Publi

Zsuppán András

Tényleg ne legyen Göncz Árpád metrómegálló!

/ 2018.02.06., kedd 18:50 /

De nem azért, mintha az első köztársasági elnök nem érdemelné meg a tiszteletet.

Január végén derült ki, hogy a 3-as metró felújításával párhuzamosan a vonal állomásai közül többet is átneveznek. A változtatások többsége apróság, vagy teljesen indokolt: Újpest-Központ a magyar helyesírás szabályainak megfelelően Újpest-központ formában kerül fel a táblákra, a régieskedő Újpest-Városkapuból Újpest vasútállomás lesz, ami egyrészt utal az elővárosi közlekedésben lényeges átszállóhelyre, másrészt legalább senki nem fogja azt hinni, hogy a 19. században alapított Újpestnek valaha is volt városkapuja. Kőbánya-Kispest nevét is kiegészítik a vasútállomás szóval.

A negyedik átnevezésről azonban sejteni lehetett, hogy a szimbolikus ügyekre különösen érzékeny magyar közéletben viharokat vált ki: az Árpád hídból Göncz Árpád városközpont lesz, mégpedig a szocialista vezetésű XIII. kerület javaslatára, amit a BKK elfogadott.

A hír kezdetben csak tompa, elfojtott morgásokat váltott ki a célközönségből, majd tegnap végre adás közben eljutott Bayer Zsolthoz, aki az Echo TV stúdiójában szembesült a néhány hetes döntéssel. Először alig kapott levegőt, aztán – hármat találhatnak, mi történt. Igen, egy lendületes dühkitörés keretében azt mondta:

„Gyerekek, ez ne legyen! És ha majd kiírják az Árpád helyére, hogy Göncz, oda kell menni és le kell verni! És vissza kell tenni azt, hogy Árpád. Ebbe nem mehetünk bele.”

Huth Gergely – kevéssé praktikus módon – a megálló bojkottját javasolta, vagyis hogy ne szálljanak le ott az emberek.

A reakció természetesen borítékolható volt, mivel Göncz Árpád jobboldali körökben régóta, makacsul közutálatnak örvend. Vörös posztó. Ezt tudhatta volna (és talán tudta is) a kerületvezetés, meg persze a BKK is, mégsem ezért mondjuk azt, hogy a döntés tévedés, és vissza kellene lépni tőle, hanem egészen más megfontolás alapján.

Az érintett megálló látványterve: így nézne ki a felújítás után

Az érintett megálló látványterve: így nézne ki a felújítás után

Bayeréknek, és talán másoknak is, akik táblát ugyan nem rongálnának, az a fő bajuk Gönczcel, hogy megosztó személyiség, emléke máig képes heves indulatokat kiváltani, ugyanakkor rengeteg ember számára fontos, szimbolikus alakja a rendszerváltásnak, és az azt követő évtizednek. Ráadásul kiváló író és műfordító is volt. Anélkül, hogy Göncz történelmi szerepét mélyebben elemeznénk, eltagadhatatlan, hogy 1956-os szerepvállalása, a diktatúra börtönében eltöltött évek és a rendszerváltás előtti ellenzéki tevékenysége miatt egyike a 20. századi magyar történelem tiszteletreméltó szereplőinek. (A soha nem bizonyított, méltatlan ügynökváddal nem érdemes foglalkozni. Ameddig komoly történészek nem támasztják alá meggyőző dokumentumokkal, ez nem több gonosz pletykánál.)

Igaz az is, hogy az első demokratikus kormány alatt Göncz elfogult, pártos köztársasági elnök volt, aki a „nemzet nagypapájának” hálás szerepét csak azután vette fel, hogy 1994-ben MSZP-SZDSZ-kormány alakult. Az indulatok jórészt ebből táplálkoznak, de negyedszázaddal később, a tényt el nem felejtve el lehetne engedni az akkori pártharcokat. Göncz egész életét mérlegre téve több van a másik serpenyőben, mint ez a négy zaklatott év, amikor nem tudott kellő távolságot tartani a pártpolitikától.

Éppen ezért el lehet fogadni azt is, hogy Göncz nevét a halála után néhány évvel közterület viselje. A metróállomás fölötti városrészt a XIII. kerület javaslatára 2016-ban el is keresztelték Göncz Árpád Városközpontnak, és ezt a jobboldali többségű fővárosi közgyűlés is jóváhagyta, ami a hideg polgárháborús viszonyok között szokatlan gesztus volt. A XIII. kerület és a BKK most nyugodtan védekezhet azzal, hogy csak ezt a döntést viszik tovább a föld alatt, amikor a metrómegálló nevét hozzáigazítják.

