valasz.hu/publi/uj-part-szabad-demokrata-forum-26418

http://valasz.hu/publi/uj-part-szabad-demokrata-forum-26418

Publi

Georg Paul Hefty

Történelmi csapda Európának

/ 2017.08.14., hétfő 08:20 /
Történelmi csapda Európának

A müncheni Ludwig-Maximilian Egyetem Nemzetközi Politika Tanszékén az osztrák Gottfried-Karl Kindermann évtizedeken át tanította, hogy az államok szüntelen hatalmi versenyéről csak úgy alakíthatunk ki egy „neoreális“ összképet, ha mindent, még a legapróbb mozzanatot is feltárjuk. Ezt a nemzeti érdekekről szóló elméletet a második világháború után a nagy befolyású Hans Joachim Morgenthau, Bajorországból származó amerikai politológus fogalmazta meg.

Ha Angela Merkel kancellár a külpolitikáját éppen olyan tudományos precizitással és elméleti felkészültséggel műveli, mint egykor a fizikai kutatásait, akkor tekintetbe veszi, hogy az ő kormányzása után is lesz Németország és Recep Tayyip Erdogan diktatúrája után is létezik majd Törökország. És ameddig lesz Európai Unió, addig kérdéses marad, hogy Törökország ennek tagja lesz-e, barátja, valamilyen formában társa, avagy ellensége.

Az 1963-as társulási szerződés megkötése óta Törökország egymástól igen különböző kormányai különféle módon, de egyfolytában törekedtek az uniós tagságra. 1999-ben elérték a tagjelölti státuszt, és mint kezdő miniszterelnök még maga Erdogan is igyekezett Brüsszel kedvében járni: 2003-ban eltöröltette a halálbüntetést, megengedte a kurd nyelv oktatását, és megegyezett Örményországgal egy közös történészbizottság felállításáról a népirtás kivizsgálására. Noha 2005-ben elkezdődtek a formális belépési tárgyalások, nyílt titok volt, hogy mindez nem teszi esélyessé Erdogant arra, hogy úgy vonuljon be a történelembe, mint az a miniszterelnök, aki Törökországot nagyhatalommá teszi Európában, főleg annak nyugati térségében.

Erdogan sikertelenségének egyik okozója Merkel kancellár, aki – a németországi közhangulattal egyetértve – 2005-től, kormányra lépésétől kezdve Törökországot csupán a megkülönböztetett partnerség szintjére akarta emelni. Kezdettől fogva veszélyes személyiségnek tartotta a vele azonos korú török kormányfőt. Erdogan a maga részéről szintén jól ítélte meg Merkel személyiségét, sejtve, hogy sok-sok éven át útjában fog állni. Németország valóban egyetértett Nicolas Sarkozy elnökkel 2007-ben abban, hogy Törökország belépését és teljes jogú EU-tagságát lehetőleg meg kell akadályozni.

Miközben a széles látókörükkel hencegő német politikusok állítólag régóta „meggyőződtek” arról, hogy Törökország már nem is Európához közeledik, hanem az iszlám világhoz, Erdogan hatalmasat csavart a présen. Nem elégedett meg azzal, hogy az elvilágiasodott török társadalmat visszaterelje az „igaz hitre” és annak gyakorlására, de megkereste annak a módját, hogyan lehetne egyszerre államjogi és vallási sikert aratni. A megoldás: vállalni az igazi rossz ember szerepét. Mert az ilyen politikus elől a nyugati demokraták ösztönszerűen nemcsak magukat akarják megóvni, hanem a felvilágosult népeket is – ebben az esetben a török liberális polgárságot.

Erdogan az Európának szánt történelmi súlyú csapda felállítása érdekében eldobta korábbi jobb hírnevét, de kárpótlásul kap néhány teljhatalmú elnöki évet. Azonban már 65 éves lesz ő is, mire 2019-től az új alkotmány hasznát élvezheti.

Orbán Viktor egy évtizeddel fiatalabb a török politikusnál, ő már az Erdogan utáni időkre tervez, amikor – kivételesen egyszer Merkellel egyetértve – arról beszél, hogy Törökországgal egy „nagyívű történelmi szerződést“ kell kötni, mely magában foglalja „a gazdasági, katonai és politikai dimenziót“. Erdogan egy ilyen másodrangú szerződésre nyilvánvalóan nem volna hajlandó – mert nem elégíti ki az általa értelmezett török nemzeti érdeket. Inkább még néhányszor mindenkit meg akar rémíteni, mire Brüsszel és Washington karöltve megígérik majd a török választóknak, hogy mihelyt ezt a szörnyet leváltják, valóban beléphetnek az EU-ba. Utóbbit ugyanis a liberális és a muszlim törökök egyaránt nemzeti érdeküknek tartják.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Az EP nem fogadta el a kvótát, de választási ajándékot adott Orbánéknak

Nyugalom: nem igaz, hogy „állandó, felső kvóta nélküli migránsbetelepítési rendszert fogadtak el az Európai Parlamentben”. Cecilia Wikström svéd liberális képviselő tervezete maga az agyrém, de kizárt, hogy keresztülmenjen az EP-n és a Tanácson is. A választásra készülő Fidesz viszont komoly ajándékot kapott.

Zaklatásügy – megszólal a színművészeti egyetem rektora!

A próbán mondhatom, hogy vedd le a pólódat, és ülj az ölébe, de a próba végeztével nem kérhetem, hogy ülj az ölembe – mondja M. Tóth Géza rendező. A Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora tiltott határátlépésekről és az önvizsgálat fontosságáról. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

E-egészségügy: bolyongó páciensek, eldobott receptek

Az e-egészségügy bevezetése új korszakot nyit, orvosunk ezután mindent lát – azt is, ha nem szedjük a felírt gyógyszert, vagy ha másik specialistát keresünk fel helyette. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Egyszervolt kincseink – magyar főúri és nagypolgári gyűjtemények nyomában

A századforduló és a két világháború közötti Magyarország, illetve öt legendás műgyűjtő alakja rajzolódik ki az Elveszett örökség című kötetből. A kollekciók nagy része szétszóródott, de mit tehetünk azért, hogy a világ tudjon róla: jó néhány remekmű valaha magyar tulajdonban volt. Részletek a friss Heti Válaszban.