A legnépszerűbb forgatókönyvíró

/ 2014.07.02., szerda 17:01 /

A szorgalmas Wikipédia-szerkesztők 410, zömmel angolszász Shakespeare-filmfeldolgozást gyűjtöttek össze, de ennél jóval több adaptáció készült a Bárd műveiből. Amint az évfordulós hollywoodi mozidömping is mutatja, egyre kevesebb filmes fogad hűséget az eredeti szövegeknek. Ha mégis, gyakran a bukást kockáztatják. Reneszánsz szerző a posztmodern korban.

Színházi közvetítés, tévésorozat, tinimozi, filmdráma, animáció, történelmi tabló, musical, romantikus vígjáték, fantasy – ezek azok a műfajok, amelyeket az 1990-es évek Shakespeare-reneszánsza során kitermeltek a filmgyárak. Bár a lelkesedés azóta alábbhagyott, az emlékévre is több hollywoodi produkció készül el. A feldolgozásokért ugyan nem jár jogdíj a szerzőnek, William Shakespeare aligha vállalná az összes adaptációt. E sokszínűségben ráadásul nem is a választott műfaj vagy a szöveg-és korhűség a minőség fokmérője. Hiába próbált például hűséges lenni az eredetihez a tavaly októberben Londonban bemutatott Rómeó és Júlia, Carlo Carlei rendezése a kritikusok és a nézők előtt is megbukott. A betű szerinti feldolgozás miatt Júliát egy alig 14 éves lány, Hailee Steinfeld alakítja, a kiskorúság pedig szemérmessé tette az alkotókat. Így viszont nemcsak az erotikát, de minden érzelmet is sikerült kilúgozni a történetből.

Bár a szerkesztés vagy (ön) cenzúra mindig szerepet játszott a filmvásznon – például Kenneth Branagh Sok hűhó semmiért című feldolgozása is egyoldalúan kedvező képet fest Claudióról –, van, ami változik. A Shakespeare-szövegek filmes változatait kutató Douglas M. Lanier a posztmodern kori jelenségre alkotta meg a „shakespop” szót: eszerint míg az 1950-es évekig – Orson Welles vagy Laurence Olivier feldolgozásaiban – Shakespeare-t adaptálni még művészeti tevékenységnek számított, az 1990-es évektől elsősorban a popkultúra sajátítja ki a szerző műveit.

A shakespop hatása, hogy a „komoly”, vagyis a nem pusztán szórakoztatni akaró feldolgozások is a tömegkultúra nyomait hordozzák magukon. Egy csepp a tengerből: Baz Luhrmann rendező 1996-os Rómeó és Júliájának képi megfogalmazása, slágerré váló betétdalai, az érzelgősségig sarkított színészi játéka – Leonardo DiCaprio és Claire Danes párosa – a zenei klipek világát idézték. A kortárs környezetben – Verona helyett Verona Beachen – játszódó történet amúgy is a régi szövegek „leporolásának” divatos módja, ami a fogyaszthatóság érdekében felhagy a kötelező olvasmányoknak kijáró távolságtartással. A feldolgozás ugyanakkor sokszor a cselekmény és a szöveg önkényes alakításával jár: Luhrmann szlenget kever az eredeti nyelvezethez. (Franco Zeffirelli 1968-as, reneszánsz díszletek között játszódó változata pedig kihagyja a sikamlós vicceket, durva megfogalmazásokat.)

Így próbálják a saját képükre formálni és koruk nézői számára élővé tenni Shakespeare – sokszor az angol anyanyelvűek számára is nehezen érthető – sorait. Luhrmann love storyjának sikere jelezte az 1990-es évek nagy Shakespeare-divatját, filmnyelvének hatása máig érezhető. Tavaly augusztusban kezdődött Shakespeare kevéssé emlegetett darabjának, a Cymbeline-nek a forgatása New Yorkban, mely korrupt rendőrök és egy biciklis drogdílerbanda összecsapásává változtatja Britannia királynőjének történetét.

A sokszínűség Kenneth Branagh vagy Zeffirelli konzervatív feldolgozásaitól az amerikai CW tévécsatorna Star-crossed című sorozatáig terjed. (Utóbbiban tíz évvel egy földönkívüli támadás után játsszák le a Rómeó és Júliát.) Aki ebben az adaptációs tengerben szigetre vágyik, sajátos jelenségre figyel fel: a legizgalmasabb átiratok éppen az adaptálás, vagyis e folyamat minden nehézségét és játékosságát helyezik a középpontba. Így volt ez Tom Stoppard 1990-es, Rosencrantz és Guildenstern halott című művénél, mely a Hamlet két mellékszereplőjének történetét bontotta ki. (A spin-offnak nevezett eljárás köszön vissza a Rosaline címmel idén mozikba kerülő filmben is, ami a Rómeó és Júlia Rózájának szemén keresztül meséli el a szerelmesek történetét.) Hiába a reneszánsz jelmezek, az adaptáció nehézségei adták az Al Pacino főszereplésével készült, 2004-es A velencei kalmár feszültségét is. Ha valaha elkészül az amerikai színész beharangozott, de számtalanszor halogatott Lear királya, alighanem szintén a Shakespeare világa és a jelenkor közti különbség áthidalásának küzdelme áll majd a film középpontjában.