De ne tegyék. Egyszerűen azért ne tegyék, mert ez a kényszeres átnevezgetés rombolja a város identitását, elveszi az otthonosság érzetét az itt lakóktól, és hosszabb távon oda vezet, hogy mindig az aktuális politikai céloknak vagy egyszerűen csak divatoknak megfelelően rángatják körülöttünk azt a szimbolikus keretet, ami az életet övezi.

Nem mentes ettől a nyavalyától Nyugat-Európa sem, de a viharos történelmű és képlékeny identitású országokban Ukrajnától Zimbabwéig sokkal gyakoribb – márpedig Magyarországnak nem ezekre kellene hasonlítani. Egy város karakteréhez hozzátartoznak a megszokott, történelmi elnevezések, amennyiben a politika békén hagyja őket. Az elmúlt években lefutott egy újabb átkeresztelési hullám, de szerencsére csak minimális károkat okozott, habár a Lágymányosi híd vagy a Szivárvány köz is sokkal jobb lett volna, ha megmarad.

Már a látványtervről is kivehető Göncz neve

Már a látványtervről is kivehető Göncz neve

A Göncz Árpád Városközpont a föld fölött nem sok vizet zavar, nem kellett érte okmányokat és táblákat cserélni. A metrómegálló sokkal inkább jelen van az emberek mindennapjaiban, sok tízezer ember fordul meg benne, és az Árpád híd az utasok számára jó tájékozódási pontot jelent. (Ennek elnevezése továbbra is változatlan marad. Még jó, hogy. Hacsak elő nem áll valaki mindjárt azzal az elmebajjal, hogy a kiegyensúlyozottság jegyében legyen belőle Mádl Ferenc-híd, ahonnan lesétálhatunk a Sólyom László utcán át a Schmitt Pál-strandra.)

A hidat az 1930-as években Árpád vezérről nevezték el, aki szintén elég fontos alakja a magyar történelemnek – igazi bornírt provokáció azt az érzetet kelteni, mintha Árpád vezér és Göncz Árpád lenne itt egymással szembeállítva, márpedig a névcsere – a kezdeményezői szándéktól függetlenül – pont ilyen hatást kelt.

Az egész semmi másra nem jó, csak arra, hogy egy csomó ember bizonytalanul forgolódjon hónapokig a metróban, hogy most hol is jár, Bayer Zsolt vértolulást kapjon, zakatoljon tovább a meddő kultúrharc, és mindkét oldal begyűjthesse a sérelempontjait.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Betont mindenhova!

Az egyik helyen a teniszre hivatkozva emelnek betonmostrumot, Zuglóban viszont a teniszpályákat veszik el egy fedett futópálya kedvéért.

Itt épített gyurcsányista erőközpontot Lamperth Mónika

A baloldal az esélyesebb az észak-budapesti lakótelepi karéj három választókörzetében, de a XV. kerületben bonyolult a képlet: van itt Lamperth Mónika által építgetett gyurcsányista erőközpont, jelölt a Fidesz lakótelepi szakembere, és egy óvodafelújítás miatt megbüntetett lázadó szocialista is. Választási sorozatunk az Óbudától Újpalotáig nyújtózó kerületek esélyeit latolgatja. Részletek a friss Heti Válaszban.

A disznósajt volt a csúcs a kisgazdák sajtóreggelijén

Pártcunamival indult a hivatalos kampányidőszak, ám a szokásosan jelentkező komolytalan formációk mellett a reaktivált kisgazdáknak és Lévai Katalin volt szoci miniszter pártjának lehet is hatása egy-egy mandátum – elvesztésére. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Huszti Péter: „Ellopta a show-t a politika”

El lehet játszani Hamletet bőrdzsekiben, de ne a ma emberéről, hanem a ma emberéhez szóljon – mondja a Corvin-lánccal frissen kitüntetett Huszti Péter színművész, rendező. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg blöff volt a rezsicsökkentés?

A földgáz külföldi áresése valóban lehetővé tett volna egy méretes lakossági gázárcsökkentést 2015–16 táján, a kormány azonban inkább tartalékba rakta az erre fordítható összeget. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Ez most tényleg össznemzeti ügy – aki magyar, aláír!

Miért kell vért izzadni ahhoz, hogy egymillió uniós aláírás összegyűljön a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezéshez? Csáky Pál, az ügyet az Európai Parlamentben képviselő felvidéki politikus és névrokona, Csáky Csongor, a gyűjtést idehaza szervező Rákóczi Szövetség főtitkára válaszol a csütörtöki Heti Válaszban.