valasz.hu/publi/kinai-kozmetika-es-husos-taska-45020/

http://valasz.hu/publi/kinai-kozmetika-es-husos-taska-45020/

Publi

Georg Paul Hefty

Történelmi csapda Európának

/ 2017.08.14., hétfő 08:20 /
Történelmi csapda Európának

A müncheni Ludwig-Maximilian Egyetem Nemzetközi Politika Tanszékén az osztrák Gottfried-Karl Kindermann évtizedeken át tanította, hogy az államok szüntelen hatalmi versenyéről csak úgy alakíthatunk ki egy „neoreális“ összképet, ha mindent, még a legapróbb mozzanatot is feltárjuk. Ezt a nemzeti érdekekről szóló elméletet a második világháború után a nagy befolyású Hans Joachim Morgenthau, Bajorországból származó amerikai politológus fogalmazta meg.

Ha Angela Merkel kancellár a külpolitikáját éppen olyan tudományos precizitással és elméleti felkészültséggel műveli, mint egykor a fizikai kutatásait, akkor tekintetbe veszi, hogy az ő kormányzása után is lesz Németország és Recep Tayyip Erdogan diktatúrája után is létezik majd Törökország. És ameddig lesz Európai Unió, addig kérdéses marad, hogy Törökország ennek tagja lesz-e, barátja, valamilyen formában társa, avagy ellensége.

Az 1963-as társulási szerződés megkötése óta Törökország egymástól igen különböző kormányai különféle módon, de egyfolytában törekedtek az uniós tagságra. 1999-ben elérték a tagjelölti státuszt, és mint kezdő miniszterelnök még maga Erdogan is igyekezett Brüsszel kedvében járni: 2003-ban eltöröltette a halálbüntetést, megengedte a kurd nyelv oktatását, és megegyezett Örményországgal egy közös történészbizottság felállításáról a népirtás kivizsgálására. Noha 2005-ben elkezdődtek a formális belépési tárgyalások, nyílt titok volt, hogy mindez nem teszi esélyessé Erdogant arra, hogy úgy vonuljon be a történelembe, mint az a miniszterelnök, aki Törökországot nagyhatalommá teszi Európában, főleg annak nyugati térségében.

Erdogan sikertelenségének egyik okozója Merkel kancellár, aki – a németországi közhangulattal egyetértve – 2005-től, kormányra lépésétől kezdve Törökországot csupán a megkülönböztetett partnerség szintjére akarta emelni. Kezdettől fogva veszélyes személyiségnek tartotta a vele azonos korú török kormányfőt. Erdogan a maga részéről szintén jól ítélte meg Merkel személyiségét, sejtve, hogy sok-sok éven át útjában fog állni. Németország valóban egyetértett Nicolas Sarkozy elnökkel 2007-ben abban, hogy Törökország belépését és teljes jogú EU-tagságát lehetőleg meg kell akadályozni.

Miközben a széles látókörükkel hencegő német politikusok állítólag régóta „meggyőződtek” arról, hogy Törökország már nem is Európához közeledik, hanem az iszlám világhoz, Erdogan hatalmasat csavart a présen. Nem elégedett meg azzal, hogy az elvilágiasodott török társadalmat visszaterelje az „igaz hitre” és annak gyakorlására, de megkereste annak a módját, hogyan lehetne egyszerre államjogi és vallási sikert aratni. A megoldás: vállalni az igazi rossz ember szerepét. Mert az ilyen politikus elől a nyugati demokraták ösztönszerűen nemcsak magukat akarják megóvni, hanem a felvilágosult népeket is – ebben az esetben a török liberális polgárságot.

Erdogan az Európának szánt történelmi súlyú csapda felállítása érdekében eldobta korábbi jobb hírnevét, de kárpótlásul kap néhány teljhatalmú elnöki évet. Azonban már 65 éves lesz ő is, mire 2019-től az új alkotmány hasznát élvezheti.

Orbán Viktor egy évtizeddel fiatalabb a török politikusnál, ő már az Erdogan utáni időkre tervez, amikor – kivételesen egyszer Merkellel egyetértve – arról beszél, hogy Törökországgal egy „nagyívű történelmi szerződést“ kell kötni, mely magában foglalja „a gazdasági, katonai és politikai dimenziót“. Erdogan egy ilyen másodrangú szerződésre nyilvánvalóan nem volna hajlandó – mert nem elégíti ki az általa értelmezett török nemzeti érdeket. Inkább még néhányszor mindenkit meg akar rémíteni, mire Brüsszel és Washington karöltve megígérik majd a török választóknak, hogy mihelyt ezt a szörnyet leváltják, valóban beléphetnek az EU-ba. Utóbbit ugyanis a liberális és a muszlim törökök egyaránt nemzeti érdeküknek tartják.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Izraeli történészre figyel Orbán Viktor – tényleg átalakul az emberi faj?

Világszenzációk lettek, és állítólag Orán Viktor érdeklődését is felkeltették Yuval Noah Harari izraeli történész könyvei az emberiség múltjáról és jövőjéről. Legutóbbi műve szerint az emberi faj „szuperképességű”, illetve azzal nem rendelkező csoportokra válik szét. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Kinek kampányol idén Szörényi Levente és Bródy János? Meg fog lepődni...

Évtizedeken át lázban égett választások előtt a legendás szerző- és ellentétpár, Szörényi Levente és Bródy János, idén viszont egyikük sem lesz látható kampányemelvényen. Az Arénában annál inkább, ahol február 16-án újra játszik a Fonográf. A Heti Válasz az egyik próbán beszélgetett a két zenésszel. Páros interjúnk a csütörtöki lapszámban.

Magyar siker és Putyin a vízben

Globálisan tragikus balesetek és környezeti katasztrófák jellemzik a hét képeit. De magyar siker is volt az elmúlt napokban.

Magyar történész kutatása a Batman és a Peter Pan rendezőinek új filmjei mögött

Négy hónapon belül két sikerfilm is landolt a mozikban, ami a II. világháború történetének elfelejtett mozzanatát, a Dinamó hadműveletet járja körül. Vajon aktuálisabb Dunkirk és Churchill híres „Harcolni fogunk!” beszéde most, mint bármikor az elmúlt hetven évben? Hogyan alakította a Hollywoodban befutott rendezők gondolkodását John Lukacs magyar történész? Részletes háttér a Heti Válasz január 18-i lapszámában!

Bereményi Géza: „Cseh Tamás azt hitte, besúgó vagyok”

Tegnap A jobbik részemet dúdolgattam – mondja Bereményi Géza, aki igazából magának írta a dalszövegeket. Január 21-én ő is ott lesz a Cseh Tamás 75. születésnapjára emlékező koncerten a MOMSportban. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.