók a törvények, és annak megszegői kapjanak visszatartó erejű büntetést. Folytassunk az európai értékekkel azonosuló külpolitikát. Örüljünk, hogy vannak barátaink, szövetségeseink. Hamis és káros a póz, hogy „egyedül vagyunk”. A régi rómaiak tudták, hogy „az országok biztonságának legjobb zálogai nem a hadseregek vagy a kincsek, hanem a barátok”.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Baljós árnyak a magyar Microsoftnál

Váratlanul felállt székéből a magyar Microsoft ügyvezetője. Nem ez az első baljós árny a vállalatnál: fél éve elcsapták állami viszonteladóikat, két volt vezetőjük kormányzati mentőövet kapott, és a hírek szerint az amerikai hatóságok is vizsgálódnak az ügyben.

Mire jó, ha betiltjuk a műanyagszatyrot és a szívószálat?

Nyolcvanezer aláíró és az LMP is a műanyagszatyrok betiltását követeli Magyarországon. A plasztikszennyezés látványosan áttörte a közvélemény ingerküszöbét, de a digitális Heti Válasz legfrissebb számából kiderül: a megoldás kulcsa nem az ökotudatos európai fogyasztók kezében van.

Nemrég még a liberálisok kedvence volt a Fidesz kultúrharcosa

A jobbos intézményvezetőket liberális ármánykodás támogatásával vádló Magyar Idők saját rovatvezetőjét is tollhegyre tűzhetné: Orbán János Dénes ugyanazt tette, amiért most Prőhle Gergelyt ütik-vágják. Bónusz: a pribéksorozatot jegyző Szakács Árpád a liberális Demszky-érában dolgozott a Budapest Portálnak. Részletes háttér a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Hatékony oktatási-nevelési stratégia a cirkuszban

A Fővárosi Nagycirkusz előadásait, valamint különböző programjait látva egyre inkább bebizonyosodik, hogy a cirkusz közösségeket tud megszólítani, gondolkodásra, beszélgetésekre, vitákra sarkalló tartalmakat képes közvetíteni.