heti-valasz.hu/publi/ballib-kutyabol-fideszes-szalonna-111176

http://heti-valasz.hu/publi/ballib-kutyabol-fideszes-szalonna-111176

Publi

Dévényi István

Választás - egy-két dolgot félreértettünk

/ 2018.04.12., csütörtök 08:00 /

Azok a fránya véleménybuborékok. Lehetnek bármekkorák, akkor is csak buborékok maradnak. Jótékonyan beburkolják az embert a saját világába, hogy úgy tűnjön: minden pont úgy van, ahogyan azt ő elképzeli.

Persze, ez mindig is így volt, és persze, mindenkivel így van. Csak manapság könnyű azt hinni, hogy mégsem.

Az én véleménybuborékom például azt mutatta, hogy mennyire rémesen fontos kérdés a nyilvánosság szerkezete, amely súlyosan sérül attól, hogy a kormánypárt levegőnek nézi az ellenzéki médiát. Aztán azt is mutatta, hogy az álhírek nevetségesen átlátszóak. Ebben az énbuborékban kiemelt helyen voltak az állami szintre emelt korrupciós ügyek.

Csakhogy közben sok millió ember meg körbenézett, és azt látta, hogy ha nem is nyugati szinten (amely Nyugat egyébként is veszélyes hely, ugyebár), de jobban él, mint korábban. Meg azt is látta, hogy felújították az óvodát, illetve új szárny épült a megyei kórházban. Igaz, uniós pénzből, ami elméletileg Brüsszel, de hát ez egy ilyen világ. Aztán azt látta, hogy megújult a fő tér, a korábban munka nélkül, segélyen tengődők pedig minden nap ott dolgozgatnak a fő utcán közmunkában. Meg, hogy a gyerekek takaros kis házat húztak fel a CSOK-ból, egyébként is nemrég emelték a fizetésüket, és mivel három srácuk van, szinte alig fizetnek adót.

Na, és persze, hogy mindez odaveszhet a közbiztonsággal együtt, ha az ellenzék beengedi a bevándorlókat.

Minderre az ellenzék azt tudta mondani nekik, hogy ilyen rosszul még soha nem éltek. És, hogy nincs is veszély, hiszen a kerítés marad, és amúgy se akarnak a bevándorlók idejönni.

Hát, izé… A helyzet kísértetiesen hasonlít a Fidesz utolsó nagy kommunikációs öngóljára, amikor a párt annyit tudott üzenni az országnak, hogy rosszabbul él, mint négy éve. Miközben meg nem. Meg is lett az eredménye.

De most már nem akarom leírni, hogy szerintem mit lehet kezdeni a véleménybuborékokkal, és hogy lehetne az egyik világokat megnyitni a másik világokra, hogy mindenki jobban értse, mi történik a többiekkel, mert elég abból, hogy a politika hol töketlenségből, hol szándékos ellenséggyártásból, de elég durván áttolta a médiát a politikai harctérre.

Inkább visszatérnék az alapokhoz, hogy mutassak valakit, akire most épp a leginkább felnézek.

Az egész úgy indult, hogy felírtam ezt a Facebook-falamra: „Ha egy párt arra sem képes, hogy valamennyi szavazókörbe egy, azaz 1 „darab” szavazatszámlálót küldjön, annak a pártnak vajon milyen a kapcsolata a – nevezzük így – vidéki Magyarország valóságával?”

Amiről nagyon gyorsan kiderült, hogy tulajdonképpen igaz, de a teljes igazság sokkal mélyebb rétegekben lapul. Hogy a Fideszen kívül egyetlen pártnak sincs rendes hálózata, az igaz. Az LMP például vidéken nem létezik. De van itt más is. Egy volt iskolatársam írta le aztán, hogy egy kis község polgáraként önként jelentkezett…, de jöjjenek inkább az ő szavai:

„Én önként jelentkeztem delegáltnak. A kis településemen nagy küzdelem után hívtak eskütételre, majd hetek múlva választási bizottsági ülésre. Igen:nem biztos,hogy marad a munkahelyem. Igen: az intézményvezetőm segget fordított nekem, amikor meglátott a delegált tag kitűzőmmel. Igen: az egyszerű emberek nem merik felvállalni ma a véleményüket, gondolatukat stb. Igen: ez Mo. Munkahely a Bodrogközben - semmi. Igen: várom mikor rúg ki. Tegnap már keresztbe tett nekem munkahelyi dologban, ami a májusi szabadságommal kapcsolatos. Ma azt üzente, ha nem tetszik, felmondhatok.”

Nos, hányan tették ezt meg hozzá hasonlóan?

Kétszeresen is hálás vagyok neki. Egyrészt, hogy ő megtette. Másrészt pedig, hogy megmutatta, mi is a dolgom most újságíróként. Nem nagy víziókat festeni, meg a politikai összefüggéseket bogozgatni, pláne útmutatni, hanem őt, őket, az életüket címlapra emelni.

Ezen leszek.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elhunyt Kányádi Sándor

Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor. A Kossuth-díjas költő, író, műfordítót szerda hajnalban érte a halál Budapesten - tájékoztatta a család szerdán az MTI-t.

A nő, akit Trump elnök megnyugtat

Közös megoldásra van szükség migrációügyben, Oroszországgal pedig világosan kell beszélni – véli Észtország elnöke. Kersti Kaljulaid a Heti Válasznak azt mondta: nevén kell nevezni, mi folyik Ukrajnában, különben hozzászokunk, és ezt a hibát egyszer már elkövettük.

Íme az internet egyik legsötétebb bugyra

Az internet egyik legsötétebb bugyra a „kényszerű cölibátusban” élő fiatal férfiak radikalizálódott kemény magja. Az alt-right nyelvezetét használó „incel”-fórumok immár tömeggyilkosokat termelnek ki, és a férfiak rendszerszintű kudarca miatt egyre nagyobb az utánpótlásuk.

A konzervativizmus értékrend, nem párthűség

A konzervatív értelmiség most azt kapja jutalmul, amit a baloldali büntetésül kapott – mondja Nyáry Krisztián. A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatói posztját is betöltő sikerszerző úgy látja: épp kihúzzák a szellemi talajt a konzervatívok lába alól.

Így zajlik a nyugdíjrendszer rejtett reformja

Sosem látott mértékben maradnak el a nyugdíjak a keresetek növekedése mögött, és szegényednek el az idősek az aktívakhoz viszonyítva. A rejtett nyugdíjreform furcsasága, hogy mindez az érintettek legnagyobb megelégedésére történik.

Ugyanúgy?

„Ahogy ma az állam már a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül költséghatékony módon kezeli az állami hirdetéseket, ugyanúgy központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket”, nyilatkozta Szakács Árpád a Figyelőnek. A Médiaworks főszerkesztője a Magyar Időkben indított sorozatával a kulturális mecenatúrát, annak visszásságait vette célba, kritizálva, mi több, támadva a baloldali gondolatok előtt teret nyitó állami intézményvezetőket.