Publi

Dévényi István

Választás - egy-két dolgot félreértettünk

/ 2018.04.12., csütörtök 08:00 /

Azok a fránya véleménybuborékok. Lehetnek bármekkorák, akkor is csak buborékok maradnak. Jótékonyan beburkolják az embert a saját világába, hogy úgy tűnjön: minden pont úgy van, ahogyan azt ő elképzeli.

Persze, ez mindig is így volt, és persze, mindenkivel így van. Csak manapság könnyű azt hinni, hogy mégsem.

Az én véleménybuborékom például azt mutatta, hogy mennyire rémesen fontos kérdés a nyilvánosság szerkezete, amely súlyosan sérül attól, hogy a kormánypárt levegőnek nézi az ellenzéki médiát. Aztán azt is mutatta, hogy az álhírek nevetségesen átlátszóak. Ebben az énbuborékban kiemelt helyen voltak az állami szintre emelt korrupciós ügyek.

Csakhogy közben sok millió ember meg körbenézett, és azt látta, hogy ha nem is nyugati szinten (amely Nyugat egyébként is veszélyes hely, ugyebár), de jobban él, mint korábban. Meg azt is látta, hogy felújították az óvodát, illetve új szárny épült a megyei kórházban. Igaz, uniós pénzből, ami elméletileg Brüsszel, de hát ez egy ilyen világ. Aztán azt látta, hogy megújult a fő tér, a korábban munka nélkül, segélyen tengődők pedig minden nap ott dolgozgatnak a fő utcán közmunkában. Meg, hogy a gyerekek takaros kis házat húztak fel a CSOK-ból, egyébként is nemrég emelték a fizetésüket, és mivel három srácuk van, szinte alig fizetnek adót.

Na, és persze, hogy mindez odaveszhet a közbiztonsággal együtt, ha az ellenzék beengedi a bevándorlókat.

Minderre az ellenzék azt tudta mondani nekik, hogy ilyen rosszul még soha nem éltek. És, hogy nincs is veszély, hiszen a kerítés marad, és amúgy se akarnak a bevándorlók idejönni.

Hát, izé… A helyzet kísértetiesen hasonlít a Fidesz utolsó nagy kommunikációs öngóljára, amikor a párt annyit tudott üzenni az országnak, hogy rosszabbul él, mint négy éve. Miközben meg nem. Meg is lett az eredménye.

De most már nem akarom leírni, hogy szerintem mit lehet kezdeni a véleménybuborékokkal, és hogy lehetne az egyik világokat megnyitni a másik világokra, hogy mindenki jobban értse, mi történik a többiekkel, mert elég abból, hogy a politika hol töketlenségből, hol szándékos ellenséggyártásból, de elég durván áttolta a médiát a politikai harctérre.

Inkább visszatérnék az alapokhoz, hogy mutassak valakit, akire most épp a leginkább felnézek.

Az egész úgy indult, hogy felírtam ezt a Facebook-falamra: „Ha egy párt arra sem képes, hogy valamennyi szavazókörbe egy, azaz 1 „darab” szavazatszámlálót küldjön, annak a pártnak vajon milyen a kapcsolata a – nevezzük így – vidéki Magyarország valóságával?”

Amiről nagyon gyorsan kiderült, hogy tulajdonképpen igaz, de a teljes igazság sokkal mélyebb rétegekben lapul. Hogy a Fideszen kívül egyetlen pártnak sincs rendes hálózata, az igaz. Az LMP például vidéken nem létezik. De van itt más is. Egy volt iskolatársam írta le aztán, hogy egy kis község polgáraként önként jelentkezett…, de jöjjenek inkább az ő szavai:

„Én önként jelentkeztem delegáltnak. A kis településemen nagy küzdelem után hívtak eskütételre, majd hetek múlva választási bizottsági ülésre. Igen:nem biztos,hogy marad a munkahelyem. Igen: az intézményvezetőm segget fordított nekem, amikor meglátott a delegált tag kitűzőmmel. Igen: az egyszerű emberek nem merik felvállalni ma a véleményüket, gondolatukat stb. Igen: ez Mo. Munkahely a Bodrogközben - semmi. Igen: várom mikor rúg ki. Tegnap már keresztbe tett nekem munkahelyi dologban, ami a májusi szabadságommal kapcsolatos. Ma azt üzente, ha nem tetszik, felmondhatok.”

Nos, hányan tették ezt meg hozzá hasonlóan?

Kétszeresen is hálás vagyok neki. Egyrészt, hogy ő megtette. Másrészt pedig, hogy megmutatta, mi is a dolgom most újságíróként. Nem nagy víziókat festeni, meg a politikai összefüggéseket bogozgatni, pláne útmutatni, hanem őt, őket, az életüket címlapra emelni.

Ezen leszek.

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

Magyaroktól ideges a New York-i elit

Egy új médium mindig politikai káosszal köszönt be, ez köti össze korunkat a harmincéves háború korával, Daniel Kehlmann új regényének témájával. A német sztárszerző egy magyar írót tart nemzedéke legnagyobb tehetségének. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Az 1968-as esztendő – Orbán is ehhez képest határozza meg önmagát

Még huszadik századi mércével is kivételesen sűrű esztendő volt 1968. A fél évszázaddal ezelőtti történelmi sorsfordító a jelenből nézve gyökeresen eltérő értelmezéseket kap: egyeseknek Európa új tavaszát jelenti, másoknak a popkultúra kezdetét, vagy a hagyományos értékre épülő világ széthullását. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Népművészeti nagyhatalom vagyunk – megnyílt az idei Nemzeti Szalon

A hagyomány nem egy porosodó, kőbe vésett, mozdulatlanságra ítélt valami, hanem folyamatosan változik, sőt, mi magunk is hagyományt teremtünk – erről is szól az idei, augusztus 20-ig látogatható Nemzeti Szalon a Műcsarnokban. A népművészet először mutatkozik be az intézményben, a siker borítékolható. Részletek a friss Heti Válaszban.

Óriási fordulat: Macron nyit a katolikusok felé

Az állam és egyház elválasztását államideológiaként kezelő Franciaország államfője szokatlan gesztusokat tartalmazó beszédet mondott katolikus vezetők előtt. Emmanuel Macron ezzel új fejezetet nyitna a keresztény egyházzal, és az iszlámnak is üzen. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Bay Zoltán emlékkiállítás nyílt a Csopában

Bay Zoltán kutatóprofesszor kiemelkedő munkássága előtt tisztelegve, illetve a róla elnevezetett kutatóközpont megalapításának negyedévszázados fennállására tekintettel, a 2018-as évben ünnepi eseménysorozat vette kezdetét.

Jövőre pótvizsgázhat az ellenzék – lesznek-e új Márki-Zay Péterek?

A Fidesz a parlamenti választáson csak a budai és a belső pesti kerületekben múlta alul 2014-es önmagát. A 2019-es önkormányzati voksolás mégis ígér komoly városi csatákat – legalábbis összellenzéki, Márki-Zay Péter típusú jelöltek esetén. Részletes elemzésünk a csütörtöki Heti Válaszban.

Heti Válasz: Gulyás Gergely lehet a kancelláriaminiszter

Gulyás Gergely vezetheti az újraszabott kancelláriát Lázár János helyett – derül ki a csütörtöki Heti Válasz kormányzati változásokat összegző cikkéből. Arról is írunk, hogy közben gigászi küzdelem bontakozik ki az EU új hétéves költségvetéséről.