Az iróniára és önkritikára hajló megoldások mellett azonban továbbra is a szórakoztatóiparé a mennyiségi fölény, aminek Hollywood két friss Macbeth-feldolgozással hangot is ad. Az egyik Az ember ellensége (Enemy of Man) című produkció, melynek alkotói azt ígérik, hogy meghúzzák a szöveget és több akciójelenettel dúsítják az eredetileg is vérgőzös drámát. A másik Macbeth-változatot pedig azok a Weinstein fivérek jegyzik producerként, akiknek neve az utóbbi időkben szinte egyet jelent az Oscar-díjjal. Vagyis Shakespeare még mindig a legfoglalkoztatottabb forgatókönyvíró a tengerentúlon.

Ez is Shakespeare!

West Side Story: az 1961-es, tíz Oscar-díjat besöprő dráma a Rómeó és Júlia musicalátirata, mely az 1950- es évekbeli manhattani Upper West Side-ra „utaztatja” a fehér fiúk (Capuletek) és a Puerto Ricó-i bevándorlók (Montague-k) vetélkedését és a két ifjú tragikus szerelmét.

Otthonom, Idaho: Keanu Reeves a főszereplője a IV. és az V. Henrik amerikai kevercsének, melyben (homoszexuális) utcafiúk sorsán keresztül elevenedik meg az eredeti drámák néhány vonása. A Gus van Sant rendező által sem titkoltan áthallásos moziban idézetek mellett felbukkan Falstaff is, akit Henrik herceg szerint „oly hájfejűvé tőn a borivás”.

Oroszlánkirály: A Hamlet „dzsungelesítése” az eredetitől eltérő módon hollywoodi boldog zárlattal ér véget. Bár a rajzfilmben Zordon (vagyis Claudius) meghal, Simba (Hamlet) túléli a drámát, és Nala segítségével átveszi a trónt.

Ran – Káosz: Akira Kuroszava japán rendező a középkori Távol-Keletre helyezi át a Lear királyt, azzal a különbséggel, hogy a négy örökös története a filmben nem lányok, hanem fiúk viszályává válik. Kuroszava amúgy is Shakespeare-rajongó volt: a Véres trón például egy 1957-es Macbeth-feldolgozás, az 1960-as A gonosz jól alszik pedig a Hamletben gyökerezik.

10 dolog, amit utálok benned: A makrancos hölgy kortárs kamaszkiadása 1999-ből, melyben az alkotók az alaptörténet mellett érintetlenül hagyták a fondorlatoskodó főszereplők nevét; Bianca maradt Biancának, de Katalin (Katharina) a filmben a trendibb Kat névre hallgat.

O: az Othello 2001-es amerikai tiniváltozata, melyben Desdemona Desiként ismerszik meg, a címszereplő pedig egy magániskola kosárlabdacsillagaként, aki Jágó helyett egy szteroidot szedő, kétes szándékú ismerős hatása alá kerül.

Rosta

Sümegi Noémi

Találkozunk 2016-ban!

Különleges Arany-estek

Három fővárosi színház is különleges programot kínál az Arany-emlékévben: a Katona félmaratont rendez, a Radnóti Színarany, az Örkény Aranyozás címmel tart előadást.

„Habony szegény fiú volt akkoriban, néha nálunk aludt a kanapén”

Ötven évet kellett várnia, mire filmet készíthetett az egykor a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakokról. Mészáros Márta rendező a héten mozikba kerülő Aurora Borealis – Északi fény történelmi hátteréről és rendkívül különös keletkezéséről. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Kezdhetünk búcsúzni több jól ismert légitársaságtól

Nem kis részben a dolgozók kifacsarásán alapuló humánpolitika okozta a Ryanair botrányos járattörlési hullámát, de a vállalat némi fizetésemeléssel kezelheti a belső feszültségeket. Közben kezdhetünk búcsúzni több jól ismert légitársaságtól is. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mi történt az EAST ’56-os dalával?

Rosszulesett a zenekarnak, hogy az ’56-os forradalom tavalyi évfordulóján nem az EAST legendás dalát és klipjét vették elő, de megértik. Móczán Péter basszusgitárost, az együttes alapítóját, vezetőjét az október 23-i életműkoncertjük előtt kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

A halál völgyében: miért bukik el tízből kilenc startup?

Divatba jöttek a startupok Magyarországon, de tízből kilenc induló vállalkozás elbukik, és lassan nő a sikersztorik száma. Ezen változtatna a Telenor gyorsítóprogramja, melynek két mentorától kérdeztük, mik a leggyakoribb buktatók.

Fekete György utódja: „Ide ne hozzon senki pártpolitikát!”

Karmester vagyok, és az is maradok, nem lettem politikus attól, hogy MMA-elnöknek választottak – mondja Vashegyi György, aki november elejétől három évig vezeti a köztestületet. Az új elnökkel minőségről, ízlésdiktatúráról és az együttműködés hiányáról is beszélgettünk a friss Heti Válaszban.